(fotó: Kelemen-havasok gerince)
"Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát."
"Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát."
(Ajánlás)
- írta Áprily, és éreztem én, miközben a kendő szegélyét kötöttem.
Bucillára sokat gondoltam, aki ilyen gyapjút festett és abból ilyen fonalat font, hogy teljesen összeillett a gondolataimmal.
Kötni régebb kezdtem, elképzelésem is volt, de amikor eljött az ideje a szegélynek, letettem. A lustarész megkötése nyilvánvaló volt - a kézzelfont fonalak szépségét szerintem ez adja vissza a legjobban -, de a szegély nem akart kialakulni.
Valahogy azt amit én akartam, azt a kiválasztott minta nem tudta visszaadni.
(fotó: Kelemen-havasok lába)
A szemem előtt láttam a sziromtalan fénytelen őszt és sehogyse illett hozzá a határozott vonalú levélminta, amit eredetileg elképzeltem.Aztán tegnapelőtt belémhasított és onnan kezdve aztán repült a tűkön.
Az inspirációt adó minta töredéke annak ami lett, arányokat, sorokat megváltoztatva csak kötődött a darab. És így már nagyon én vagyok, lett egy újabb kedvenc kendőm...
A fonal Bucilla műve - ezúton is köszönöm neki, hogy ilyeneket fest és fon, és csodálom ezért.
A méreteit tekintve jó kis nyakbavaló lesz, 126*58 cm. 4 mm-s tűvel dolgozva minden centijét belekötöttem a fonalnak.
Balesetecske is ért, az utolsó 9 szem leláncolására nem lett elég a fonal,
szerencsére épp egy zöldesebb sarok volt, ezért kipótoltam a zöld kendőm fonalmaradékából. Kicsit látszik így is, de szükség törvényt bont - lebontani nem akartam azt, ami olyan volt strukturálisan, amilyent akartam.
The story of knitting this shawl - about how my inspiration came from the beautiful yarn hand-dyed and hand-spun by my friend, Bucilla, the autumnal nature, the mountain evening-light and Transylvanian literature - one particular poem of my favorite poet, Áprily Lajos, a poem that describes a cold fall-scene, where one can still find color and beauty.
19 megjegyzés:
Nagyon szép mindened! A gondolataid, elképzeléseid, a fonalad, a kész műved! Remekmű!
(én is kínlódok az én Bucifonalammal, a lusta nálam is adott, rákötöttem a Gingko-t megtoldva egy plusz mintaegységgel, DE még mindig van fonalam. Azt hiszem, visszabontom a lustáig, és elkezdek én is a nyomodban járni, elképzelek valami klasszat hozzá.)
Ez a kendő, úgy ahogy van, festéssel, fonással, kötéssel, Bucillától Annamariig - tőkéletes. Gratulálok.
Igen, a kettő együtt kerek egész...Bucilla festése és fonása, a Te kötésed, fotóid és gondolataid...Két külön világ, de ebben a kendőben mégis egyetlen kerek egészet alkot...
Csodálatos...
Most valahogy egy lágyabb, szelídebb Annamari bújt elő:-)
Tényleg nagyon szép.
PAZAR!!!
Kendő, vers, szín csodás!
Nagyot alkottatok.
Azt tudtam, hogy valami szépség kerül ki belőle, de ez valami mesés! Az az erdei fotó, a hangulat és maga a kendő... tökéletes összhang!!
Megint minden csodás! Bucika fonala a Te kötéseddel! Maga a tökély! :)
ÓÓÓÓ,én ezt a verset nagyon-nagyon szeretem :)
és a kendő gyönyörű
A kendő és a vers között csak annyi a különbség, hogy a kendőtől nem sírok. Legalább negyedszer jövök vissza újraolvasni. De csak mert most jólesik.
Köszönjük!
Alapból ilyen szelíd lennék, ha hagyná a világ.
Áprilyról nyugodtan állítom, hogy a kedvenc költőm.
Maris, a szándék nem ez volt, de ha úgy esik jól, akkor sírj... a vers tényleg nagyon szomorú, s ha valamilyen személyes dologhoz köthető, akkor bizony lehet is tőle sírni.
Nagyon meghatódtam, nem tudom mit is írhatnék...Csoda született megint a kezeid között Annamarim.
Köszönöm, Bucikám.
Gyönyörű vers, gyönyörű képek, gyönyörű fonal, gyönyörű kendő...
köszi, Adél.
Ez egy fantasztikus bejegyzés egy csodálatos kendővel! Ahogy az az erdei fotó és a kendőd rímelnek egymásra lenyűgöző!
Amikor a fonal megihlet és annyi érzés is van benne, akkor lehet igazán kedvenc darabot kötni. Ez nagyon ilyen helyzet volt most...
Imádom az őszi erdő színeit, így a te kendőd színeit is, de a mintája is nagyon szép és a vers is.
Jaj de szép! Imádom ezeket a színeket!:)
Megjegyzés küldése