...

                                                                      (fotó: Kelemen-havasok gerince)
"Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát."

                                         (Ajánlás)

- írta Áprily, és éreztem én, miközben a kendő szegélyét kötöttem. 
Bucillára sokat gondoltam, aki ilyen gyapjút festett és abból ilyen fonalat font, hogy teljesen összeillett a gondolataimmal.

Kötni régebb kezdtem, elképzelésem is volt, de amikor eljött az ideje a szegélynek, letettem. A lustarész megkötése nyilvánvaló volt - a kézzelfont fonalak szépségét szerintem ez adja vissza a legjobban -, de a szegély nem akart kialakulni.

Valahogy azt amit én akartam, azt a kiválasztott minta nem tudta visszaadni.

(fotó: Kelemen-havasok lába)

A szemem előtt láttam a sziromtalan fénytelen őszt és sehogyse illett hozzá a határozott vonalú levélminta, amit eredetileg elképzeltem.

Aztán tegnapelőtt belémhasított és onnan kezdve aztán repült a tűkön.

Az inspirációt adó minta töredéke annak ami lett, arányokat, sorokat megváltoztatva csak kötődött a darab. És így már nagyon én vagyok, lett egy újabb kedvenc kendőm...
A fonal Bucilla műve - ezúton is köszönöm neki, hogy ilyeneket fest és fon, és csodálom ezért.
A méreteit tekintve jó kis nyakbavaló lesz, 126*58 cm. 4 mm-s tűvel dolgozva minden centijét belekötöttem a fonalnak.
Balesetecske is ért, az utolsó 9 szem leláncolására nem lett elég a fonal,

szerencsére épp egy zöldesebb sarok volt, ezért kipótoltam a zöld kendőm fonalmaradékából. Kicsit látszik így is, de szükség törvényt bont - lebontani nem akartam azt, ami olyan volt strukturálisan, amilyent akartam.

The story of knitting this shawl - about how my inspiration came from the beautiful yarn hand-dyed and hand-spun by my friend, Bucilla, the autumnal nature, the mountain evening-light and Transylvanian literature - one particular poem of my favorite poet, Áprily Lajos, a poem that describes a cold fall-scene, where one can still find color and beauty.