Évzáró

Ilyenkor év végén az ember meghúz vonalakat és új fejezeteket nyit a jövőnek.
Én is húzogatom-nyitogatom őket, itt a fonalast.
Az eddigi kötős éveimhez képest az idén másképp történtek a dolgok. Kevesebb a csipke és azt hiszem ez így van jól.
Leginkább apróságok készültek. Kesztyűk:

 

 

 

 

Zoknik

 

Apró gyermekholmik:

 

 

 

 

Sapkák nagyoknak is:

 

Pár csipke:

 

 

magamnak néhány darab:

 

 

És jöttek a számomra újabb dolgok. Például a tavaly elkezdett fonás:

 

 

 

És az idén elkezdett horgolás:

 

 

Nem túl sok, nem is kevés... tűkön van most egy kendő (valósznűleg a szilveszteri kézmozgató, ilyen az, ha családias a szilveszter)

és még hátravan sok nagyinégyzet (vagy ezt horgoljam az évek között?).

Májusra jó volna befejezni.
Van folyamatban levő fonás:

és keresztszem is:

Van ezenkívül sok kedvenc (most épp EZ nagyon-nagyon, főleg mióta tudom miből fogom megkötni), sok szösz és fonal és nem túl sok idő.
Terv az nincs, mindennek örül az ember amit sikerül elkészíteni...

Színes tapasztalatok

Dobpergés:

elméletileg készen van, minden elvarrva, megy a szekrénybe a kemény mínuszokig, mert borzasztó meleg.

Annyit tanultam ezzel a pulcsival, hogy lehet nem is fog hirtelenjében minden eszembe jutni.
A folyamat hosszú volt, tavalyelőtt június közepén kezdtem el és augusztus végén tettem le, mondván, hogy mire készen lesz én már túl pocakos leszek a viseléséhez. Ez így is van/volt, de ha akkor befejeztem volna akkor ugyanúgy pihenhetett volna a szekrényben is mint a wip-ek között. És akkor az elmúlt télen hordhattam volna, voltak fázós napok. Jobb később mint soha, mondhatnám, hát majd ezután.

Az elkészítés folyamatát igen jól dokumentáltam, ennyi fázisfotó semmiről sem készült mint erről.
A nagy igazság az, hogy nem sokra emlékeztem amikor elővettem idén májusban a test kb. harmadánál (felénél? a kettő között?). Láttam, hogy teleírtam a lapszéleket, tulajdonképpen emlékeztem is, hogy valamit átszámoltam csak arra nem emlékeztem, hogy mit, és erre most sem emlékszem, de kiköböztem hol járok. És kötöttem.
Tavalyelőtt majdnem két és fél hónap alatt megkötöttem a teljes pulcsi kb negyedét, az idén Klárika mellett befejeztem a többit másfél hónap alatt. Tehát lehetett volna gyorsabban már akkor! (de arra sem emlékszem hány párhuzamos projektem futott azidőtájt, biztos nem csak ezt kötöttem.)
Több fonalvezetős módszert kipróbáltam, leginkább az egykézen vezetett két szál vált be, de sokat kellett kicsavargatni az összecsavarodott szálakat. Viszont elég egyenletes lett mosás után a felület.

Számomra új volt a seam stitch, ami egy varrásvonalat imitáló szem-oszlop, nagyon tetszik a hatás.

Annyi, hogy ezt kizárólag színváltóson lehet alkalmazni, egyszínűn szerintem nem mutat. De hát van még tervben színes is.

Ami nagyon nagy újdonság volt az a vágás. Sokat, rengeteget olvastam róla, szerintem legjobb Kate Davies tutoriálja ha az ember horgolni akarja. Én eleinte varrógéppel akartam megerősteni a vágócsíkot, de aztán Anett és Jucuu szerint is a horgolás vált be jobban, úgyhogy hallgattam a tapasztaltabbakra, itt is köszönöm nekik.
A vágás a kezdet kezdetén borzasztó nehéznek ígérkezett, de könnyebben ment mint gondoltam volna.
Az ujja volt az ami sok gondot okozott. Nem amiatt, hogy a kettőt egyben kötöttem majd szétvágtam, hanem mert alig tudtam beilleszteni a karkivágásba. Nem vagyok elégedett az eredménnyel, lehet beveszek még egy kicsit belőle.
Az oldalvarrás könnyen ment, és az alját is aránylag könnyen felhajtottam.

A fő tanulság: ezután nem fogok külön ujjakat kötni, most már van elképzelésem a minta alakulásáról az ujjakban, át tudom tenni raglánra. De még egy ilyen kínt köszönöm, nem kérek.
És a pulcsiról: a minta neve Sant'Angelo. Az enyém kb 440 gramm. A fonalak bontottak, talán ez is segített abban, hogy könnyen vágtam. Bár a zöldet sajnáltam volna elveszteni, 80% gyapjú, 20% kasmír, nagyon puha, nagyon szép és maradt belőle még jósok, egy sapka akár magára is kijön belőle, de lehet más is.
A pulcsi borzasztó meleg, ugye mindenütt két réteg fonal van benne, szigetel rendesen.

Lehet jobb lett volna hidegebb időben fotózni, így a nagyon rövid nadrággal nagyon érdekes viselet, hogy szépen fogalmazzak. És akkor még nem írtam a hőgutáról ami kerülgetett a  kb.10 perc alatt a kb. 35 fokban. De hát siettem vele.

A tűkről: a nagyrésze 3.25 mm-ssel kötődött, a szegélyek 2.75 mm-ssel, illetve a nyakpánt belseje 2.25 mm-sel.

Most kell egy kis pihenés, aztán kötök még színeset, van még olyan ami kell nekem. Pulcsi is, kardigán is.
Addig is örvendezek ennek.

Szeretem.
És kötöm a zoknit meg valószínűleg a csipkefonal-kardigánt. És kardigánt Klárikának és magamnak a texturált vállú mellényt és nem tudom milyen ötletem lesz még. Mert az van.

Szárad

Itt még mosás előtt,

de azóta a szárítón, fektetve önti magából a vizet.
Száradás után felveszem, fotóztatom magam és akkor majd jön a tapasztalatok leírása is hozzá. Szerintem nem lesz lassú folyamat, 30 fok fölött van kint.

Szabtam

Tegnap este nem bírtam ki, ha már a test vágásvonalait behorgoltam, akkor már el is vágtam :)
Elsőnek a nyakkivágást hátul. Az nem is tudom, 4 vagy 5 sor, szóval nem egy nagy ügy. És láttam, hogy minden rendben, akkor meg végigvágtam a nyakkivágást elől meg a két ujj helyét.

Ennek már kezd pulcsi formája lenni ehhez képest:

Mert ez a kettő ugyanaz a darab.
Aztán utána nem csináltam semmit, illetve, az egyik ujjvágásvonalat hónaljtól vállig behorgoltam, de annyi. Abból még sok van hátra centikben, de ez egy meglehetősen gyors menet, csak épp ne legyen álmos az ember.
Most inkább a nyakpántot kezdeném el. Ha már ébren vagyok és Klárika alszik. Az részben 2.75, részben 2.25 mm-s tűvel jön kötve. De nem sok, valami 16 vagy 17 sor. Kör. Meg a vállakat kötném össze.
Van fény az alagút végén :) be lesz ez fejezve.