2014. október 24., péntek

Színek

Jó lesz...

2014. október 23., csütörtök

Monkey-k apró lábakra

(in english: HERE)
Miután maradt némi fonal a saját Monkey zoknim megkötése után úgy döntöttem, hogy gyerekzoknit kötök belőle, ugyanazzal a mintával mint magamnak.
Nincs sok mit mondani róla: kettőt egyszerre, orrától kezdve.
A mintát kicsit átköltöttem, csak egy egységet kötöttem soronként, a lábfejre.
A fonal ugyanaz az ismeretlen nevű, 2.5 mm-s tűkön.
És hát miután elég nehéz két örökmozgó lábacskát fotózni, képileg mára ennyi van.

2014. október 21., kedd

Leállíthatatlanul

(in English: HERE)
Elkezdtem egy pár zoknit magamnak, de sehogyse sikerült a színeket egyformára kötni, hát lebontottam.
És aztán elkezdtem egy picikét, Klárikának.

Ez alkalommal, ha jól látom a színek jók lesznek, többé-kevésbé egyformán követik egymást a két zoknin.

2014. október 19., vasárnap

Kettőt egy csapásra

(In English: HERE)
Zoknit. Kettőt. Egyszerre.
Azt hiszem, ez az új kedvenc technika. És az új kedvenc zokni.
Ott kezdhetném, hogy nemrégiben azt mondtam: én aztán soha így, mert én kötni azért kötök, hogy élvezzem, nem azért, hogy idegbajt kapjak tőle.És mekkorát tévedtem!
Volt nekem ezzel a kettőt-egyszerre-orrától-kezdve technikával pár bajom. Az egyik a fonal csavarodása, a másik pedig a leláncolás. Azt most elmondom, hogy a fonal NEM csavarodik, legalábbis nem annyira amennyire számítottam, a leláncolásról pedig a végén majd írok.
Viszont van egy jó kötős blog, és a blogszerző mindig így köt zoknit. És nekem nagyon tetszett a végeredmény nála, ergo: lehetséges zoknit kettőt kötni egyszerre úgy, hogy jó legyen. És ez az agyrágóbogár addig rágott ameddig belevágtam szerdán.
Az elméletet ismertem már régebb. Fonal egyik vége egyik zokni, fonal másik vége másik zokni. És aztán figyelni arra, hogy mindkét zoknit a saját fonalával kötni. Tiszta sor.
Elkezdtem hát amint a kedvenc 2.5 mm-s tűm megürült. (ja igen, közben közöltem a Zurammal, hogy nincs elég 2.5 mm-s tűm és valami korai angyaljárás lesz nemsokára.) 
A fonalról gombócban nem tudtam eldönteni tetszik-e vagy nem. De ajándék lónak ne nézd a fogát – ezt egy nagyobb adag fonal vásárlása alkalmával kaptam ajándékba. Talán mert gombócban csúnyácska volt és az eladó úgy gondolta, hogy úgysem veszi meg senki. De aztán ahogy kötöttem rájöttem, hogy bizony szép. (nem volt eredeti cimkéje, úgyhogy fogalmam nincs minek a milyen árnyalata)
Judy csudás kezdését is ismertem, használtam már. Itt csak annyi volt, hogy kétszer egymás után kellett a szemeket felszedni az első sor lekötése előtt.
Mivel a gombóc belsejéből jövő szálat az ember nem látja nagy darabon nem tudtam hol tartok színügyileg, és hát egyefene, ez úgyis gyakorlózokni, mondtam nem is foglalkozom az üggyel, ahogy esik úgy puffan, hát sikerült pont nagyon eltolni a színeket, de azt hiszem ez most nem is érdekel.
Van valami amit másképp oldanék meg: az orra kereksége. Itt most kétsoronként szaporítottam és olyan félbevágottnak tűnik, de nem baj, a következőnél az első három-négy szaporítást soronként fogom megejteni, csak ezután térek át a kétsoronkénti szaporításra.
Na de túljutottam az orrán és egy ideig elvoltam azzal, hogy
a) kössem 64 szemmel a fordítottmentes Monkey mintájával (ami nagy szerelem volt)
b) kössem 60 szemmel és keressek hozzá mintát.
De aztán győzött a 64 szemes szeretemminta, és hát igen, végülis itt jutottam túl az orrán, mert kellett ehhez még egy szaporítósort betenni, de ez nem osztott és nem szorzott.
És kezdődött a minta. Én hülye azon agyaltam, hogy hányadik soron kezdjem, de úgy, hogy észbentartsam a második zokni kötéséig, és egy idő után eszembe jutott, hogy NINCS második zokni máskor, az most van, és nem kell semmitse észbentartani. Hiába, a régi beidegződések nehezen múlnak el...
A sarokig semmi extra nem történt, tulajdonképpen a saroknál sem. Csak kicsit nehezen találtam ki hol kell elkezdenem a sarok kialakítását. Vagyis sokszor sokszor mértem más zoknikhoz és a lábamhoz.
Most is a halajkakcsókja-sarkot kötöttem.
(ezidáig ez a legnagyobb kedvencem, de pár napja hallottam még pár saroktechnikáról, azokat is ki kell próbálni. Valamikor.)
Aztán kötöttem felfele mintha lefele kötöttem volna. Csak persze egyszerre a kettőt, de ezen a ponton már olyan volt, mintha világéletemben így kötöttem volna zoknit.
Aztán eljött a leláncolás. Attól féltem. Nagyon. 
Bújtam a netet a rugalmas leláncolások ügyében. Elkezdtem a Jeny-félét, de az első 6-7 szem után borzasztó rondának ítéltem. Végül aztán Peggy jött segítségemre.
Pikk-pakk ment. Logikus, rugalmas, nem bántja a szemem. 
És kész volt a pár zoknim. Pár perc eltéréssel.
És szeretem.
Azt hiszem amint Klárika elalszik kezdem a következőt. Ugyanígy.
(P.S. A színekről fogalmam sincs mennyire jók, laptopon dolgoztam fel a képeket és ez annyira nem színhű képernyő, hogy fáj...)

2014. október 18., szombat

Következtetés, miután egy hatalmas birsalma chutney-ként végezte

Én mindeddig azt hittem a chutney egy úri huncutság, de tegnap rájöttem, hogy bizony nem.
Azt hiszem így fogom megszeretni a hús-gyümölcs kombinációt.

2014. október 16., csütörtök

A hidegre készülődve

Kesztyűt kötöttem. Igaz, ezúttal csak ujjatlant, de muszáj volt, mert szerelem volt első látásra...
Gyors projekt volt. Egy hét alatt készen lett egészen - még mosni kell, de a két réteg nem száradt volna meg ma reggelre, ezért maradt el tegnap este. Pedig időm lett volna rá.
A képeken mindenütt csak félpár mutatkozik - csak ezt sikerült összehozni egymagamban, de igazán mondom, hogy mindkét darab megvan.
Azt szerettem benne, hogy többféle technikát ötvöz: volt egy kis csipke, váltottam színeket, és van neki textúrája is. 
A színváltós nagyon színes részének megvolt az átka:
ennyi szálat varrtam el tegnap este, meg volt egy sor amikor egyszerre 3 színnel kötöttem, de egy ennyi kényelmetlenség kibírható.
A fonalak zoknifonalak, nagyrészt a hazai Canguro Twister, de van benne egy picike Drops Fabel és egy ismeretlen összetételű sárga, de azért a 2x2 sorért nem mentem el sárga zoknifonalat keresni. Összesen 6 színt használtam.
Szeretem ahogy a csuklóján a virágokban a színek összeolvadnak és mégis elválnak.
Szeretem a kézfej textúráját.
Szeretem ahogy a hüvelykujj "elágazik":
Most már várom, hogy hordjam.
És amint tegnap este megürült a 2.5 mm-s Addi Lace-em azonnal elkezdtem egy zoknit rajta, most egyszerre a két félpárat, lentről.
Már régóta izgatja a fantáziámat, hát kipróbáltam. Bár a terv eredetileg más volt, és az is meglesz, most ehhez volt minden kéznél...

2014. október 13., hétfő

Újra itthon

a héten.
Klárika sikeresen összeszedett újra valamilyen hőemelkedéses izét, nem rettenetes az állapota csak éppen annyira, hogy ne lehessen oviba vinni.
És én ezzel most úgy vagyok, hogy az nem jó, hogy beteg, de az, hogy reggelente megint összebújunk egy kicsit ébredés után az nagyon jó lesz. Majd átjön a takaróm alá, tapos a kis lábaival, fogja a kezem és ad egy-egy puszit... és öleli a nyakam. Nincs ennél jobb.
---------------------------------------------------------------------
Ma reggel már nem vittem oviba, viszont elcipeltem az irodába, hogy a nehéz munkában segítsek a kolleganőmnek - nem akartam otthagyni a nehéz döntéssel -, 11-ig dolgoztunk, aztán hazajöttünk és Klárika ágyba kívánkozott. (igen, így látszik rajta, hogy beteg, másként nem aludna). Miután felébredt kérdem tőle: fáj valamid? Mire a válasz: "a seggem". Így. Szavak nélkül maradtam.
---------------------------------------------------------------------
Tegnap azért élveztük a hétvégét. Elugrottunk egyet új utat felavatni fotózni kávézni Szovátára. Csodálatos meleg őszi nap volt, az előrejelzések szerint az utolsó az ilyen az idén.
Dél körül indultunk, és még elég párás volt a levegő, a Küküllőmente dombjai csak sejthetőek voltak a messzeségben.
De sikerült azért egy kis színt fotózni
Még nyílik egy-egy bánsági sáfrány is
És amikor hazafele jöttünk már teljesen tiszta volt a légkör.
Most pedig feltöltődve várjuk a szürkébb őszt...