2019. január 10., csütörtök

Havas

IN ENGLISH
Falun egész más az élet.
Más a tél. Szeretem, hogy itt a tavalyi élet nyoma - és tudom, a talajban ott az új rügy.
Ezt így szeretem - kár, hogy holnap lejár az ittlétünk.
De a tél remélhetőleg nem, és talán lesz még falusi kiruccanás.
Szürke itt is majdnem minden, még ha a nap próbálkozott is a felhőréteg áttörésével.
Hol a hó,
hol a fény győzött.
Ez utóbbi ritkábban.
A gyerekek is élvezik. Ma hóembert nem tudtunk építeni, csak "mulkánokat" ahogy Mák mondja (vulkánokat), de sokat szánkóztak, rohangáltak is a hóban.
Ha az ember jól megkeresi, vannak színek is. Ez a sárga...
Csodálatos...
És van zöld is, a sok szürke közt elrejtőzve.
A fenyőt és díszcserjéket csak a hó takarja.
Idebent sok a szín. Reggel és este kötök, sárgát meg pirosat meg vörösbarnát.
Amikor egyedül vagyok (pl. most), akkor Einaudit hallgatok mellé.
És van egy-egy időben elveszett vékonyka muskátlivirág is.
Az este is más itt a csendben.
És az éjszaka is nyugodtabb.

2019. január 8., kedd

Január

IN ENGLISH 
Múlt évi elmaradt szabadságomat töltöm, itthon vagyok.
Végre tél is van, némi hóval, és fagypont alatti hőmérséklettel, a tavalyi tavasz-szerű tél után kellett ez.
Napközben a gyerekekkel elvagyunk, kimegyünk, játszunk, játszanak, főzök. Jó ez most.
Este (főleg miután Mák elaludt, ha ez összejön), akkor még kötögetek, és szeretem a karácsonyfa fényeit látni a szemem sarkából (még áll a fa, a héten így is marad).
Kötöttem egy sálat magamnak. Készen van, de csak kötés közbeni állapotról van fotóm.
Aztán Klárinak egy csuklómelegítőt (az is készen van, majd fotózom a kezén)
Aztán Máknak kesztyűt. Van neki, de az üzletiek csuklórésze rövid, és állandóan csúszott le a kezéről.
Aztán ennyi akril után kívántam a merinót, na meg Klári is kért egy sálat, így elővettem egy maradék Buci által festett merinó csipkefonalat és bambusztűket, és kötök, kötök, és nagyon jólesik.
Vasárnap kint voltunk egyet sétálni az erdőben.
Rájöttem, miért nem szívem csücske Karácsony után a tél. Pontosabban az ilyen tél (se) amilyen most van: hiányzik a fény. Szeretem a telet, szeretem a szürkét, de kívánom, hogy legyen benne valami csillogás, és az nincs.
Azért jó volt a séta, a gyerekeket húztuk szánkón, meg szaladgáltak is egy kicsit. Szóval azért jó ez így.
Aztán holnap falura megyünk két éjszakára.
Ha minden igaz, fog még havazni, és péntekig, amíg odaleszünk nem lesz olvadás. Úgyhogy fogunk majd kijárni, szánkózni, havazódni, és talán fotózni is.
Közben meg tervezgetek az idénre, fonalügyileg.
Láttam egy pulcsit. Horgolt, de annyira megfogott, hogy már készült egy próbadarabocska hozzá.
Lesz nekem is ilyenem.
Aztán egyéb tervek idénre: B. benyújtotta igényét kötött zoknira, kap. 45-ös lába van.
Meg ha már zokni: egy barátunknak még sosem kötöttem zoknit, úgyhogy ő is kap az idén végre.
És hát van a halom akrilom, amit kaptam a kolleganőtől. Azt hiszem, horgolt takaró lesz belőle, legalábbis egy részéből. Ugyan vékony a fonal, de nyári takarónak Klárinak jó lesz. Imádná.
Most pedig a reggeli csendben (Mák átjött mellém aludni) kötök még egy kicsit a kávém mellé...

2019. január 2., szerda

Újévi pompom

Tavaly sajnos nem fonalaztam annyit amennyit szerettem volna. Volt rá objektív okom is (munka, gyerekek, kétlakiság, két háztartás), és volt a lustaság is.
Idénre szeretnék kicsit produktívabb lenni, ezért feliratkoztam a Ravelry-s kihívásra.
21 projektet szeretnék idén befejezni. Tulajdonképpen 19-et, de volt/van kettő, ami szinte készen jött át 2019-be.
Az idei első befejezett projekt egy december legvégén elkezdett sapka, ami már rég kísértett.
Ugye, volt pompomom már elég rég.
Aztán egyszercsak megtaláltam egy régebbi kendő maradékát.
És elképzeltem, hogy milyen szépen kihangsúlyozná a színeket egy fehéres törés. 
De időm az valahogy nem akart kerülni.
És december 29-én elkezdtem kötni törtfehérrel (egy kolleganőmtől kaptam két zsák fonalat, abban volt, valamilyen akril), 3.5 mm-s tőkkel. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy jó lesz, aztán odatettem a pompomot a fonal mellé, és bingó!
Lebontottam kétszer a passzét.
Először azért, mert túl sok szemre kezdtem (elszámoltam, pedig megy a matek elég jól), másodszor pedig azért, mert úgy gondoltam, hogy 2x2-es csavart passzé jobban mutatna.
Aztán lustakötéssel (vagyis körben ugye egy kör sima-egy sor fordított) kétsoronkénti váltással kötöttem. 2 sor fehér, két sor Red Heart Unforgettable, Polo szín
Úgy terveztem, hogy befejezem még Újév előtt, de 31-én terepre kellett mennem, egy sérült medvét kerestünk vagy 6 órán keresztül, sajnos sikertelenül.
Remegve, fáradtan és átfázva vetődtem haza. Beletekertem magam egy takaróba és ittam, ittam a meleg kávékat.
Így hát január elsején került le a tűkről. Gyorsan elvarrtam a szálakat és feltettem rá a pompomot.
Fotózni nem tudtam, túl sötét volt egész nap. Vaku és villanyfény nem játszik.
Ma viszont volt 10 perc napsütés. Kihasználtam az alkalmat, és felkértem a modellemet, hogy segítsen.
Most megint szürkeség van, én meg egy sálat kötök a sapkám mellé. Csak simán, egy puha fehér felhőt. Kell ez most a lelkemnek.

2018. december 4., kedd

Pompomságok

Az idei év nem a kötésről szólt. Persze ez nem azt jelenti, hogy semmit se kötöttem, hanem, hogy töredékét más évek termésének.
Mire eljött az ősz készültek sapkák. És képek is róluk, még október elején...
Ezek pedig úgy indultak, hogy muszáj volt ezt a (mű)szőrmepompomot kipróbálnom, rendeltem hát 7 darabot. És kellett alájuk sapkát kötni. 3 el is készült.
Ma kettőről írok: a gyerekekéről.
Klárinak a Broke seed stitch-et használtam fel, a forma saját kútfőből származik.
Szürke alapon piros és rózsaszín sorok váltják egymást. Eredetileg fehér is került volna bele, de túl megtörte a színek egyensúlyát, úgy azt kihagytam. 
A pompomja pedig a legnagyobb pink amit találtam :)


Mák sapkája a Beloved aran nevű darab,
csak más szemszámmal (de erre sem emlékszem pontosan).
A fonala mindkettőnek a Canguro Tris, 100% akril és ha az emlékezetem nem csal, 4 mm-s tűvel kötöttem. Bár lehet 3.5 volt, rég volt, nem tudom már. És a szomorú az, hogy a Ravelryre se töltöttem fel, így a technikai részleteket örökre el lehet feledni.
Viszont azt a hétvégét amikor fotóztam, nehezebben.
Hűvös volt, én fotózni voltam reggel és gyönyörű fényeket találtam.

2018. július 14., szombat

Zokni, sál és sapka

Így nyár derekán nem túl szezonális darabok.
De utazások alatt tökéletesek.
Talán a sállal kezdeném, mit valamikor januárban kezdtem el. Mostanában rengeteg kék ruhadarabom lett - téli is, viszont nem volt hozzáillő sálam. Ezért gondoltam, kötök egyet.
El is kezdtem, csak a télnek vége lett, a sálnak meg nem.
Így hát tologattam egy ideig jobbra-balra, aztán amikor elkezdtünk falura járni hordoztam magammal. És így esett, hogy a szabadság első hetében falun befejeztem. Lett vagy 170 cm hosszú, de nem mértem meg.
Egyszerű, srégen csíkos darab, lustakötéssel. Zoknifonal, 3.5 mm-s kötőtű.
Aztán Tusnádon elkezdtem egy pár zoknit.
Orrától kezdtem, a kettőt egyszerre kötöttem.
Hogy ne unjam kötni van egy egyszerű csipkeoszlop rajta.
A sarka fish lips kiss heel, s hogy ne bontsa meg a zokni csíkozását egy másik gombócból kötöttem.
A fonal színei alapján több piros-pinkre számítottam a kész darabban, de így barnásan is egész jó.
És elkezdtem egy sapkát Bucika kézzelfontjából. Imádom.
Szerintem magamnak kötöm, hacsak Klári el nem koldulja.
Majd meglátjuk...

2018. július 8., vasárnap

Entangled stitches nr. 3

Tavaly egy kedves ismerősöm megkérdezte, kötnék-e neki egy pár kesztyűt? Igent mondtam, így kiválasztottuk a fonalat (Drops Baby Merino) és a mintát: Entangled stitches.
Ő hazament, én pedig elkezdtem kötni - a Ravelry-s projektoldal szerint szeptember 22-én.
Már harmadjára kötöttem ezt a mintát (ezt meg ezt), így tapasztalatom volt benne.
Csak ugye egy másfél éves örökmozgó meg egy töröttkezű ötéves mellett ez nehezebben ment mint amire számítottam.
Tavaly szeptemberben eltöltöttünk pár napot falun, ott is dolgoztam rajta.
És arra emlékszem, hogy akkor fejeztem be amikor Klárival a kórházban voltunk, hogy kivegyék a tűződrótokat a karjából (október 26). Ő ott aludt a műtét után, én meg kötögettem mellette.
Sajnos rendes fotóm nincs.
Az átadásra idén májusban került sor, de lesz még tél.

2018. július 7., szombat

Szabadságoltunk

Bizony, túlvagyunk az éves első szabadságunkon. Három hét együtt, többnyire nem itthon. Vagyis mióta kétlakiak vagyunk, itthonról hazamentünk falura.
De előtte eltöltöttünk pár napot Tusnádon.
Nos, két gyerekkel ez nem túl vicces meg nem is pihentető. Már az út is azzal telt, hogy "Mikor érünk oda?"...
Ott viszont volt medence
(és igen, egyre nyilvánvalóbb, hogy Klárinak a szinkronúszás lesz a sportja, többet van víz alatt mint a felszínen)
és jacuzzi,
és áztattuk magunkat.
Egyik nap felmentünk a Szent Anna-tóhoz. Az úton egy medvebocsot is láttunk.
Sokat nem maradtunk, egy rövidet sétáltunk.
Hazafele még megálltunk a kilátónál, lenéztünk a völgyre.
Sajnos, a zuhogó eső miatt a kiruccanás rövidebbre sikeredett a tervezettnél, de a folytatást majd megejtjük máskor.
Az út hazafele csendes volt, a gyerekek aludtak, kint meg ömlött, ömlött az eső
Tervezzük, hogy télen visszamegyünk pár napra ugyanabba a szállodába ahol most voltunk.
Aztán pár itthon töltött esős nap után újra hazamentünk falura. Hideg volt, az első két este fűteni kellett.
Szeretem ezt a kétlakiságot. Most már nem kell mindent magunkkal vinni ami az élethez kell, ott is egészen jól felszerelt háztartásunk van. 
Voltam gombászni.
És azonkívül pedig élveztük a nyarat. A gyerekek játszottak, mi pihentünk.
Én kötöttem is elég sokat.
Csodálatos harmatos reggel búcsúztatott.
Hétfőtől újabb kétlakiskodás vár ránk egy hétig, de akkor már dolgozni fogunk. Csak a szomszéd faluból (10 km) fogunk bejárni minden nap.
És a hétköznapok után majd a hétvégéket többnyire megint falun töltjük.