2015. április 1., szerda

Helyzetjelentés

Dirk után a fonalas élet viszavett a lendületből.
Kötöttem egy pár zoknit,
aztán még egyet
szerettem csinálni, sok-sok tervem volt a fazonnal, aztán... derült égből villámcsapás: február derekán egyik nap elmentem munkába aholis közölték velem, hogy akkor attól a pillanattól kezdve megyei környezetvédelmi főfelügyelővé léptetnek elő.
Az első napokban nagyon bosszantott, kellett a fenének ez a hatalmas felelősség, de azóta már nagyjából megszoktam az új posztot, viszont szembenéztem azzal, hogy a hátrányai közé tartozik az, hogy pár hete nem vettem kötőtűt a kezembe. (no meg azzal, hogy ezzel bekerültem a megyei katasztrófavédelmi állandó bizottságba, és nem kapcsolhatom ki a telefonomat, ami rendületlenül szól)
Minden este eldöntöm, hogy akkor most... és amikor lerogyok a kötőshelyemre akkor a fonalazás kimerül abban, hogy megnézek pár mintát, tervezgetek és nem sokkal 10 után eljön az álommanó és onnan tovább semmi.
De ma legalább kijutottam az erdőbe munkaügyben. Hiányzik a régi (főként) biodiverzitás-felügyelőségem... és hiányzik a kollegám, akinek nemrégiben volt egy szívinfarktusa, szerencsére túlélte.
Eltökélt szándékom, hogy a kötés nem marad abba, úgyhogy elő kéne szedni a tűket és elkezdeni valamit. Aprót és gyorsat. Mondjuk zoknit, a változatosság kedvéért. :)

2015. február 6., péntek

Dirk

Bemutatom Dirket, a sárkánykölyköt.
Na, ő megdolgoztatott. Nagyon.
Remélem, hogy megérte: hogy tetszeni fog a tulajdonosának.
Még valamikor a betegségek előtt kezdtem el, meghorgoltam a fejét, és elkezdtem a kapucniját, amikor rájöttem, hogy a fej túl kicsike. És elpakoltam.
Aztán amikor kicsit magamhoz tértem akkor erőt vettem magamon és befejeztem.
Azzal kezdtem, hogy horgoltam egy nagyobb fejet (viszont van egy fejem készen pl ennek!!!). Ez, meg a kapucni semmiféle problémát nem jelentett. Sőt, a teste sem.
Számolgattam, jól kijött minden.
Az első probléma a kéz-kar horgolásakor jelentkezett, nem megy nekem az ilyen vékony henger horgolása.
Kínlódok. Szenvedek. Most is ez volt.
De utána jött a hidegzuhany: a fül.
Nem lett jó. De nem tudok jobbat. A bütykök a pikkelyek szélén éppen nem bütykök, hanem valami egyebek.
A szárnyai elég lebernyegek, de ezzel sem tudom mit csináljak, hogy legyen kicsit jobb tartása. Valamit kitalálok. Vagy nem. Végülis formára nem rossz, olyan amilyennek lennie kell. Viszont: ehhez elég rendesen meg kellett variálni a dolgokat, szerintem a leírás nem jó. (ez nem mérvadó tőlem, de másképp csináltam mint a mintában volt)
És itt még azt hittem, hogy túlvagyok a nehezén. Hát nem voltam. A pikkelysor a hátán kinyírt.
Fizikailag és agyilag és minden egyéb módon. Erősen cifrákat mondogattam már. Az a nyomorult sor, az a 15 pikkely olyan 3 órámba tellett. Már tűt cseréltem, meg millióféleképpen próbáltam fogni a vadállatot, de sehogyse állt a kezemre. Nagyon mérges voltam. Nehéz volt megállni, hogy ne tépjem darabokra és azokat ne gyújtsam fel, ilyen gyilkos gondolatok születtek meg bennem.
Aztán mégis összejött. Minden a helyére került. A csúf fülek is. A pikkelysor is. Minden.
A szeme ma délelőtt, és a sálat is ma kötöttem meg.
Sőt, ma elvittem magammal az irodába, és a kollegák csodájára jártak, az egyik fiatalember kollegám szerintem most se hiszi, hogy én horgoltam. 
Az az igazság, hogy produkáltam némi fejlődést horgolás terén Ákábel óta.
De az is igazság, hogy még mindig rengeteg tanulni és gyakorolni való van.
Néhány adat róla: 3 mm-s tűvel horgoltam, nagyrészt Cataniából. A fehér egy Florida nevű fonal, ami ránézésre olyan vastag mint a Catania, pedig nem. (amikor újrahorgoltam a fejét, akkor melléfogtam egy hímzőfonalat). Kb 32 cm magas.
Most pedig tudom, hogy lesz lalylalás folytatásom, de azt is tudom, hogy nem jövő héten...

2015. február 3., kedd

Február

A február betegséggel kezdődött. Tulajdonképpen a január is betegséggel végződött. Nem is könnyűvel. Valószínűleg az oviból került haza, mert az első aki megbetegedett az Klárika volt. Aztán én következtem, végül Zuram. Ők már egészen helyrejöttek, csak én nem tudok a köhögéstől megszabadulni. A mai röntgen úgy mutatja, épp egy tüdőgyulladáson vagyok szinte egészen túl.
A másik bajom a kiütés az államon, valósznűleg a gyógyszerektől. Nagyon viszket. És nem a legszebb látvány az ilyen kiütéses ábrázat.
Csak remélni tudom, hogy nem lesz több ilyenünk.
Nem csak azért, mert iszonyat rossz betegnek lenni, hanem mert nagyon nem produktív állapot.
Az itthonlétem első hetében a legnagyobb teljesítmény az volt, hogy kibontottam néhány pulcsit. És ez nem túl sok.
Aztán a hétvégén végre kötögettem is. Befejeztem a rég elkezdett sálamat, már csak a szálakat kell elvarrni, és néhány gombot felvarrni.

És van egy új folyamatban levő munkám. Elkezdtem Dirket horgolni. Kb félúton vagyok vele, de még nagyon sok munka van hátra belőle. Ezek az apró horgolt darabkák nem a legkönnyebbek, nem nekem.
Lassan majd befejezem. Van időm, mert a célszemély születését április végére várjuk.
Remélem most, hogy jobban vagyok visszatérek a rendes kötős-horgolós énemhez.
Leghamarabb Dirk farkincájával...

2015. január 19., hétfő

Január

Kint erősen szürke januárunk van. Fagypont fölött vagyunk semmi hóval - viszont jó borús napok követik egymást.
Bent valami tavaszféle van alakulóban.
Nyílogatnak a jácintok
készül a Hippeastrum is
(ez a piros, de a narancsszínű is bimbós).
Én meg továbbra is zoknit kötök. Még mindig bennem van a tavalyi év vége, nem nagyon tudok túllendülni a sokkon. A zoknikötés meg jó gyógyszere a léleknek.
Készen van Zuram 45-öse.
Szerettem volna textúrát tenni bele, de nem látszott a mintából semmi, úgyhogy pár mintaismétlés után abbamaradt, és sima lett a többi része.
Semmi extra, de jók a színei.
Nekem kicsit nagy...

2015. január 17., szombat

Varrós szomorkodós

Hetek óta készülök szabni. Tanulni. Vagy valami.
Ma belevágtam. Mármint a tanulásba, mert az anyagba még nem. Ma nem is fogok.
Kirajzoltam egy mintát és állok és nézem a darabjait és fogalmam nincs mihez kezdjek velük.
Arra a következtetésre jutottam, hogy NEM nadrággal kell kezdeni.
Most kicsit szomorú vagyok, de nem adom fel. NEM ADOM FEL. Nem.
Lehet, hogy egy szoknyát - például ilyent - meg tudnék varrni. 
Most kicsit kötögetek, aztán meglátom mire jutok.

2015. január 13., kedd

Minimál

Nem tudom mi történt velem, régebb bonyolult darabokat kötöttem és most úgy tűnik, leragadtam a harisnya- meg lustakötésnél.
De legalább a színek szépek.

2015. január 10., szombat

A dolgok egymásból való következése

A hét elején varrtam egy párnát Klárikának. Így történt, hogy a varrógép visszakerült az asztalra. Így, hogy mindig szem előtt van, nagyon piszkál a varrós kisördög. Előszedtem a Burdákat, kerestem valami házinadrág-mintát- de nem találtam gumis derekút. Tudom, volt egy minta a neten, de újra meg kell keressem, aztán kinyomtatom.
Vásároltam némi piros poláranyagot, Klárikának, télinadrágnak, de néhány -21 fokos nap után most olvad minden, egyelőre múlófélben a tél. (Bár még visszajöhet)
A nagy hidegekben az jutott eszembe, hogy hiába van nekem rengeteg kendőm meg stólám, kell egy sál. Csak egyszerűen, sima, vagy lustakötéssel, puha fonalból, viszont hatalmas darab. Valószínűleg már csak következő télre (ha még lesz olyan. Nem szeretem a globális felmelegedést) 
A hatalmas darabokról viszont az jutott eszembe, hogy kell egy táska. Abból is van néhány, de egyikben sem tudok zokninál nagyobb kötősprojekteket hordozni egy normál munkanapon (ugye ott van az ebédesdobozom és a kávésüvegem). Azt nem tudom eldönteni, hogy varrjam-e vagy horgoljam, a bélést mindenképpen varrni kell bele. De nem tudom eldönteni a színét sem, úgyhogy egyelőre ez csak terv.
Április közepére kéne horgolni egy Dirk-et egy kisfiúnak. Egy kedves kolleganőm babát vár, és amikor megmutattam neki a lalylala-babákat egyből beleszerelmesedett a sárkányba. Már a fonalam is megvan hozzá.

És ezek mellett én mit csinálok? Kötök. Zoknit.
Sima zoknit, 45-ös méretet. Ujjaktól kezdve, kettőt egyszerre, egy szerelem-színben.