2014. október 30., csütörtök

Sapka-szezon

(in English: HERE)
Az egyre hűvosebb idővel elkezdődött a sapkaszezon.
Az én fejméretem remélhetőleg nem változik már, de ellenőriznem kellett, hogy nagyon sürgős-e új sapkát kötni Klárikának.
Szerencsére nem, mert a horgolt pingvin,
a Bucika kézzelfontjából kötött
(saját minta)
és a saját kézzelfontamból kötött
még jó neki.
Viszont a kesztyűit kinőtte, abból újat kell kötnöm..

2014. október 28., kedd

Október vége

(In English: HERE)
Úgy tűnik, az ősz hamarosan télre vált. Egy fura, könnyű ősz után eljött a fagy.
Múlt hétvégén kora nyári virágokat láttunk,
most meg fagypont alatt vagyunk, -4-nél.
Szeretem az őszt. A jele, hogy itt van, hogy a napi néhány adag kávém egy részét teára cserélem.
Az őszi táj és az őszi színek mindig inspirálnak.
És az nagyon jó amikor az ősz árnyalatait megtalálom a szöszben vagy fonalban.
Télre készülve nagyon jók a nyugodt tevékenységek, mint a fonás.
Ha mér télre készülődés akkor zoknik. Kellenek.
Úgyhogy továbbra is zoknizok.
Szeretem ahogy a sorok egymát követik, minden különösebb odafigyalés nélkül (a mock cable nagyon egyszerű minta)
És hát sok kötős és fonós tervem van a hosszú sötét estékre. Persze ha a kisasszony megengedi...

2014. október 25., szombat

Fonás

Szoktam néha fonni, de nem nevezem magam fonósnak.
Viszont időről időre rámjön.
Mint most.

2014. október 24., péntek

Színek

Jó lesz...

2014. október 23., csütörtök

Monkey-k apró lábakra

(in english: HERE)
Miután maradt némi fonal a saját Monkey zoknim megkötése után úgy döntöttem, hogy gyerekzoknit kötök belőle, ugyanazzal a mintával mint magamnak.
Nincs sok mit mondani róla: kettőt egyszerre, orrától kezdve.
A mintát kicsit átköltöttem, csak egy egységet kötöttem soronként, a lábfejre.
A fonal ugyanaz az ismeretlen nevű, 2.5 mm-s tűkön.
És hát miután elég nehéz két örökmozgó lábacskát fotózni, képileg mára ennyi van.

2014. október 21., kedd

Leállíthatatlanul

(in English: HERE)
Elkezdtem egy pár zoknit magamnak, de sehogyse sikerült a színeket egyformára kötni, hát lebontottam.
És aztán elkezdtem egy picikét, Klárikának.

Ez alkalommal, ha jól látom a színek jók lesznek, többé-kevésbé egyformán követik egymást a két zoknin.

2014. október 19., vasárnap

Kettőt egy csapásra

(In English: HERE)
Zoknit. Kettőt. Egyszerre.
Azt hiszem, ez az új kedvenc technika. És az új kedvenc zokni.
Ott kezdhetném, hogy nemrégiben azt mondtam: én aztán soha így, mert én kötni azért kötök, hogy élvezzem, nem azért, hogy idegbajt kapjak tőle.És mekkorát tévedtem!
Volt nekem ezzel a kettőt-egyszerre-orrától-kezdve technikával pár bajom. Az egyik a fonal csavarodása, a másik pedig a leláncolás. Azt most elmondom, hogy a fonal NEM csavarodik, legalábbis nem annyira amennyire számítottam, a leláncolásról pedig a végén majd írok.
Viszont van egy jó kötős blog, és a blogszerző mindig így köt zoknit. És nekem nagyon tetszett a végeredmény nála, ergo: lehetséges zoknit kettőt kötni egyszerre úgy, hogy jó legyen. És ez az agyrágóbogár addig rágott ameddig belevágtam szerdán.
Az elméletet ismertem már régebb. Fonal egyik vége egyik zokni, fonal másik vége másik zokni. És aztán figyelni arra, hogy mindkét zoknit a saját fonalával kötni. Tiszta sor.
Elkezdtem hát amint a kedvenc 2.5 mm-s tűm megürült. (ja igen, közben közöltem a Zurammal, hogy nincs elég 2.5 mm-s tűm és valami korai angyaljárás lesz nemsokára.) 
A fonalról gombócban nem tudtam eldönteni tetszik-e vagy nem. De ajándék lónak ne nézd a fogát – ezt egy nagyobb adag fonal vásárlása alkalmával kaptam ajándékba. Talán mert gombócban csúnyácska volt és az eladó úgy gondolta, hogy úgysem veszi meg senki. De aztán ahogy kötöttem rájöttem, hogy bizony szép. (nem volt eredeti cimkéje, úgyhogy fogalmam nincs minek a milyen árnyalata)
Judy csudás kezdését is ismertem, használtam már. Itt csak annyi volt, hogy kétszer egymás után kellett a szemeket felszedni az első sor lekötése előtt.
Mivel a gombóc belsejéből jövő szálat az ember nem látja nagy darabon nem tudtam hol tartok színügyileg, és hát egyefene, ez úgyis gyakorlózokni, mondtam nem is foglalkozom az üggyel, ahogy esik úgy puffan, hát sikerült pont nagyon eltolni a színeket, de azt hiszem ez most nem is érdekel.
Van valami amit másképp oldanék meg: az orra kereksége. Itt most kétsoronként szaporítottam és olyan félbevágottnak tűnik, de nem baj, a következőnél az első három-négy szaporítást soronként fogom megejteni, csak ezután térek át a kétsoronkénti szaporításra.
Na de túljutottam az orrán és egy ideig elvoltam azzal, hogy
a) kössem 64 szemmel a fordítottmentes Monkey mintájával (ami nagy szerelem volt)
b) kössem 60 szemmel és keressek hozzá mintát.
De aztán győzött a 64 szemes szeretemminta, és hát igen, végülis itt jutottam túl az orrán, mert kellett ehhez még egy szaporítósort betenni, de ez nem osztott és nem szorzott.
És kezdődött a minta. Én hülye azon agyaltam, hogy hányadik soron kezdjem, de úgy, hogy észbentartsam a második zokni kötéséig, és egy idő után eszembe jutott, hogy NINCS második zokni máskor, az most van, és nem kell semmitse észbentartani. Hiába, a régi beidegződések nehezen múlnak el...
A sarokig semmi extra nem történt, tulajdonképpen a saroknál sem. Csak kicsit nehezen találtam ki hol kell elkezdenem a sarok kialakítását. Vagyis sokszor sokszor mértem más zoknikhoz és a lábamhoz.
Most is a halajkakcsókja-sarkot kötöttem.
(ezidáig ez a legnagyobb kedvencem, de pár napja hallottam még pár saroktechnikáról, azokat is ki kell próbálni. Valamikor.)
Aztán kötöttem felfele mintha lefele kötöttem volna. Csak persze egyszerre a kettőt, de ezen a ponton már olyan volt, mintha világéletemben így kötöttem volna zoknit.
Aztán eljött a leláncolás. Attól féltem. Nagyon. 
Bújtam a netet a rugalmas leláncolások ügyében. Elkezdtem a Jeny-félét, de az első 6-7 szem után borzasztó rondának ítéltem. Végül aztán Peggy jött segítségemre.
Pikk-pakk ment. Logikus, rugalmas, nem bántja a szemem. 
És kész volt a pár zoknim. Pár perc eltéréssel.
És szeretem.
Azt hiszem amint Klárika elalszik kezdem a következőt. Ugyanígy.
(P.S. A színekről fogalmam sincs mennyire jók, laptopon dolgoztam fel a képeket és ez annyira nem színhű képernyő, hogy fáj...)