2015. január 19., hétfő

Január

Kint erősen szürke januárunk van. Fagypont fölött vagyunk semmi hóval - viszont jó borús napok követik egymást.
Bent valami tavaszféle van alakulóban.
Nyílogatnak a jácintok
készül a Hippeastrum is
(ez a piros, de a narancsszínű is bimbós).
Én meg továbbra is zoknit kötök. Még mindig bennem van a tavalyi év vége, nem nagyon tudok túllendülni a sokkon. A zoknikötés meg jó gyógyszere a léleknek.
Készen van Zuram 45-öse.
Szerettem volna textúrát tenni bele, de nem látszott a mintából semmi, úgyhogy pár mintaismétlés után abbamaradt, és sima lett a többi része.
Semmi extra, de jók a színei.
Nekem kicsit nagy...

2015. január 17., szombat

Varrós szomorkodós

Hetek óta készülök szabni. Tanulni. Vagy valami.
Ma belevágtam. Mármint a tanulásba, mert az anyagba még nem. Ma nem is fogok.
Kirajzoltam egy mintát és állok és nézem a darabjait és fogalmam nincs mihez kezdjek velük.
Arra a következtetésre jutottam, hogy NEM nadrággal kell kezdeni.
Most kicsit szomorú vagyok, de nem adom fel. NEM ADOM FEL. Nem.
Lehet, hogy egy szoknyát - például ilyent - meg tudnék varrni. 
Most kicsit kötögetek, aztán meglátom mire jutok.

2015. január 13., kedd

Minimál

Nem tudom mi történt velem, régebb bonyolult darabokat kötöttem és most úgy tűnik, leragadtam a harisnya- meg lustakötésnél.
De legalább a színek szépek.

2015. január 10., szombat

A dolgok egymásból való következése

A hét elején varrtam egy párnát Klárikának. Így történt, hogy a varrógép visszakerült az asztalra. Így, hogy mindig szem előtt van, nagyon piszkál a varrós kisördög. Előszedtem a Burdákat, kerestem valami házinadrág-mintát- de nem találtam gumis derekút. Tudom, volt egy minta a neten, de újra meg kell keressem, aztán kinyomtatom.
Vásároltam némi piros poláranyagot, Klárikának, télinadrágnak, de néhány -21 fokos nap után most olvad minden, egyelőre múlófélben a tél. (Bár még visszajöhet)
A nagy hidegekben az jutott eszembe, hogy hiába van nekem rengeteg kendőm meg stólám, kell egy sál. Csak egyszerűen, sima, vagy lustakötéssel, puha fonalból, viszont hatalmas darab. Valószínűleg már csak következő télre (ha még lesz olyan. Nem szeretem a globális felmelegedést) 
A hatalmas darabokról viszont az jutott eszembe, hogy kell egy táska. Abból is van néhány, de egyikben sem tudok zokninál nagyobb kötősprojekteket hordozni egy normál munkanapon (ugye ott van az ebédesdobozom és a kávésüvegem). Azt nem tudom eldönteni, hogy varrjam-e vagy horgoljam, a bélést mindenképpen varrni kell bele. De nem tudom eldönteni a színét sem, úgyhogy egyelőre ez csak terv.
Április közepére kéne horgolni egy Dirk-et egy kisfiúnak. Egy kedves kolleganőm babát vár, és amikor megmutattam neki a lalylala-babákat egyből beleszerelmesedett a sárkányba. Már a fonalam is megvan hozzá.

És ezek mellett én mit csinálok? Kötök. Zoknit.
Sima zoknit, 45-ös méretet. Ujjaktól kezdve, kettőt egyszerre, egy szerelem-színben.

2015. január 8., csütörtök

Csíkos

A tavalyi zokniinvázió után ez ez év is zoknikkal kezdődött. Kell a kötött zokni, kint reggelente -20 fok van, úgyhogy ilyenkor bent a lakásban és ha kimegyünk, a bakancsban is kötött zoknit visel a család apraja-nagyja. Nekem különösen nagy szükségem van rá, reggelente gyalog megyek - 3 km, és 35 perc - aztán haza is gyalog, és komolyan mondom, ahhoz, hogy jól érezzem magam kell a kötött zokni, kötött kesztyű és bélelt sapka.
Most csíkos zoknit kötöttem. És nem egy, hanem két párat.
A kapcsolatom az öncsíkozó zoknifonalakkal meglehetősen érdekes. Szeretem a csíkos zoknikat, de csak akkor, ha egyformák és a csíkok ritmusa nincs felborítva, és ez a két dolog nem mindig jön össze egyszerűen.
Először is: hogy lesz egyforma a két zokni? Ha a fonalnak PONTOSAN egyforma szakaszán kezdem el őket. Ebben kezdem magam tökéletesíteni, de van amikor 5-6-szor is újrakezdek egy pár zoknit, és ez elég bosszantó tud lenni.
Most elég könnyen ment, mert a csíkozás teljesen szabályos és könnyen követhető volt.
Aztán arra is kell gondolni, hogy a fonalvégek is egyformák legyenek a kezdésnél. Én össze szoktam őket hasonlítani, miután a csúszócsomót rátettem a fonalra. (Azt is többször szoktam.)
Judy kezdésével indítottam, és kötöttem...
A második csíkoszokni-gond a ritmus megtartása. Ez egyszerű a zoknik csőszerű-részein, de a sarok rendesen be tud kavarni.
Most viszont igen szerencsés voltam, mert a sarok kezdete pontosan egy rózsaszín részre esett és volt színben elég közelálló fonalam, így a sarkot magát más fonallal kötöttem. (a kékre is volt ötletem, de az nem volt ennyire hasonló szín)
A saját zoknimat 5 nap alatt fejeztem be, és elkezdtem a picikéket. De: ha azt akartam, hogy annak is rózsaszín sarka legyen akkor számolgatnom kellett, hogy mivel kezdjem. Ez elég hosszú időbe tellett.
De most már készen van.
Így lett még egy pár anya-lánya zoknink.
PS1: kettőt egyszerre, magic loop-pal, 2.5 mm-s tűkön.
PS2: van egy olyan zoknifonalam ahol nem tudom felismerni a színek ritmusát, úgyhogy nehéz lesz belőle olyan zoknit kötni, ami tetsszen...

2015. január 3., szombat

2015 eleje

Holnap lesz a téli szabadságom utolsó napja. Annyira jó volt... szeretném, ha eltartana még néhány hetet, legalább...
Végre a tél is eljött. Ma elmentünk egyet sétálni az erdőbe és a szánkót is vihettük:
Nagyon tetszett.
Ez a szabadság kötés szempontjából nagyon termékeny volt.
Miután befejeztem a múlkori posztban említett darabokat elkezdtem egy sapkát magamnak. Szilveszteri kötésnek indítottam, de aztán még éjfél előtt befejeztem, úgyhogy tulajdonképpen ez volt 2014 utolsó projektje.
Ugyanaz a Lina, mint a múltkor. Szeretem. Ez az új kedvenc sapkám.
Aztán az év első napján elkezdtem egy zoknit. Ma már a sarkokat bekanyarítottam, remélem mihamarabb befejezem (de valószínűleg nem ma).
Lehet, hogy túl színes, de szeretem...
Remélem, ez az év mindnyájunknak nagyon jó lesz!

A múltkor mondtam, hogy nincsenek terveim az idénre, csak álmaim. A varrás.
Néhány éve vásároltam egy egyszerű kis varrógépet. Akkoriban még egyenes vonalat sem tudtam varrni. Egy ideig a nappaliban az asztalon állt, aztán elraktam.
Tavaly elővettem, varrtam egy rövidnadrágot meg egy parasztblúzot magamnak és beszegtem a falusi házba a függönyöket. És elkezdtem varrósblogokat olvasni.
Van két kedvencem:Cashmerette. Szeretm ahogy ír, és ahogy varr. De leginkább azt, hogy nagyon tu inspirálni. Látom, hogy lehet otthon kabátot varrni.

Ez a célom: egy kabát amit magam varrok. Talán idén ősszel? Nem tudom. Lehet. Álom.
Michelle. Ő köt is meg varr is. Mindkettőt magas szinten. Benne azt szeretem, hogy nagyon őszintén ír a darab elkészítésének tapasztalatairól.
Szóval, ha valaha viselhető darabokat fogok varrni akkor azt nekik köszönhetem.

Most meg vissza a zoknikhoz. Úgy tűnik az idő egyelőre télies marad (azt mondják), és szeretném viselni hamarosan a bakancsomban...

2014. december 31., szerda

+3

Nem, ez nem a kinti hőmérséklet, mert most -18C van, végre megjött a tél. Hó is van. 
Ilyen kéne legyen a tél: hideg és fehér.
A +3 a befejezett 3 projektre vonatkozik az előző poszthoz képest, pontosabban kettőre, mert a sapka már készen volt akkor is, csak képem nme volt róla. 
Kezdjük a sapkával. Egy kissé megkésett karácsonyi ajándék Zuramnak.
Gyors projekt volt, még úgy is, hogy a mintához képest többször kellett ismételni az egységeket - a férfiaknak hatalmas fejük van.
A fonal Drops merino Extra Fine, 4 mm-s körkötőtűn (szeretem a magic loop-ot).
A minta Lina, Joko Knits-től.
Tervezem, hogy magamnak is kötök egyet.
Valamikor.
Miután a sapkát befejeztem, köthetnékem volt, de nem volt inspirációm. Gondoltam, befejezem a zoknit amit valamikor novemberben kezdtem el. És lőn.
Kettőt egyszerre, orrától kezdve. Kb a lábfej fele volt meg. Az első este megkö9töttem a sarok indításáig, a második nap megkötöttem a sarkait (Fish Lips Kiss újra) meg valamennyit a szárából, aztán tegnap este leláncoltam.
Nem szeretem hogy áll nekem. Túlságosan laza (66 szem 2.5 mm tűn).
De szeretem a színét. 
Lehet, hogy alvózokni lesz, de az is lehet, hogy valaki másé lesz.
És még egy dolog: zoknit kötni egyszínű fonalból borzasztó unalmas.
Nos, befejeztem a zoknit és még mindig kora este volt (22:40 körül), és eszembe jutott, hogy van egy szinte befejezett babakardim. csak a gomboláspántjai hiányoztak és a szálakat kellett elvarrni.
Csak előbb nem találtam a 6 mm-s tűmet. Találtam egy cseretűt (bambuszt, elég nehezen tudtam felszedni vele a szemeket) és megkötöttem a felső pántot. 
Aztán rájöttem, hogy a piros fonal nem lesz elég az alső pántra is, és elég sokáig keresgéltem a fehéret meg a barnát. 
Éjfél körül megkerültek, gyorsan felszedtem a szemeket és éjjel 1-kor már a szálak is el lettek varrva. Már csak gombok kellenek rá, és hordható. Sajnos, nem nálunk, egy kolleganőm babájának szántam, aki áprilisban fog megszületni.
Most azt kéne kitaláljam, mit kössek az éjjel. Itthon ünneplünk, egy jóbaráttal aki megszokta már, hogy mindig fonalazok valamit, és hát most sem lesz ez másként. Pogácsák készen, a többi kaját összedobjuk estefele együtt.

Boldog új évet!
(utolsó kép az internetről)