2016. július 21., csütörtök

Ma még falun

A héten utolsó esténket töltjük mamánál, aztán nem tudom mikor jövünk újra - gondolom, két hét múlva. Úgy döntöttünk, hétvégén kimegyünk a mi házunkhoz, aztán pár napot a városban töltünk. Majd fagyizunk meg játszóterezünk a kisasszonnyal, hercegi kísérettel :)
Az úrfi mára megfogasodott. Volt pár nyűgös éjszakánk, de ma reggelre áttörte az ínyt az első foga. És nagyon meg van ügyesedve. Amikor hétfőn idejöttünk még csak véletlenül sikerült hasról hátra fordulnia, most viszont problémamentesen megy ide-oda a forgolódás, sőt, ma este itt mellettem kúszni is próbál. Persze nem megy még neki, de nagyon akarja.
Jól elvannak itt  gyerekek. Klári egész nap ki-be mászkálhat, nem kell neki szülői kíséret az udvarra - bár ez a kép a házban készült, miközben ugrált a hatalmas matracon (ezen alszom a kicsivel és le is gurult róla)
(itt épp az általam kötött ruhában, amit nagyon szeret), de amúgy az idő javarészében kint vagyunk
Mák pedig alszik másfél-két órákat a szabadban a hintájában.
Délután-este mi, felnőttek is eltöltünk pár kellemes órát az udvaron.
Én meg, amint akad pár szabad percem (nem sok van), kötök. Na, nem a múlkor elkezdetteket, hanem macit.
Még darabokban van, de ha Mák méltóztat végre elaludni akkor még ma összeraknám. Az már csak álom, hogy ruhákat is kössek neki.
Szóval hiányozni fog a városban ez a csend, a kuvikok hangja minden este,
a csendes reggelek,
lassú nappalok,
nyugodt naplementék.
És hiányozni fog a laptopom, holnap úgy tűnik búcsút veszek tőle. Lesz helyette új, de ezt nagyon szerettem... csak hát az idő megtette hatását, lebetegedett. Remélem, holnapig nem ég le a ventillátor benne - annyira kerreg, hogy az az érzésem, hogy kirepít belőle valamilyen alkatrészt. 
Idegilenesen búcsúzom hát a nyugalomtól...

2016. július 14., csütörtök

Holdfény és tücsökzene

Újra elrepült közel két hónap mióta írtam. Mondhatni, észrevétlenül.
Elkezdődött a vakáció már közel egy hónapja és eltelt férj szabadsága - és az első hét amikor egyedül lennék itthon a két gyerekkel - úgyhogy hétfő délután újra elmentünk falura. Jól tettük, itt kemény kánikula volt a napokban. Ott is, tulajdonképpen, de mégis elviselhetőbb a nagy meleg a zöldben mint a városban.
Az esték viszont nagyon nyugodtak. Mint írtam: holdfény és tücsökzene uralja a környéket.
Szóval mi is volt mióta nem írtam: befejeztem a Driftwood-ot. Lassan ment. Ez volt a legfeltűnőbb benne. Igaz, már vagy két hete készen van, de a gombokat csak tegnap este varrtam fel. Végülis ennek a fő oka az, hogy csak hétfőn vettem őket meg.
Sokfelé hordoztam magammal, a legjobban az utolsó részét élveztem. Egy ködös reggelen kötöttem meg, falun, amikor a család még aludt. Valamikor 5 órakor ébredtem és nem tudtam visszaaludni. Kicsit kimentem sétálni, fotózgattam - milyen más a perspektíva egy derűs napon, naplementekor és ködös hajnalban -
aztán rájöttem, hogy hideg van és bementem a házba, és ameddig felkeltek a gyerekek - meg férj - kötöttem. Olyan békés, csendes volt...
A kész pulcsi nagyon tetszik.
A mintát csak nagyvonalakban követtem, a kötéspróbám három szemmel több volt 10 cm-n mint amit a minta ír, és emiatt a szemszámokat teljesen átdolgoztam, csak az arányokat tartottam nagyjából.
Kezdjem az elején: ez a contiguous vállmegoldás nagyon tetszik. Lesz ennek folytatása.
De a következő projektem nem csíkos lesz. Kicsit sok volt a rengeteg szál.
A mintához képest azt is másképp csináltam, hogy a színváltások miatt betettem egy-egy fordított szemet kétoldalt és az ujjak belsejére is, így nem kellett emelgessem a szemeket, hogy ne legyen túl szembetűnő a színváltások helye.
Amikor minden kész volt a nyakszegélyek kivételével úgy ítéltem meg, hogy túl sötét, emiatt világosszürkével kötöttem meg az említett részeket, ez a gomb szempontjából is jó, nagyon jól érvényesül rajta a kék csíkokkal kb egyszínű gomb.
A gombok szerintem telitalálat.
A nagy kánikulában nem bírtam sokáig magamontartani, egy képet lőttem magammal (meg még egyet, de azon bemozdultam)
A fonal Alize Cotton Gold, 4 mm-s tűvel kötve. Miután a lányom Cotton Gold-ruháját párszor már kimostam gépben eldöntöttem, hogy a fonal is ismétlődni fog, nagyon jól viseli a nyúzást...
Most pedig egy zoknit kötök, nagyon lassan - azt hiszem a tavaszi szünetben kezdtem el,
és fonogatok.
Lassan.
Még mindig meg szeretnék tanulni varrni - volt némi gyakorlás, kicseréltem a lakásban a sötétítőket, én varrtam meg őket. Legalább egyenesen minden probléma nélkül megy már, és nem is volt rettenetes az ujj-átvarrásom után újra a géphez ülni.
(És volt egy rendszámtábla-elvesztős-megkerülős kalandunk is, miközben ilyen helyeken jártunk, keresve a nem túl tisztességes megtalálót, akit inkább tolvajnak neveznék:)

2016. május 25., szerda

Május

Az idő repül. Valahogy egyszercsak május vége lett.
Megültük a születésnapot is, el sem hiszem, hogy a leányzó már 4 éves. Nem tudom mikor nőtt ekkorára.
Ugyan még tűzoltóautós tortát kért, de már vannak babái is, talán mégiscsak elhercegnősödik valahogy.
Az úrfi meg forgolódik, most már az az időszak van, hogy nem merem keskeny helyre fektetni, mert koppanni fog. Okultam az első gyerekből, de szerintem úgyis elkerülhetetlen lesz az ágyról legurulás.
Mostanában elég sokat kötögetek, emlékszem, Klárival nem tudtam ennyi időt fonalakra fordítani.
Készült neki egy szülinapi ruhácska.
Sokáig kötögettem, és végül az utolsó éjjelen húztam nagyon bele, hogy a szülinapján abban mehessen oviba. Sikerült is befejezni, és a legjobb az egészben, hogy nagyon szereti.
Sokat viseli. Lesz ennek folytatása, úgy tűnik.
Csak úgy minta nélkül kötöttem, egy egyszerű fentről kezdett raglán ami enyhén A-vonalban bővül lefele.
Hidegebb napokra aláöltözhetős.
Alize Cotton Gold-ból kötöttem, 4 mm-s tűvel, körben. Ez az első rózsaszín-szürke kombinációm, de szerintem nem utolsó.
S ha már a fonalat megismertem a ruhácska kötése közben akkor mielőtt kiestem a ritmusból gyorsan elkezdtem magamnak egy Driftwood-ot. Ugye rég a csíkospulcsira vágyódós időszakomat élem, hát tettem az ügy érdekében. Magamnak kékeszöld (zöldeskék? petrolkék?)-fekete kombinációban használom a fonalat.
Amit most tanultam, és nagyon tetszik, az a bizonyos contiguous-vállmegoldás.
Már leválasztottam az ujjakat, tehát a képhez képest előrehaladottabb állapotban van, de most sötét van, nem tudom fotózni.
No és van egy javításra szoruló darab, a múltkor mutatott blúzocskát valahova beakasztotta Klári, elszakadt és kihúzódott belőle a szál, jó volna megjavítani.
Most az idő szerencsére nem engedi meg a viselését.
Közben meg hétvégeken - és néha hétköznap is - kimegyünk falura. Jó ott tenni-venni, már van egy sziklakertem is.
Jó az a csend és nyugalom ami ott van. És az a lassúság...

2016. április 28., csütörtök

Vakációzunk

Ovis vakáció van és falun töltjük. Ez az első, hogy ennyi időre eljöttünk otthonról a két gyerekkel, de azt hiszem jól döntöttünk. Még nem a mi házunkban - az túl messze van férjnek ingázásügyileg -, hanem mamához jöttünk. Ez csak 8 km-re van a várostól és mégis más világ, még mobil-térerő is alig van, keresni kell a helyet ahonnan beszélni lehet, és ez jól van így nekem. Viszont férj aránylag rövid idő alatt beér a munkahelyre, meg haza.
Vasárnap estefele drukkoltunk, hogy az eső előtt ideérjünk
sikerült, de éppenhogy nem áztunk el, nem lett volna vicces zuhogó esőben felvinni a sok csomagot meg gyereket az udvaron. Aztán amikor este egy kicsi elállt az eső akkor énekelni kezdtek a lótücskök meg a baglyok is hívogatták egymást, nagyon szép este volt. Aztán esett egész éjjel. Meg másnap. És még egy éjjel. És hideg is volt. Aztán tegnap este kiderült, ragyogó csillagos lett az ég, és reggelre fagy lett.
De ilyen volt a kilátás egyik irányba,
meg másikba.
Én reméltem, hogy fogok kötni jósokat, hát tévedtem. Hol az egyik gyerek cibál, hol a másik, este meg nagyon fáradt vagyok, inkább alszom. Legalább Mák engedi, még mindig tartja a jó szokását.
De azért van egy befejezett darabom, még otthon, vasárnap láncoltam le, ki is mostam, de blokkolni nem tudtam, aztán amint megszáradt Klári felvette és két napig nem lehetett leszedni róla. Fotózni csak így lehetett
"anyu, érj utol!" és futott...
Egy fentről kezdett raglán, I-cordos kezdéssel, és az alján egy keskeny csipkeszegély van. Háromnegyedes ujja van, melegebb időkre készült, de most ilyen idő volt, hát most is hordta.
3.5 mms tűvel kötöttem (az I-cordot 3.25 mm-ssel), pamut-akril keverékből, nem tudom mi a neve, úgy került hozzám cimke nékül.
Közben megvettem az anyagot egy következő pulcsinak neki: rózsaszín és szürke Alize Cotton Gold-ot, (és magamnak feketét és türkizt), de nem tudom eldönteni, hogy tunika legyen-e vagy blúz, és körkörös vagy raglán vállrésze vagy beépített ujja legyen... szóval várom az ihletet és addig is elkezdtem egy sima zoknit magamnak.
Aztán hétvégén úgy volt, hogy megyünk a mi házunkhoz, de szerintem az kimarad, újra esőt jósolnak, hát addig is élvezzük a "pihenést" - itt...

2016. április 19., kedd

Színesen

Mielőtt lányom született a kapcsolatom a színekkel nagyon szolid volt. Belefért a palettámba a zöld, sötétkék és minden natúr (krém, fehér, szürke, barna, bézs), cserében féltem mindentől, ami rózsaszín, lila, sárga vagy bármilyen rikítóbb színű. 
Azóta sokminden változott. Például határozottan akarok magamnak kötni színes csíkos pulcsit és ugye a múlkor írtam a terrakottaszínű fonalról, ami ugyancsak pulcsi lesz. Magamnak. Valamikor.
A lánynak viszont rendszeresen kötök igen színeseket, utoljára egy kendőcskét.
A története 2012 szeptemberében kezdődött, amikoris Bucika festett nekem egy szép szöszt és én ezen kezdtem gyakorolni a fonást.
Egy jelentős része egészen használhatóra sikeredett, csak pont nem arra amit kötni akartam belőle. (sapka lett volna, de arra nem lett jó) Ezért aztán sokáig várakozott a kézzelfontas dobozban, ameddig az idén erősen kedvem kerekedett belőle kötni, hát így született meg a kendőcske.
Eredetileg gondolkodtam azon, hogy a szélére kössek valamilyen mintát, de aztán olyan naplementés lett,
hogy inkább nem törtem meg az íveket, és maradt egy egyszerű köríves kendő.
Imádom az átmeneteit.
Ugyan a fonalban alig pár helyen találkozott egyforma színű fonal, a színhatás teljesen egységes megkötve (és a fonal is teljesen más, mint a rovingból sejtettem volna)
Klárika szereti. Igaz, már messze nincs kendőszezon, de megmarad ez őszre-télre. Akkor majd feldobja a napjainkat.

2016. április 7., csütörtök

Fonalfalni kell

Miután nagymértékben átrendeztük a lakást rájöttem, hogy a fonalaim tárolását optimalizálni kellene. Ehhez az is szükséges lenne, hogy csökkenjen a mennyiségük. Úgyhogy tervezgetni kezdtem mit kéne mihamarabb felfalni. (természetesen nem azt jelenti, hogy ez így is fog történni, vagy hogy nem veszek több fonalat).
Van ez a fonalam, amit céltudatosan pulcsinak vettem pár éve:
Aztán nem kötöttem meg, és most vacillálok, hogy belőle kössem-e meg a Milkweed-et vagy másból (Merino extra fine-ra gondoltam, de erről volt Marissal egy beszélgetésünk és eléggé elbátortalanodtam a MEF-et illetően).
Volt zoknifonal aminek tetszett a színe
(gyönyörű meggypiros, de a kép nem adja vissza), abból sokat vettem és most már tudom, hogy nem zokni lesz belőle, hanem pulcsi. Csíkos pulcsi, feketével, ami beleült a fejembe egy ideje és állandóan azt tervezem magamban.
Van 60 deka ilyenem is,
tervem nincs vele, de valószínűleg a gyerekeknek kéne következő télre kötni valamit belőle. Ezt viszont muszáj feldolgozni, mert hatalmas helyet foglal.
És akkor vannak a Bucika-festette csemegék.
Ezek nem sok helyet foglalnak, de jó lenne feldolgozni őket csak mert jó velük dolgozni.
Láttam egyszer egy sálat egy blogon. Azt mondja: szedj fel 100 szemet és köss amíg tart a fonal. Hogy a háromból melyikből kötném? Talán az ősz-színűből, de nem tudom. Mindegyik gyönyörű.
Ebből a Buciságból tudom, hogy kesztyű lesz,
azt is sejtem, hogy Larisos, de nem tudom eldönteni melyik legyen. Talán az Eve lesz, gyöngyök nélkül, de még ezt sem tudom pontosan.
És akkor ehhez képest most tündérblúzot kötnék a leányzónak. Mondjuk legalább azt is meglevő fonalból. Csak épp mindent lebontottam amit tegnap kötöttem...

2016. április 4., hétfő

Kiruccantunk

Hétvégén úgy döntöttünk, ideje a pihenésnek. Nagyon begyűlt minden az elmúlt két héten, és az utolsó bútordarab összerakása után eldöntöttük, hogy valamivel megünnepeljük az egészet. Barátok épp felmentek a házukhoz a hegyekbe (igazából a hegyek lábához), és amikor felhívtuk őket, hogy jöjjenek át, mondták, hogy nem tudnak mert kint vannak, de menjünk mi hozzájuk. Egy félóra alatt összepakoltunk és indultunk is.
Itthon ilyen tavasz van:
Ahogy közeledtünk a hegyek felé kicsit visszafogottabbnak tűnt a tavaszi zsongás, de érződött mindvégig, hogy a télnek egészen vége. A Maros völgyéről jó kilátás nyílott a Kelemen havas gerinceire
mi pedig az Istenszéke alá indultunk.
Elég későre értünk fel, már nem voltak fények a fotózáshoz, ennyire futotta, amikor a nap utolsó sugarai kicsit besütöttek még a völgybe.
A fiúk nagyon elvetemültek voltak, kint sütögettek éjfél utánig, én viszont a gyerekekkel elaludtam - az éjszaka minden volt, csak pihentető nem, de nem számít.
Klári olyan volt, mint egy kiscsikó, még önmagához képest is rengeteget rohangált, és pihenésképp köveket meg pálcákat dobált a patakba.
Meg bele is lépett, hogy minden tökéletes legyen.
A kődobáló tevékenység másnap is folytatódott, akkor már jó fényekben.
Másnap reggel gyerekmentesen elmenten egy icipicit fotózni, épp egy közeli kis sziklafalig, mert gondoltam hogy lesz ott némi páfrány, volt is
a környéken közben találtam két Kárpáti bennszülött fajt: piros tüdőfüvet
és szívlevelű nadálytőt.
Meg tavaszi fényt
Ragyogó kék eget
Meg levedlett pókbőrt.
Aztán hazafele beugrottunk a kedvenc kockásliliomos helyemre. Gyönyörű volt, gyönyörű időben, csak tocsogósra áztam én is fotózás közben.
Azt hiszem Klári kezdi élvezni a kirándulásokat, remélem, jó kirándulóidők következnek ezután már.
PS. elvittem magammal a kötésemet, de egy szemet sem sikerült lekötni...