2014. július 26., szombat

Másképp alakult

Az úgy volt, hogy ezt a hétvégét falun töltjük. Készültünk is rendesen, minden az autó csomagtartójában van, és aztán most mégis itthon vagyunk - Klárika csúnyán lebetegedett és úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk.
Én külön is készültem, úgy terveztem, hogy majd a házban "várja" egy játék, hogy legyen barátságosabb neki az ottlét-ottalvás.
Szorgosan horgoltam a tehenet, de beteg gyerek mellett nem volt egyszerű, állandóan a kezemet fogta, így hát 3 napba tellett. Így lett, hogy mire befejeztem beteg gyermek vigasztalója lett belőle.
Most már szerencsére jobban van, remélem este sem lázasodik be újra, legalábbis nem annyira mint tegnap-tegnapelőtt tette.
A fonalak Cataniák meg Volgák, 3 mm-s horgolótűvel dolgoztam.
És a tőgyén igen jól szórakoztam (akkor még nem volt beteg szegénykém).
Most újra horgolós projekt következik, ha minden igaz. Még ma elkezdem, remélem haladni is fogok - nem csak azért, hogy minél hamarabb készen legyen, hanem mert az azt jelenti, hogy Klárika is javul.

2014. július 23., szerda

Szőttesek

mennek a házhoz.

2014. július 21., hétfő

Rózsaszín kor?

Újra rózsaszín fonalat rendeltem.
Ennek a kis mezítlábas Mancinak fogok készíteni belőle nem cipőt hanem kardit.
Nem ismerek magamra. Nem azért mert megveszem a rózsaszín fonalat, hanem mert tetszik.

2014. július 20., vasárnap

Ha nyár akkor...

... kesztyű?!
Igen.
Volt egy kis "alkotói válságom", ami abban nyilvánult meg, hogy nagyon akartam kötni, de sehogyse akart sikerülni semmi. Vagy nem lett jó a szemszám, vagy nem talált a fonal meg a minta, vagy minden jó volt de egyenletlenül kötöttem, vagy túl nagy tűvel vagy túl kicsivel szóval olyan 7-8 nap kötése egyenlő volt a nullával. Akkor tartottam egy pár pihenőnapot, mialatt kötős blogokat olvastam pl. EZT, és nézegettem a Ravelryt és újra előbukkant az Endpaper mintája.
Régesrég, talán már kezdő ravos koromból ismerem és nem tetszett. Nekem nem jön be az a színkombó és ez elüti a mintát. Aztán eszembe jutott, hogy van nekem hosszan színtámenetes fonalam, és azzal... nos próbáljam ki.
És kipróbáltam.
Az első benyomás: irtó GYORS projekt. A teljes pár kesztyű nem egészen egy hét alatt készült el Klárika, munkahely és minden mellett. Az elosztás érdekesebb: az első félpárat kötöttem vagy 4 napig, a másodikat elkezdtem péntek este és vasárnap (azaz ma éjjel) 0:10 körül fejeztem be. Azt is úgy, hogy közben megvásároltam (gyalog cipeltem haza) és befőztem 10 kiló barackból lekvárt. (beleértve a hámozást is, ami egy teljes délelőtt volt)
(azért tegyem hozzá, hogy tegnap reggel Klárika 5:40 körül ébredt úgyhogy hosszúnappalos napunk volt)
A minta könnyen megjegyezhető, a kedvenc soraim a 7 egyenként váltós - 3 egyszínű mintaegységes sorok voltak, ebből 4 van a 10 soros mintában.
Ami külön jó, hogy csak pár olyan sor volt, ahol a tűváltásnál, vagyis a minta szimmetriatengelyein lettek hosszan vezetett szálak (talán 1 helyen 7 szem, és max 20 helyen 5 szem). 
Kicsit izgulós volt az, hogy a második kesztyűben is úgy haladjanak a színek mint ez első félpárban, de kb méregettem és kb jó is lett. Talán 10-12 centinyi eltérés volt a maradék fonalon a végén.
Vannak kevésbé jó oldalai is, például az, hogy nincs kétkézre formázva a hüvelykujj, ez viselésben nem zavaró, viszont el-elforgatja a kesztyűt, és a kétoldalt futó "seam-stitch"-oszlop csavarodik. Azt nem tudom, hogy be lehet-e iktatni máshova a hüvelykujjat anélkül, hogy meglőné a mintát, ebben nem vagyok biztos, pontosan a seam-stitchek miatt...
Na de a színei kárpótolnak...
Néhány száraz technikai adat: 2.5 mm-s tűn, magic loop-pal, zoknifonalakból. A mintán annyit változtattam, hogy nem úgy kezdtem és láncoltam le, ahogy írja, hanem ahogy szoktam.
Mindent összevetve: jólesett. Talán folytatása is lesz.

És aki szeretne színváltóst kötni, de fél nekikezdeni annak csak ajánlani tudom: elég kicsike ahhoz, hogy látszódjon a fény az alagút végén, és elég egyszerű ahhoz, hogy az embert ne riassza el.

2014. július 12., szombat

Nagy változás

Az elmúlt napok rohanása és munkája eredményre vezetett.
A lakás eredeti állapotáról nincs képem, egy elég alapos takarítás után fényképeztem az "előtt" képeket.
Ilyen volt a szoba három hete:
És ilyen ma:
A régi festést nem kapartuk le, csak ráfestettünk, ezért nem fed tökéletesen a diszperzit (pedig két réteg ment rá), de tiszta. A padlót viszont felcsiszoltattuk és le is lakkoztattuk. Lefestettük az ajtókat-ablakokat.
És a függöny nekem muszáj. 
Ugyanaz a szoba az előszoba felől nézve, két hete:
és ma.
Az előszoba sem olyan már, mert az is fehér és ma lefestettük a cementpadlót világosszürkére.
Bútor még mindig nincs, talán a héten lesz egy asztal meg egy kanapé, talán szekrény vagy polc is. És akkor végre ott aludhatunk.
Nagyon várom már, hogy az első ott töltött nap estéjén a kötésemmel-fonásommal leüljek pihenni.
És annyira beindultunk, hogy eljátszottunk az ötlettel, hogy mi lenne ha a másik szobát is kipofozgatnánk?

2014. július 10., csütörtök

Vihar

dörög-villámlik, fúj a szél és szemerkél az eső.
én végre kötök.
és jólesik. mindkettő.

2014. július 4., péntek

... és egy ilyen hét után sírásig meghatott valami.
Az igazi barátaimat a kötőtűk és orsók hozták az életembe.
És nagyon örülök, hogy vagytok, Lányok.
Még ha országhatárok vannak köztük akkor is közel vagyunk egymáshoz.