2014. április 18., péntek

Jómunkásasszony

Szinte furcsa volt ilyen hosszú idő után visszamenni dolgozni. Szerencsére az újonnan kinevezett főnök rendes, és nem ölt meg a munkával eddig. Előreláthatólag senkit nem fog agyondolgoztatni, de úgy tűnik én elég sok titkárnői munkát fogok kapni, mert rájött, hogy gyorsan gépelek (legalábbis a kollegákhoz képest), ráadásul román karaktereket is használok.
Egyébként jól kezdődött a munka, szerdán terepre mentem és az első településen máris beragadtunk a sárba autóstól (a bezárt szeméttelep mellett), mire sikerült kikecmeregni addig olyanok voltunk mint valami dagonyázó vadmalacok. Testületileg: polgármesterrel, alpolgármesterrel, tűzoltótiszttel és vízügyessel együtt... szóval semmi nem változott. (Az sem, hogy az ünnep előtti péntek a nőknek szabadnap, úgyhogy ma itthon vagyok.)
A hétfő nagyon nehéz volt. Klárika akkor ébredt amikor épp készültem elmenni itthonról, sírt és hívott. Nem tudom jó volt bemenni hozzá vagy nem, de én bementem, felvettem, megöleltem és elmagyaráztam, hogy később jövök. Őt sírva hagytam itthon, én sírva mentem ki a lakásból. Kedden be sem mentem hozzá, aztán szerdán szerencsére fél 9-re kellett mennem és csak a főtérig, úgyhogy engem látott amikor felébredt, én adtam oda neki a tejet és nyugi volt ameddig hazajöttem. Most mamánál van, délben hozzuk haza és kedd reggelig hármasban leszünk együtt. Ez nagyon jó.
Sajnos a délutánok sem voltak túl könnyűek, szinte mindennap jártam a fogorvost - 3 nap alatt kikezelte az összes likat meg a fogínygyulladást is, viszont ma megyek vissza talán ötödszörre a húzott fog komplikációival. Most már talán jó irányba haladnak a dolgok, de nagyon lassú a gyógyulás és erősen tud fájni a begyulladt csont...
Csodával határos módon viszont elkezdtem nagyon jól haladni a takaróval.
Még azt hiszem 10 négyzet van hátra (vagy 9?), remélem a szabadnapok alatt sikerül a négyzetek végére járni és akkor jövő héten legalább összevarrhatom (vagy horgolhatom) a takarót. Jó volna ma megvenni még két natúrszínűt, hogy ha netán túl gyors lennék ne legyen akadály, hogy elfogy a fonalam, csak annyi a baj, hogy a fogorvos meg a fonalüzlet pont ellentétes irányban van, nem tudom hogy fogom tudni összekötni a két utamat emberi időben, mielőtt Klárikáért megyünk...
Egyébként pedig tegnap végre sikerült csatolmányok (férfi és kiskorú) nélkül elmenni a kedvenc fonalashelyemre, vettem is vagy 5 gombóc zoknifonalat, csak éppen világosszürke nem volt, amire pedig erősen fentem a fogam... na de legalább kiköböztem, hogy a fogorvosom kedvenc színeiből éppen van itthon, úgyhogy lesz neki BSS-e, ha nem tudnék horgolni fonalhiány miatt akkor célirányosan köthetek. Ez lesz a harmadik pár folyamatban levő zoknim.

2014. április 13., vasárnap

Szeparációs szorongás

Majdnem két és fél csodálatos év van a hátam mögött. Most pedig új fejezet kezdődik az életünkben.
Klárika már nem lesz ennyire csak az enyém, én pedig nem leszek ennyire csak az övé. Kicsit szakad az a köldökzsinór - és nem jó érzés.
Nem volt könnyű ez az időszak. Nem akarok az alvásról panaszkodni (milyen alvás?!), de az volt ami a nehézségeket megalapozta. Viszont most visszanézve ez mind nem számít. Hiszen itt volt mellettem Klárika.
Láttam, ahogy minden nap valami újat tud. Láttam ahogy nő és ügyesedik.
Ott voltam amikor az első lépéseket megtette, amikor az első szavakat kimondta. Most pedig fáj az a tudat, hogy lesz olyan amit nem én fogok először látni.
Mostanra nagyon összenőttünk. Állandóan az én kezemet akarja fogni, állandóan velem akar játszani. És pont most vagyok kénytelen félnapra itthagyni. Sőt, a tervek szerint minden héten néhány napra mamához megy, akkor este sem lesz az enyém.
Sokk lesz ez mindkettőnknek. Nekem ugyan volt időm erre felkészülni, de neki nem. Mondogattam én, de nem hiszem, hogy felfogja az ő korában. És hát legyünk őszinték, nekem így, felkészülve sem esik jól.
Túl rövid volt ez az idő. Legalábbis a szépségéhez képest.

2014. április 10., csütörtök

Utolsó napok itthon

Hétfőtől megyek vissza dolgozni. Nem jószántamból, de ez van, nem kívánságműsor. Klárika felügyelete talán megoldódott.
Most nagyon mozgalmas minden. Valahogy annyi dolog összegyűlt így erre a hétre. A legrosszabb a fogorvos. Vagyis ma volt rossz, mert egyébként nem, és előreláthatólag nem is kell sokat járnom - talán jövő héten mindennel végez -, na de a mai... most is sajog meg lüktet a fogam helye, amit úgy erőszakolt ki, hogy közben azt hittem szétreped az állkapcsom. Nem az ő hibája, nem is az enyém - így alakult és jó, hogy túlvagyok rajta.
Közben erősen belelendültünk a kert rendbetételébe. Sőt, már ültetgettem is múlt héten, jött rá eső de jött fagy is, remélem nem fagytak ki a fűszernövényeim. Szombaton meglátom, és akkor folytatom a kertészkedést a cukkinival, sütőtökkel, mángolddal, paszullyal. (ez a munka nagyon jólesik)
Az életmódváltásom egészen jó úton van, a legjobb az egészben a biciklizés - ami holnap lehet kimarad ha így lüktetek.
No de azt akartam mondani, hogy mindezek mellett valahogy nagyon megy a horgolás. Nem tudom mikor jutottam el ide, de már (csak) 29 négyzetem van hátra. Hétvégén azzal foglalkoztam, hogy meghorgoltam a belsőket, szám szerint 39-et és azóta valahogy valamikor 10 négyzettel végeztem...
(a képen a 39-es állapot látható, illetve még azelőtti, amikor még nem volt meg a 39, 
azóta meglett és el is fogyott 10, a jelenlegiről nincs képem)

Napi 3 elfogy de van, hogy 4, tehát azért még mindig van vagy 10 napra munkám csak ezekkel, de kezd valami fény látszódni az alagút végén. Jó, tudom, utána még össze kell rakni őket meg körbehorgolni és biztos vagyok benne, hogy az sem egynapi munka, de most már látom, hogy meglesz.
Csak attól tartok, hogy amint ezzel végzek beindul még valami ilyen hosszútávú horgolás...
(és eldöntöttem, hogy lesz egy munkahelyi projektem is - zokni -, nem akarok csak úgy üresben ülni amikor épp nem lesz amit csinálni)

2014. március 23., vasárnap

Mostantól

írok.
Nehéz szülés volt, először a blog.com-on próbáltam elindítani, aztán tegnap este annyira leállt a működése, hogy semmit nem tudtam feltölteni és akkor lett wordpress.
Az az igazság, hogy kell a motiváció, és az, hogy blogot írok az is annak minősül.
És remélem hamarosan megint lesz időm kötni. 

2014. március 12., szerda

Elhanyagolt

ilyen a blog mostanában.
Valahogy nincs időm-kedvem-hangulatom-ihletem, vagy nem is tudom.
Pedig lenne mit írni. Mert lett ez-az mióta nem írtam
Először is fontam.
Volt ez a csodaszép Buciságom:
és fonal lett belőle.
Sőt, meg is kötöttem egy tunika vállrészét belőle, csak a folytatást illetően ért baleset, ugyanis nem 10 hanem 5 dekás gombócból volt kettő. Szóval egyelőre ez a projekt áll.
Aztán meg horgoltam még sapkákat a rokonságnak. Egyből négyet. Két pingvint-két békát.
És végre meglett a régen vágyott anya-lánya zokni. Természetesen BSS.
Mostanában megint zoknit kötök. Szobabiciklizés közben.
Muszáj kihasználnom minden csepp időt. Klárika alvása teljesen kiszámíthatatlan, még mindig az. Az tegnap éjjel volt hosszú idő után az első amit átaludt(unk). Aztán az éjjel megint háromszor keltünk.
..................................................................................................................
Viszont elkezdett érthetően mondikálni. Az egyik legviccesebb a lettye (ami lepke lenne).
A logikája pedig verhetetlen. Valamelyik nap mondja, hogy kaka van az orrában. Nézem, hallgatom, mondom, nincs. Mire ő: pisi.
Megvolt az első orvoshozmenős baleset is: a csúszda lépcsőjén olyan sikeresen esett el, hogy valahogy beverte a szemét, az perceken belül feldagadt. Bementem egy gyógyszertárba, hogy adjanak valamit amitől lelohad (még mielőtt meggyanúsítanak hogy verjük a gyereket, mert tényleg úgy nézett ki), erre jól rámijesztettek, hogy a szem az kényes és hogy orvosi javallat nélkül ők oda semmit. Aztán az lett, hogy elmentünk orvoshoz, ahol kiderült, hogy csak a szemhéj sérült és végülis kezelés nélkül jött helyre. Minden esetre én a sérülés másnapján nem mentem vele utcára, a kellemetlen kérdéseket és érthetetlen nézéseket elkerülendő.
..............................................................................................................
Én meg végre megint elkezdtem mozgolódni, ma letekertem 25 percet a szobabiciklin és utána lenyomtam egy "30 day shred level 1"-et, ez direkt jót tett, mert most már nem csak a lábamban van izomlázam, hanem minden létező izmomban. Sőt, ahogy érzem magam szerintem a nemlétezőkben is. Ami jó.
És mióta mozgok (pár napja) nem fázik éjjel a lábam. 
A biciklin kötés jó hatása viszont, hogy összehasonlítva a tavalyi, kötésmentes biciklizésekkel most jobbakat tekerek.
..............................................................................................................
Továbbá rájöttem, hogy az avocado-cékla-sajt-uborka kombináció fogyasztható, sőt élvezhető.

2014. január 23., csütörtök

Kötni is szoktam még. Meg horgolni is már.

Hangulatom nem sok van írni, vagy ihletem nincs vagy nem tudom, de attól még nem telik el nap fonal nélkül.
Jelenleg két kötésem van, hogy a kinti körülményekhez igazodjak mindkettő jó sötét, így legalább nem nagyon látom:
A fekete mellény lesz, a színes meg BSS lenne ha megérné a végét, de lehet le fogom bontani, valahogy nem az igazi. Vagy mittudomén...
És elkezdtem horgolni. Sapkákat:
Klári azóta is kizárólag a pingvinesvben hajlandó elhagyni a lakást... most készül egy elefánt is, már az ormánynál tartok. A fülek persze még hátravannak.
És elővettem pár horgolófonalat, mert csak meg kéne tanulni rendesebben horgolni. Valamikor...
Úgyhogy a terv megint több mint az idő.
Ja és fonok is közben...

2014. január 8., szerda

2014

Új év, még egy. Nem sok jóra számítok, bolond a világ s egyre bolondabb lesz. De most ne gondoljunk erre...
Van még 3 hónapom itthon. (ugye már csak 23 hónap jár gyereknevelésre, a 24. az apáé és azt kivenni akkora anyagi veszteség, hogy az ember inkább lemond róla.) Úgy döntöttem, megpróbálom maximálisan élvezni ezt az időszakot. Amennyire a helyzet engedi.
Az is van, hogy Klárika alvása a világ tendenciáját követi - újra. Egyre gyakrabban maradozik ki a déli alvása, ennek nem örülök, mert szusszanni nem lehet tőle olyankor. (A pisilés már egyenesen luxus, mert sosem tudom mire térek vissza a nappaliba ha nem jön velem mióta bárhova fel tud mászni). Éjjel meg megint 4-5-ször ébredünk. Mint a régi szép időkben.
Élvezni akarom fonalügyileg is a maradék időt. Kötök, horgolok, fonok, mikor éppen mit.
Most épp pulcsit kötök magamnak, miután befejeztem egy picike katica-szőnyeget a leányzónak.
Nagy öröm, hogy mindent szeret amit kap tőlem. Már a sálját (de csak ezt hajlandó) és a kesztyűjét is hordja. Sőt kéri. A cicapárnát minden sétára el akarja vinni magával, de hát az ágyi dolog is, úgyhogy nem visszük. Ez minden alkalommal vita tárgya.
A szilveszter és újév napja horgolással telt. Már 27 négyzetem van a takaróhoz.
(itt még nincs az összes)
Azóta pihentetem azt a projektet, de még mindig feltett célom, hogy májusra készen legyen.
Szóval a fonalterápia nálam rendesen működik. És előreláthatólag működni fog egy ideig, hogy én is működhessek.
Ja igen, meg nálunk is napközben mindig pozitív a hőmérséklet, hóról szó nincs, azért remélem lesz tél is...