2016. május 25., szerda

Május

Az idő repül. Valahogy egyszercsak május vége lett.
Megültük a születésnapot is, el sem hiszem, hogy a leányzó már 4 éves. Nem tudom mikor nőtt ekkorára.
Ugyan még tűzoltóautós tortát kért, de már vannak babái is, talán mégiscsak elhercegnősödik valahogy.
Az úrfi meg forgolódik, most már az az időszak van, hogy nem merem keskeny helyre fektetni, mert koppanni fog. Okultam az első gyerekből, de szerintem úgyis elkerülhetetlen lesz az ágyról legurulás.
Mostanában elég sokat kötögetek, emlékszem, Klárival nem tudtam ennyi időt fonalakra fordítani.
Készült neki egy szülinapi ruhácska.
Sokáig kötögettem, és végül az utolsó éjjelen húztam nagyon bele, hogy a szülinapján abban mehessen oviba. Sikerült is befejezni, és a legjobb az egészben, hogy nagyon szereti.
Sokat viseli. Lesz ennek folytatása, úgy tűnik.
Csak úgy minta nélkül kötöttem, egy egyszerű fentről kezdett raglán ami enyhén A-vonalban bővül lefele.
Hidegebb napokra aláöltözhetős.
Alize Cotton Gold-ból kötöttem, 4 mm-s tűvel, körben. Ez az első rózsaszín-szürke kombinációm, de szerintem nem utolsó.
S ha már a fonalat megismertem a ruhácska kötése közben akkor mielőtt kiestem a ritmusból gyorsan elkezdtem magamnak egy Driftwood-ot. Ugye rég a csíkospulcsira vágyódós időszakomat élem, hát tettem az ügy érdekében. Magamnak kékeszöld (zöldeskék? petrolkék?)-fekete kombinációban használom a fonalat.
Amit most tanultam, és nagyon tetszik, az a bizonyos contiguous-vállmegoldás.
Már leválasztottam az ujjakat, tehát a képhez képest előrehaladottabb állapotban van, de most sötét van, nem tudom fotózni.
No és van egy javításra szoruló darab, a múltkor mutatott blúzocskát valahova beakasztotta Klári, elszakadt és kihúzódott belőle a szál, jó volna megjavítani.
Most az idő szerencsére nem engedi meg a viselését.
Közben meg hétvégeken - és néha hétköznap is - kimegyünk falura. Jó ott tenni-venni, már van egy sziklakertem is.
Jó az a csend és nyugalom ami ott van. És az a lassúság...

2016. április 28., csütörtök

Vakációzunk

Ovis vakáció van és falun töltjük. Ez az első, hogy ennyi időre eljöttünk otthonról a két gyerekkel, de azt hiszem jól döntöttünk. Még nem a mi házunkban - az túl messze van férjnek ingázásügyileg -, hanem mamához jöttünk. Ez csak 8 km-re van a várostól és mégis más világ, még mobil-térerő is alig van, keresni kell a helyet ahonnan beszélni lehet, és ez jól van így nekem. Viszont férj aránylag rövid idő alatt beér a munkahelyre, meg haza.
Vasárnap estefele drukkoltunk, hogy az eső előtt ideérjünk
sikerült, de éppenhogy nem áztunk el, nem lett volna vicces zuhogó esőben felvinni a sok csomagot meg gyereket az udvaron. Aztán amikor este egy kicsi elállt az eső akkor énekelni kezdtek a lótücskök meg a baglyok is hívogatták egymást, nagyon szép este volt. Aztán esett egész éjjel. Meg másnap. És még egy éjjel. És hideg is volt. Aztán tegnap este kiderült, ragyogó csillagos lett az ég, és reggelre fagy lett.
De ilyen volt a kilátás egyik irányba,
meg másikba.
Én reméltem, hogy fogok kötni jósokat, hát tévedtem. Hol az egyik gyerek cibál, hol a másik, este meg nagyon fáradt vagyok, inkább alszom. Legalább Mák engedi, még mindig tartja a jó szokását.
De azért van egy befejezett darabom, még otthon, vasárnap láncoltam le, ki is mostam, de blokkolni nem tudtam, aztán amint megszáradt Klári felvette és két napig nem lehetett leszedni róla. Fotózni csak így lehetett
"anyu, érj utol!" és futott...
Egy fentről kezdett raglán, I-cordos kezdéssel, és az alján egy keskeny csipkeszegély van. Háromnegyedes ujja van, melegebb időkre készült, de most ilyen idő volt, hát most is hordta.
3.5 mms tűvel kötöttem (az I-cordot 3.25 mm-ssel), pamut-akril keverékből, nem tudom mi a neve, úgy került hozzám cimke nékül.
Közben megvettem az anyagot egy következő pulcsinak neki: rózsaszín és szürke Alize Cotton Gold-ot, (és magamnak feketét és türkizt), de nem tudom eldönteni, hogy tunika legyen-e vagy blúz, és körkörös vagy raglán vállrésze vagy beépített ujja legyen... szóval várom az ihletet és addig is elkezdtem egy sima zoknit magamnak.
Aztán hétvégén úgy volt, hogy megyünk a mi házunkhoz, de szerintem az kimarad, újra esőt jósolnak, hát addig is élvezzük a "pihenést" - itt...

2016. április 19., kedd

Színesen

Mielőtt lányom született a kapcsolatom a színekkel nagyon szolid volt. Belefért a palettámba a zöld, sötétkék és minden natúr (krém, fehér, szürke, barna, bézs), cserében féltem mindentől, ami rózsaszín, lila, sárga vagy bármilyen rikítóbb színű. 
Azóta sokminden változott. Például határozottan akarok magamnak kötni színes csíkos pulcsit és ugye a múlkor írtam a terrakottaszínű fonalról, ami ugyancsak pulcsi lesz. Magamnak. Valamikor.
A lánynak viszont rendszeresen kötök igen színeseket, utoljára egy kendőcskét.
A története 2012 szeptemberében kezdődött, amikoris Bucika festett nekem egy szép szöszt és én ezen kezdtem gyakorolni a fonást.
Egy jelentős része egészen használhatóra sikeredett, csak pont nem arra amit kötni akartam belőle. (sapka lett volna, de arra nem lett jó) Ezért aztán sokáig várakozott a kézzelfontas dobozban, ameddig az idén erősen kedvem kerekedett belőle kötni, hát így született meg a kendőcske.
Eredetileg gondolkodtam azon, hogy a szélére kössek valamilyen mintát, de aztán olyan naplementés lett,
hogy inkább nem törtem meg az íveket, és maradt egy egyszerű köríves kendő.
Imádom az átmeneteit.
Ugyan a fonalban alig pár helyen találkozott egyforma színű fonal, a színhatás teljesen egységes megkötve (és a fonal is teljesen más, mint a rovingból sejtettem volna)
Klárika szereti. Igaz, már messze nincs kendőszezon, de megmarad ez őszre-télre. Akkor majd feldobja a napjainkat.

2016. április 7., csütörtök

Fonalfalni kell

Miután nagymértékben átrendeztük a lakást rájöttem, hogy a fonalaim tárolását optimalizálni kellene. Ehhez az is szükséges lenne, hogy csökkenjen a mennyiségük. Úgyhogy tervezgetni kezdtem mit kéne mihamarabb felfalni. (természetesen nem azt jelenti, hogy ez így is fog történni, vagy hogy nem veszek több fonalat).
Van ez a fonalam, amit céltudatosan pulcsinak vettem pár éve:
Aztán nem kötöttem meg, és most vacillálok, hogy belőle kössem-e meg a Milkweed-et vagy másból (Merino extra fine-ra gondoltam, de erről volt Marissal egy beszélgetésünk és eléggé elbátortalanodtam a MEF-et illetően).
Volt zoknifonal aminek tetszett a színe
(gyönyörű meggypiros, de a kép nem adja vissza), abból sokat vettem és most már tudom, hogy nem zokni lesz belőle, hanem pulcsi. Csíkos pulcsi, feketével, ami beleült a fejembe egy ideje és állandóan azt tervezem magamban.
Van 60 deka ilyenem is,
tervem nincs vele, de valószínűleg a gyerekeknek kéne következő télre kötni valamit belőle. Ezt viszont muszáj feldolgozni, mert hatalmas helyet foglal.
És akkor vannak a Bucika-festette csemegék.
Ezek nem sok helyet foglalnak, de jó lenne feldolgozni őket csak mert jó velük dolgozni.
Láttam egyszer egy sálat egy blogon. Azt mondja: szedj fel 100 szemet és köss amíg tart a fonal. Hogy a háromból melyikből kötném? Talán az ősz-színűből, de nem tudom. Mindegyik gyönyörű.
Ebből a Buciságból tudom, hogy kesztyű lesz,
azt is sejtem, hogy Larisos, de nem tudom eldönteni melyik legyen. Talán az Eve lesz, gyöngyök nélkül, de még ezt sem tudom pontosan.
És akkor ehhez képest most tündérblúzot kötnék a leányzónak. Mondjuk legalább azt is meglevő fonalból. Csak épp mindent lebontottam amit tegnap kötöttem...

2016. április 4., hétfő

Kiruccantunk

Hétvégén úgy döntöttünk, ideje a pihenésnek. Nagyon begyűlt minden az elmúlt két héten, és az utolsó bútordarab összerakása után eldöntöttük, hogy valamivel megünnepeljük az egészet. Barátok épp felmentek a házukhoz a hegyekbe (igazából a hegyek lábához), és amikor felhívtuk őket, hogy jöjjenek át, mondták, hogy nem tudnak mert kint vannak, de menjünk mi hozzájuk. Egy félóra alatt összepakoltunk és indultunk is.
Itthon ilyen tavasz van:
Ahogy közeledtünk a hegyek felé kicsit visszafogottabbnak tűnt a tavaszi zsongás, de érződött mindvégig, hogy a télnek egészen vége. A Maros völgyéről jó kilátás nyílott a Kelemen havas gerinceire
mi pedig az Istenszéke alá indultunk.
Elég későre értünk fel, már nem voltak fények a fotózáshoz, ennyire futotta, amikor a nap utolsó sugarai kicsit besütöttek még a völgybe.
A fiúk nagyon elvetemültek voltak, kint sütögettek éjfél utánig, én viszont a gyerekekkel elaludtam - az éjszaka minden volt, csak pihentető nem, de nem számít.
Klári olyan volt, mint egy kiscsikó, még önmagához képest is rengeteget rohangált, és pihenésképp köveket meg pálcákat dobált a patakba.
Meg bele is lépett, hogy minden tökéletes legyen.
A kődobáló tevékenység másnap is folytatódott, akkor már jó fényekben.
Másnap reggel gyerekmentesen elmenten egy icipicit fotózni, épp egy közeli kis sziklafalig, mert gondoltam hogy lesz ott némi páfrány, volt is
a környéken közben találtam két Kárpáti bennszülött fajt: piros tüdőfüvet
és szívlevelű nadálytőt.
Meg tavaszi fényt
Ragyogó kék eget
Meg levedlett pókbőrt.
Aztán hazafele beugrottunk a kedvenc kockásliliomos helyemre. Gyönyörű volt, gyönyörű időben, csak tocsogósra áztam én is fotózás közben.
Azt hiszem Klári kezdi élvezni a kirándulásokat, remélem, jó kirándulóidők következnek ezután már.
PS. elvittem magammal a kötésemet, de egy szemet sem sikerült lekötni...

2016. március 24., csütörtök

Vissza a régi kerékvágásba

Úgy tűnik, hamarabb visszarázódok a normálisba mint gondoltam. Mák gyakorlatilag átaludta az éjszakát, 5:13-kor ébredt és akkor már én is ébredni szoktam. Alig kéthónaposan megcsinálta azt, amit a nővére kétévesen sem (tulajdonképpen még most is van, hogy éjjel felébred Klári). Aztán visszaaludt, és most is alszik. (Klári soha nem aludt vissza világosban).
Ilyen gyermek nincs is. Csak tartsa meg a jó szokását.
Ideje volna elkezdeni foglalkozni a szétvált hasfalammal, hivatalos nevén a diastasis recti-vel. A napokban utánanéztem mivel lehet javítani a helyzeten. Megtudtam, hogy nem szabad felüléseket végezni (meg még pár egyéb hasizomgyakorlatot sem), ami esetleg kigyűrheti a belső szerveket a résen. Van pár gyakorlat amit határozottan ajánlanak. Az orvos rábólintott a lightos szobabiciklizésre is, de azt csak azután fogok tudni, hogy összeraktuk a felnőtt-puzzle-t (Ikeás kanapét) ami most darabokban van a nappaliban meg elhordjuk a régi bútor egy részét falura. No és jövő héten jön meg az ágy a gyerekeknek is.
Én végül elkezdtem egy kendőt. Valószínűleg Klárikának, de ő tegnap kifejtette, hogy nem szereti a kendőket, úgyhogy majd ha készen lesz eldől, hogy tetszik-e neki vagy nem. Biztos ami biztos jó nagyra kötöm, amekkorára a fonal engedi, s ha neki nem kell majd az enyém lesz.
Nem akarom túlbonyolítani, a lustakötés tökéletes a kézzelfont fonalaknak, esetleg a szélére kötök valami diszkrét csipkét.
Úgy tűnik, sok tervemet fogom tudni megvalósítani.
Jó lesz ez az új életünk.

2016. március 22., kedd

Sapkaszezon végére

Télen nem tudtam horgolni, így mostanra maradt a sapkacsere gyerekeknél, de még most sem késő mert reggel és este egészen hűvös van.
Az első következtetés: két gyereket egy képen rendesen lefotózni lehetetlen, valamelyik bemozdul.
Először Klári sapkája lett készen.
Katicabogarat kért. Nekem nem tetszenek a fejes katicák, így stilizáltan csak a 7 pöttyöt varrtam fel a sapkára, de érti ő és ez elég nekem.
A fonal Canguro Wool Extra (hazai gyártmány), 50% gyapjú - 50% akril, 3.5 mm-s tűvel horgoltam. Egy igen erős piros, amit szerintem másra nem is tudok felhasználni, de Klárin nagyon jól mutat.
A szegélye Merino Extra Fine-ból, a pöttyök pedig zoknifonalból készültek.
Ez alkalommal nem horgoltam fülfedőket, úgy tűnik, Klári kinőtt a fülessapka időkből.
Mák sapkája nem tudom mit ábrázol, talán baglyot de nem vagyok biztos benne.
Még a megkötőket el kell készítsem, de azért tegnap már ezzel mentünk ki. (a sapka egyébként szimmetrikus, de nehéz teljesen egyenesen a fején tartani, állandóan forgatja a fejét)
A fonal Canguro Wool Twister 75% gyapjú - 25% akril. 3 mm-s tűvel horgoltam. Imádom a színét.
A szegély Merino Extra Fine, a szemek valamilyen pamut-akril keverék (meg két régi gomb), a csőr zoknifonal.
Jók ezek az egy-két napos projektek.
Most pedig ki kell találjam mi következik, vagy legalább, hogy milyen sálat kössek a saját fonásúból.