2014. augusztus 21., csütörtök

További "járások" a hadak útján

A múltkori kórházi kalandunknak nem lett egészen vége. Még most sem tudom vége van-e végre egészen vagy nem - az elmúlt éjszakát megint bent töltöttük. Vasárnap a magas láz újra előjött, tegnapig megvoltunk vele. A múlkori tapasztalatok alapján a láz nem lett volna baj, ha nem társult volna mellé erős hasmenés. Miután a délután csak vízvesztéssel telt kénytelenek voltunk bevonulni egy kis rehidratálásra.
Ez alkalommal egy kedves fiatal magyar orvosnő kezelte Klárikát. A múlkori majdnem leharapta a fejünk, hogy "mit csinálunk ezzel a gyermekkel hogy ilyen vasszintje van" (igen, a 8.8-s minimum helyett neki 2 jött ki, azt nem tudom a fertőzés miatt tényleg ennyire leesett vagy rosszul mérték), felírt mindenféle létező és nemlétező bajára "természetes növényit" "mert nem árt" alapon. (Ezekből hajlandó voltam megvenni egy vitamint és egy vascseppet, aztán mértünk egy újabb vasszintet és kiderült, hogy fenéket, a 2 tulajdonképpen 7 és még akkor sem volt teljesen egészséges.) No meg eldöntötte, hogy Klárika bélférges és majd teliholdkor végezzünk el egy székletvizsgálatot (ezeket én nem tudom komolyan venni, mondjuk a laboreredményeknek sem dőltem be, azért is ismételtük meg őket).
Most minden másképp volt. Nekem igazából rettenetes tapasztalataim nem voltak a kórházi alkalmazottakkal eddig sem, a fentemlített (szerintem) hülyeségeket kizárva végülis kedvesek voltak a múltkor is és a lehetőségekhez mérten igyekeztek mindent jól csinálni. De most végre találkoztam egy ORVOSSAL. Így csupa negybetűkkel, és nagyon örülök neki. Már az szimpatikus, hogy két kisgyereke van (Zuramnak ráadásul ismerős, szerinte középiskolában iskolatársak voltak ami simán elképzelhető), emellett még el is magyarázta hogy mit miért és mikor és hogyan, nem csak közölte, hogy ezt és azt meg KELL csinálni.
És amint lejárt az éjszaka (meg a glükózinfúzió) ő jött és mondta, hogy elmehetünk mert jobb az úgy nekünk ha itthon lábadozik.
Most már a nőgyógyászom és a fogorvosom mellé végre felírhatom a gyerekorvost akiben megbízok. Szerencsére elkértem a telefonszámát, ki tudja mit hoz a jövő.
Nekem egyelőre 5 napot itthon vele (beleértve a hétvégét is), amiért közelharcot kellett vívni a családorvossal, de hát nem lehet minden tökéletes...

2014. augusztus 17., vasárnap

Harmatos reggel

Két napot töltöttünk Berekeresztúron (végre).
Este sütögettünk
ezt követte egy csendes (időnként kutyaugatásos) éjjel, olyan igazi csendes, majd egy gyönyörű harmatos reggel.
P.S. két lakható szobánk van már. Még hátravan egy lightos takarítás, de a festés-padlófelújítás kész.

2014. augusztus 14., csütörtök

Új lakónk van.

Luponak hívják. Az első képen még nagyon álmos, tegnap nehéz napunk volt együtt és rövid volt utána az éjszaka.
Szombaton döntötte el, hogy a mienk lesz, most már egészen beköltözött, már ismerkedik a lakás lehetőségeivel. (olyan formás kis feneke van)
Mint tudjuk, ő egy báránybőrbe bújt farkas, aki inkább farkasbőrbe született bárány lenne. Szereti a teliholdat mert olyankor igazi bárány, de máskor is úgy viselkedik, például vegetariánius, ebből kifolyólag tanulmányozza a növényeket.
A bazsalikomot határozottan szereti, ezért gondozza is.
Amikor nem botanizál akkor olvas. Kedvencei a birkásmesék.
Holnap megismeri a barátnőjét, remélhetőleg együtt alszanak majd falun és aztán itthon is...
Lupo egyébként nagy. 36 centi magas. És súlyos is. Nem mértem, de van mit fogni rajta.
Hatalmas feje van neki. Teljesen készen szerencsére nem tűnik fel.
A hatalmas fején hatalmas báránykapucni van (ha minta szerint készült volna még hatalmasabb lenne...).
A bárányruhája ilyen habos-bogyós
(3 mm-s horgolótűvel készült igazi skót gyapjúból ami lehet nem a megfelelő fonalválasztás, remélhetőleg nem fog agyonnemezelődni)
Szerintem lesznek lalylalás társai is, addig is velünk kell megelégednie.
Meg a mesékkel...

2014. augusztus 13., szerda

Reggeli fényben

.

2014. augusztus 11., hétfő

Illat és textúra

A hétvégén érkezett hozzám egy illatos csoda, Case egy dibetou-orsója.
Eddig nem mertem bátran elővenni, mert Klárika egyből szemet vetett rá, alig tudtam visszaszerezni (van ízlése, na), csak most került sor arra, hogy fényképezzem.
Nagyon könnyű, nagyon szépen van kidolgozva és csodálatos a felszíne. Na és az illata... azt érezni kell - fűszeres fanyar és isteni. Hamarosan munkára fogom. Megkockáztatom, hogy elvigyem magammal a házhoz hétvégén, ha már úgyis ott alszunk (remélhetőleg, a múltkorit keresztülhúzta a betegség. Várom az első éjjelt, az első hajnalt és első reggelt ott).
Addig is haladok Lupo-val. Gyorsabban mint gondoltam az elején.
Nem ma fogom befejezni, annak tudatában vagyok, de ahhoz képest hogy az első sor bigyóval tököltem vagy két és fél órát most már rendesen rohanok felfele rajta. Kicsit rontottam is a második sor bigyón, és vagy 4 sorral fennebb vettem észre, hogy kevesebb bigyóm van mint kéne, de már nem bontottam vissza, inkább kisebbre hagyom, így is már arasznyinál nagyobb és a feje még seholsincs...
Őt is vinni kéne a házhoz. Olyan gyerekvárónak...

2014. augusztus 10., vasárnap

A "soha" jelentése

Az úgy volt, hogy amikor az első amigurumit készítettem akkor olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy soha többet. De soha.
Ehhez képest nemrégiben fejeztem be egy aránylag normálisan kinéző tehenet és most 2 (kettő) folyamatban levő amigurumim van.
A sárga-fehér zsiráf lesz amikor meglesz, a szürke-fehér pedig Lupo, a báránybőrbe bújt farkas.
A zsiráf az saját kútfőből, elképzelés van, de lassú a folyamat...

2014. augusztus 7., csütörtök

Kalandos manósodás

Hetekig vissza-visszajártam Barjolaine blogjára vágyakozni a manókabátkája után.
Végül nekünk is lett, de nem volt egyszerű.
Nem voltam biztos benne, hogy meg tudom horgolni de aztán győzött a "csakazértis" és megvettem a mintát. Egy ideig olvasgattam, elsőre nem értettem meg mindent, aztán kerestem hozzá útmutatást és kezdett oszlani a köd.
Megjött a fonalam is, és kezdtem belőle darabkákat horgolni, többek között a nagyiháromszögeket. Amikor megvolt mindhárom akkor elolvastam a mintát újra, és rájöttem, hogy átsiklottam afölött a mondat fölött amiben elmondja a nagyiháromszögek méretét, nos az enyém kétharmada volt. Nagyobb tű, többsoros négyzet - juhé! Talál, meghorgolom mindhármat.
Ezen a ponton ért a kórházbamenetel. Bepakoltam a horgolást is a csomagba.
Az első két napon Klárika többnyire aludt, de legalábbis elnyúlva feküdt, én meg horgoltam. Egy-egy ébredésekor rápróbáltam, így jöttem rá amikor kész volt a kapucni, hogy kicsi, úgyhogy mindent lebontottam. Másodjára jó volt a kapucni és valahol az ujja leválasztásánál tartottam amikor rájöttem, hogy egy sort pluszba horgoltam a nyakánál, addig lebontottam.
Közben már bosszantott, hogy mindent kétszer csinálok meg, de hát úgysem volt mit ott csinálni, horgoltam tovább.
Aztán eljött végre a harmadik kórházi nap amikoris Klárika helyrejött, akkor már nem aludt, sőt nem is feküdt, állandóan mászkáltunk amerre lehetett, meg bútort tologattunk a kórteremben (tényleg), amikor eljött apa látogatóba akkor a kórház udvarán és parkolójában szaladgáltunk. Kéreztem én már haza, de nem engedtek, azt mondták az intravénás penicillin nem játék, amikor az adag lejárt mehetünk. Mikor? Hát másnap délután... ekkor már nem horgoltam, nem lehetett. (és mennyire örültem én ennek!)
Itthon az ujjak leválasztása után bonyodalommentesen ment a teste. Na de az ujjai... amikor az elsőt befejeztem akkor vettem észre, hogy egyik sorom nem jó irányba halad, természetesen szinte legfelül, de már nem akartam bontani, inkább a másik ujjat is szándékosan elrontottam - volna, ha sikerült volna. Ezzel a rontással tököltem legalább egy órát, mire sikeres lett az akció.
És azt hittem ezzel vége a nehézségeknek, hát nem. A szegélyt egészen körbehorgoltam és amikor odamértem hozzá (akkor már nem engedte a próbákat) akkor láttam, hogy a legfelső gomblyuk kb a szájánál van. És újra bontottam. 
De egyszercsak mégis készen lett.
Én szeretem.
Ő nem.
A mintához képest változtattam pár helyen. Először is, vagy 5 sorral hosszabbra horgoltam a kapucnit. (ez vagy 7 centit jelent, úgyhogy elég lényeges).
Aztán az volt, hogy a mintához képest az én horgolás-sűrűségem még csak nem is közelített. Ezért teljesen más méretet horgoltam, helyenként köztes szemszámokkal. 
És ami végképp nem tetszett az a két gombolás-lap az eredeti mintában, az annyira taszított, hogy első perctől kezdve tudtam: olyan biztos nem lesz rajta, hát ezzé változott.
Viszont a szegély textúrája nagyon tetszik.
3 fagombot varrtam rá, természetesen nem egyforma öltésekkel.
Néhány technikai adat: a mintát Ravelry-n lehet megvásárolni, a neve Ermeline.
5 mm-s horgolótűt használtam. A rózsaszín fonal nevét nem ismerem, az összetétele 30% gyapjú, 70% akril - ez minden amit tudok róla. A zöld fonal maradék, de elég sok kellett belőle. Tulajdonképpen mindkettőből sok kellett... (a kész kabátka 32 deka, és ez 2-3 éves mérethez!). 16 pálca és 8.5 sor van egy 10x10 cm-s négyzetben.
Most már nem tartom magam kezdő horgolósnak - mondjuk, haladónak se, de már nem ijedek vissza a horgolótű használatától...