2014. október 1., szerda

Szövegel

Mától Anyuka és Apuka néven futunk az eddigi Anu és Apu helyett. Kis hízelgős lett a lányunk.
Különben pedig "a feteke cica nájog". 

Hideg reggelek

Mostanában 6:30-kor szól az óra (legalább Apuval is találkozom reggel), hogy elkészülhessek mielőtt Klárikát készíteném oviba. Ma tökéletes volt az időzítés, nem mi voltunk az elsők, nem az üres teremben hagytam és a munkából sem késtem nagyon el.
Tegnap 4, ma 5 fok volt nálunk, de a szomszéd kisvárosban hóharmatos volt reggelre a kolleganőmék autója, úgyhogy elmondhatom: hozzánk beköszöntött az igazi ősz. (a növényeimet végleg behoztam mielőtt az erkélyt kezdték volna szigetelni múlt héten és nagyon jól tettem)
Őszies fények vannak reggelente.
Már nem meleg narancsvörös az ég alja napkeltekor hanem leginkább hideg rózsaszín.
Miután tegnap nagyon megfázott a karom a Shalomban meg egy vékony pulcsiban ma poncsót vettem. És Klárika is hajlandó volt felvenni a manókabátkáját.
Kell már a gyapjúzokni itthon, és készül is a pinkes, egyre jobban haladok vele, bár messze nem olyan gyorsan mint szeretném.
Már félpár készen van és a másikból is jó darab (nagyobb mint ezen a képen), de még a sarkáig sem jutottam el.
Alatta pedig a gyapjúfalás. Nem tudom mi lesz belőle: szőnyeg vagy takaró, de a natúr egyágú rusztikus gyapjúfonalamat belehorgolom mind. Azon gondolkodom, hogy vannak festettek is. lehet nem ártana bele egy-egy színes csíkocska. Majd meglátom. Ez mindenképpen egy hosszútávú projekt, nem látom a végét ebben az évben, de nem is sietek vele túl nagyon... 
Most meg az van, hogy találtam valamit ami KELL. Nem azért mert nincs kesztyűm sok pár, hanem mert ilyen kesztyűm nincs.
És még fonalam is van hozzá.
És lassan kesztyűidőszak következik...

2014. szeptember 27., szombat

A macska rúgja meg. Vagy a medve.

Van egy almafánk a kert végében, az erdő felőli oldalon (az ott, a képen baloldalt). Az ágak egy része kilóg és rengeteg alma hullott le a kerítésen kívül.
A szomszéd mondta ma, hogy az éjjel a mi lehullott almánkat ette a medve. A kerítésünk tövében.
És azzal riogatnak, hogy ha nem szedjük le időben a "téli" almát akkor nem lesz mit, mert az udvaron szedi szét a fát.
Hát reméljük, mégsem.
Azért biztos ami biztos, péntekre tervezzük az almaszedést.

2014. szeptember 26., péntek

Vihar előtti csend

Így a szabadságom végére kicsit mintha lenyugodott volna a világ. Vagyis, nem, az nem - csak én vettem be a Leszarom tablettát. Hétfőig. (akkor leharapom a lépcsőházfelelős fejét)
Holnap falura megyünk. Nekem nagyon hiányzott a múltheti ottlét, de a dolgok nem mindig tudnak úgy alakulni ahogy mi szeretnénk.
Jövő hét végére ha minden igaz le lesz szigetelve a lakásunk. (mondjuk, ez nagyon hirtelen jött és nagyon megterhelt anyagilag de ez van. Gyakorlom a válságkonyhát és egyre jobban szeretem a fagyasztót.)
És végre horgolok.
A zaklatottságom nem tett túl jót a ihletnek, mindent lebontottam amit elkezdtem, kivéve a horgolást. Nem tudom mikor fogom befejezni, a szándék az, hogy akkor amikor elfogy a fonalam hozzá, de rengeteg van belőle.
Most nagyon jólesik, meg aztán nincs is agyam többhöz.
Szeretem a felszínét.

2014. szeptember 25., csütörtök

Ma

Szinte éjfél, csend (a tévét kikapcsoltam), én natúrszínű gyapjúból horgolok csak egyszerűen, egyenes vonalakban, semmi cicomával. Most nagyon jólesik az elmúlt napok rettenetes idegtépő és idegesítő, és leginkább fárasztó történései után, amikor semmi nem maradt meg a kezemben.
---------------------------------------------------------------------
Délután-estefele a játszótéren voltunk, és Klárika megint mondott egyet: az egyik csúszdánál sokan voltak és ezt mondtam neki, ezzel indokoltam, hogy menjünk máshova, majd visszatértünk és csak mi voltunk. Erre ő azt mondja: "most senki van itt". Logikus.

2014. szeptember 23., kedd

Beszélgetünk

Szinte észrevétlenül a napokban Klárika áttért az egyes szám harmadik személyről egyes szám első személyre - amikor magáról beszél. Eddig úgy volt, hogy ő kinevezte magát Babának (nem mi ragasztottuk rá, valahonnan öszeszedte) és Baba ezt csinál, Baba azt csinál.
Mostanában viszont rendesen lehet vele társalogni.
Tegnap és ma nem ment oviba mert sikeresen összeszedett valami vírust (sejtem én), és péntek este belázasodott és folyt az orra, most már sokkal jobban van (amúgy ez arra volt jó, hogy a hétvégére betervezett kétnapos falusi kiruccanásunkat kiiktassa a játékból), és itthon voltunk. Az eső hol esett, hol nem, hol zuhogott, úgyhogy egész nap bezárva.
Mit lehet csinálni? Tornyot építettünk a kockákból. "Anyu, olyant, hogy boruljon le". "Még nem dőlt le." "Most ledőlt."
Ma délután kiment Apával kicsit, biciklivel. Indulás előtt kijelentette: "Én előveszem" és jött a biciklivel.
A kirakós egy-egy darabja időnként elkeveredett, mindig azt mondta: "Én megkeresem." majd "megtaláltam"
Mosogattam, erre jött: "Én is mosogatok", vagy "segítek".
A gyufa égett, erre ő: "én elfújom".
És amitől elolvadok: "Megölelem anyut" és megölel...
Szép az élet.

2014. szeptember 22., hétfő

Paleo???

Megdöbbenve nézem ahogy egyre több általam olvasott gasztroblogger áttér a paleo konyhára.
Nem akarok vitát nyitni, de nem is akarom a faksznikat olvasni, a mandulalisztet meg a gesztenyelisztet, meg a szójatejet és mandulatejet - a glutén és laktóz kivonásának létjogosultságát elismerem olyanoknál akik érzékenyek rá - de a sznobkodásból elegem lett.
Úgyhogy takarítok az oldalsávban...