2015. június 27., szombat

Szabadságolunk

Az idén sikerült egyszerre itthon lenni mindenkinek. A baj az, hogy egyik ramatyabb állapotban mint a másik, így a szabadságunk első hete betegséggel telt. De már túlvagyunk rajta mind, úgyhogy a maradék két hetet talán élvezni is fogjuk. (most már tényleg nagyon unom, hogy minden ovis vírus testületileg kiüt...)
Már amennyit élvezni lehet belőle, mert hátravan egy halom orvos meg labor nekem.
Meglep, mennyire más ez a terhesség mint az első.
Elsősorban lelkiekben más, nem foglal le annyira. Klárival minden nap tudtam, hogy hány hét hány nap - most a hetet kb megmondom (10 hét körül vagyok). És a nagy igazság az, hogy nem éltem bele annyira magam, mert tudom, hogy ha a genetikai teszt eredménye nem jó, akkor nem fog megszületni.
De más fizikalikag is. Nincs az a rettenetes éjjelnappali rosszullétem. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nincs hányingerem, de elviselhető mértékben és mennyiségben. A fejfájások sem öltek meg ezidáig és orrérzésem sem volt. Eddig.
Zavar a nagy meleg, olyankor minden tünet felerősödik - leginkább a hányinger -, de szerencsére az idén nyáron ez nem egy állandó állapot, úgyhogy csak egy-két igazán nehéz napom volt.
Annyira nem volt nyár, hogy a midsummerezésünk is elmaradt, a nagyon kiadós esők miatt. Tényleg, napokig ömlött az eső, aminek végülis örültem, hiszen az aszály ijesztően ideült, az egyeten bajom az elmaradt nyárünneplés volt.
Amiben viszont gyakorlatilag egy az egyben egyezik a két terhesség az a kötés zavaró hatása. Újra erősen szédülök kötés közben, csak nagyon keveset tudok kötni egy-egy alkalommal.
Így történik, hogy ezt a gyerekzoknit (Klárinak) már idestova 2 hete kötöm.
A minta Charade, de én annyit változtattam, hogy az orrától kezdtem, és nyilván a kettőt egyszerre kötöm, Fish Lips Kiss sarokkal. 
Azért igyekszem befejezni, és remélem, az első harmad után annyira magamhoz térek, hogy fogok tudni rendesen fonalazni.
És ha minden jól megy akkor lesz újabb 23 hónapom itthon. Örülök neki.

2015. június 7., vasárnap

Téli zokni nyár derekán

Néhány éve szemeztem már a mintával. Tudtam, hogy előbb-utóbb meg fogom kötni, de kellett hozzá "A" fonal. És az idén jött el az ideje annak, hogy fonalat is találjak, igaz nem épp olyant amiből a mintadarab készült, de ez is nagyon nagyon tetszik.
A woodruff magyarul szagos müge.
Nos, a színe miatt az enyém inkább valamilyen tengeri moszatra emlékeztet, de ez mindegy is. Bármi legyen is, szeretem.
Nem volt egy túl gyors projekt. Május elsején kezdtem el és kerek két hétig kötöttem az első félpárat. Aztán volt egy megszakítás, amikoris mást kötögettem és múlt héten tértem vissza a zoknihoz. De volt pár nap, amikor egyszerűen nem jutottam oda, hogy kötőtűt vegyek a kezembe. Valahogy 3 nap alatt megkötöttem a saroklapot, aztán újabb 3 nap alatt a bokarésztűl végig. Tegnap húztam bele nagyon, őszintén, magam is megleptem a haladási sebességemmel. Valahonnan a bokarész közepétől indultam, és este úgy tettem le, hogy már csak az orr-részt kellett illeszteni, no meg elvarrni a szálakat.
Ez az a zokni, ami nagyon más mint a többi. (és ez General Hogbuffer szinte minden zoknijával így van. Valami hihetetlen konstrukciókat hoz össze ez a tervező).
Egyrészt a mintás saroklap.
Soha meg nem fordult volna a fejemben, hogy oda is mintát tegyek. Neki igen.
Ez a rész azért nem volt a kedvencem, ugye ott az ember síkban köt és a fordított színváltós sorok nekem nem mentek a legkönnyebben. Aztán sikerült valamilyen technikát kitalálni ami némileg könnyített a dolgomon, ennek ellenére nem hiszem, hogy képes és hajlandó leszek valaha síkban ennél nagyobb darabot kötni színváltósan.
A csúcs pedig a bokarész.
Első ránézésre nem tűnik fel, de ha jobban odafigyel az ember akkor látja, hogy ahol más zoknikon fogyasztás szokott lenni, itt egy teljesen kompakt egységet alkotó minta van. De akkor hol vannak a fogyasztások? - A lábfej közepén mennek, a középszem két oldalán.
Bizony kötöttem bele hibákat is. Ezek az ujjaknél a talprész két oldalára sikerültek, ahol farkasfogszerű váltásban mennek a színek.
Volt, ahol ezt visszabontottam, volt ahol nem volt ehhez lelkierőm.
Most meg csak örülök neki, hogy készen van. Már csak a tél kell eljöjjön a viseléséhez, egyelőre hordhatatlanul meleg. (bár szívesen leteszek jelen pillanatban arról, hogy hordjam...)
A fonal natúrszínű Vendita sockenwolle és egy ismeretlen színátmenetes. 2.5 mm-s körkötőtűvel kötöttem, de nem egyszerre a kettőt. Ennyire elvetemült azért nem vagyok.
Mindenképp, a következő darab elkezdése előtt pihenni fogok, ami akár fonást is jelenthet. Vagy egy kis erkélyi kertészkedést.

2015. június 2., kedd

Változások

Eljött a nyár. Igazi kánikula van mifelénk, mi már rendesen lebarnultunk, pedig nem is napoztunk (sőt, igyekszünk kerülni a tűző napot), de ugye a kertes ház velejárói közé tartozik ez is. Még úgy is, hogy csak hétvégén járunk ki.
Hogy az elmúlt két hétben mennyire megváltozott a kertünk az hihetetlen: tavaszból egyből nyár derekát mutatja. A fél kertet lekaszálták, másik felében derékig ér a fű és a mezei virágok:
És volt ez a kérész és fogalmam nincs honnan került a kertünkbe mert a közelben nem ismerek nekivaló élőhelyet:
Mindemellett eléggé le vagyunk maradva pl. a Mezőséghez képest, mert nálunk éppenhogy nyílik a bodza:
sőt, a bokor nagy részén még csupa bimbó. De búvóhelynek máris ideális.
Másik változás, hogy 19 év után (!!!!) újra mertem autót vezetni. Nem is keveset. Igaz, hogy újra kellett tanulnom mindent, de az az érzésem, hogy ez sem megy ki az ember lábából ha egyszer már ment neki. Ez most kényszerű velejárója a beosztásomnak - de jó, hogy volt ami motiváljon ezügyben.
Egy nem túl pozitív változás, hogy már a zoknikötéssel sem haladok. Egyszerűen kiüt a mindennapok zsúfoltsága, mostanában meg még van ez a hihetetlen fáradtság is rajtam - gyakran 10 körül már alszom amennyiben Klárikától lehet - így már este sem vagyok képes haladni. Az éjjel meg hatványozottan nehéz volt, Klári lázasodik újra és egy ilyen lázasodós periódus esett az éjszaka közepére is (3:30-5:30 közé) és ez ma folytatódott azzal, hogy ölben elvittem az orvoshoz meg haza - reméltem, hogy séta lesz, de nem. Hát enyhén szólva kikészültem.
No de nem egészen három hét múlva szabi. Nagyon jó. Nagyon várom.
És akkor a zokni: a félpár talán két hete megvan, vagy lehet három, nem is emlékszem.
El is kezdtem a második felet is, amikoris a dadusnéni születendő unokájának kötöttem egy kis kabátkát (ezt nem fotóztam, még vizesen vittem el neki), pamutból. Ez soha nem fog a kedvenceim közé tartozni. Szeretem a megkötött darabot, viszont maga a folyamat számomra nagyon fárasztó a pamut rugalmatlansága miatt.
Aztán újra nekiugrottam a zokninak, és kb. 3 este alatt máris megkötöttem a zokni saroklapját. Tényleg siralmas ez a haladási sebesség.
Talán fonnom kéne.
Csak előbb fejezzem be ezt a zoknit.
De leginkább pihenni kéne és örülni minden nyugalmas percnek az újabb valósznű változások előtt, amit sok reménnyel és örömmel várunk.

2015. május 11., hétfő

3 év boldogság

Hihetetlen hogy telik az idő...

2015. május 2., szombat

Május

Egy hideg, félidőig fagyos április után végre tavaszodik.
Tulajdonképpen a nyár érkezett meg ha a derült napok nappali hőmérsékletét nézzük. De most éppen esik, így maradjunk annyiban, hogy mégis tavasz van.
Elkezdtünk kijárni a házhoz hétvégeken. Oda, a templom alá.(terveztünk egy ottalvást is, de ez elmaradt, miután még nincs fűtésünk)
Jó ott lenni.
Virágba borultunk.
A rovarok is élvezik a vendéglátást
A méhek zsonganak
És ott van az a nyugalom amit a városban nem tudunk sehol megtalálni.
Én meg kötögettem valamennyicskét áprilisban.
Először ezt a fehér csipkeoszlopost.
Semmi extra. 2.5 mm-s tű, magic loop, natúrszínű Vendita Sockenwolle.
A kettőt egyszerre kötöttem, orrától kezdve.  Már nem is emlékszem mit lenne érdemes róla elmondani, gondolom semmit, ha nem maradt meg.
Na de meglett a Dither-em. Tegnap írhattam volna róla, de reméltem készítek ma kinti képeket róla, hát esik az eső, úgyhogy marad a tegnapi.
Szárazon: 2.5 mm-s tű, magic loop, pink Vendita Sockenwolle és kétféle fekete zoknifonal.
Nem szárazon: beleszerettem a mintába. És színügyileg bevadultam.
Gondoltam, kötöm a szokásos módon, a kettőt egyszerre orrától. Hát ez pont addig ment ameddig eljutottam az első színváltós sorhoz. Ott szét is szedtem, és egyenként kötöttem tovább. Nyilván nem a minta szerint, az fentről mondja, és a sarkánál teljesen más megoldással.
Az enyém sarka Fish Lips Kiss.
Nem volt egy gyors projekt, mióta a munkahelyem leszívja az energiám nagyrészét nem bírok túl sok alvást kihelyettesíteni kötéssel. Na meg ugye Klári sem segít a helyzeten.
Most kötöm a következő színváltóst, az volt az igazi nagy szerelem, de csak most lett fonalam hozzá. Remélem, ez egy kicsit gyorsabban fog menni, a Dither belerázott a kétoldali fonalvezetésbe (egyik kézzel emelem a szálat, másikkal dobigálom).
És ezt valószínűleg teljesen minta szerint kötöm, a sarkát is.
S a zoknikép helyett búcsúzóul itt egy tegnapi meleg, tavaszias kép a nyugalom szigetéről.

2015. április 1., szerda

Helyzetjelentés

Dirk után a fonalas élet viszavett a lendületből.
Kötöttem egy pár zoknit,
aztán még egyet
szerettem csinálni, sok-sok tervem volt a fazonnal, aztán... derült égből villámcsapás: február derekán egyik nap elmentem munkába aholis közölték velem, hogy akkor attól a pillanattól kezdve megyei környezetvédelmi főfelügyelővé léptetnek elő.
Az első napokban nagyon bosszantott, kellett a fenének ez a hatalmas felelősség, de azóta már nagyjából megszoktam az új posztot, viszont szembenéztem azzal, hogy a hátrányai közé tartozik az, hogy pár hete nem vettem kötőtűt a kezembe. (no meg azzal, hogy ezzel bekerültem a megyei katasztrófavédelmi állandó bizottságba, és nem kapcsolhatom ki a telefonomat, ami rendületlenül szól)
Minden este eldöntöm, hogy akkor most... és amikor lerogyok a kötőshelyemre akkor a fonalazás kimerül abban, hogy megnézek pár mintát, tervezgetek és nem sokkal 10 után eljön az álommanó és onnan tovább semmi.
De ma legalább kijutottam az erdőbe munkaügyben. Hiányzik a régi (főként) biodiverzitás-felügyelőségem... és hiányzik a kollegám, akinek nemrégiben volt egy szívinfarktusa, szerencsére túlélte.
Eltökélt szándékom, hogy a kötés nem marad abba, úgyhogy elő kéne szedni a tűket és elkezdeni valamit. Aprót és gyorsat. Mondjuk zoknit, a változatosság kedvéért. :)

2015. február 6., péntek

Dirk

Bemutatom Dirket, a sárkánykölyköt.
Na, ő megdolgoztatott. Nagyon.
Remélem, hogy megérte: hogy tetszeni fog a tulajdonosának.
Még valamikor a betegségek előtt kezdtem el, meghorgoltam a fejét, és elkezdtem a kapucniját, amikor rájöttem, hogy a fej túl kicsike. És elpakoltam.
Aztán amikor kicsit magamhoz tértem akkor erőt vettem magamon és befejeztem.
Azzal kezdtem, hogy horgoltam egy nagyobb fejet (viszont van egy fejem készen pl ennek!!!). Ez, meg a kapucni semmiféle problémát nem jelentett. Sőt, a teste sem.
Számolgattam, jól kijött minden.
Az első probléma a kéz-kar horgolásakor jelentkezett, nem megy nekem az ilyen vékony henger horgolása.
Kínlódok. Szenvedek. Most is ez volt.
De utána jött a hidegzuhany: a fül.
Nem lett jó. De nem tudok jobbat. A bütykök a pikkelyek szélén éppen nem bütykök, hanem valami egyebek.
A szárnyai elég lebernyegek, de ezzel sem tudom mit csináljak, hogy legyen kicsit jobb tartása. Valamit kitalálok. Vagy nem. Végülis formára nem rossz, olyan amilyennek lennie kell. Viszont: ehhez elég rendesen meg kellett variálni a dolgokat, szerintem a leírás nem jó. (ez nem mérvadó tőlem, de másképp csináltam mint a mintában volt)
És itt még azt hittem, hogy túlvagyok a nehezén. Hát nem voltam. A pikkelysor a hátán kinyírt.
Fizikailag és agyilag és minden egyéb módon. Erősen cifrákat mondogattam már. Az a nyomorult sor, az a 15 pikkely olyan 3 órámba tellett. Már tűt cseréltem, meg millióféleképpen próbáltam fogni a vadállatot, de sehogyse állt a kezemre. Nagyon mérges voltam. Nehéz volt megállni, hogy ne tépjem darabokra és azokat ne gyújtsam fel, ilyen gyilkos gondolatok születtek meg bennem.
Aztán mégis összejött. Minden a helyére került. A csúf fülek is. A pikkelysor is. Minden.
A szeme ma délelőtt, és a sálat is ma kötöttem meg.
Sőt, ma elvittem magammal az irodába, és a kollegák csodájára jártak, az egyik fiatalember kollegám szerintem most se hiszi, hogy én horgoltam. 
Az az igazság, hogy produkáltam némi fejlődést horgolás terén Ákábel óta.
De az is igazság, hogy még mindig rengeteg tanulni és gyakorolni való van.
Néhány adat róla: 3 mm-s tűvel horgoltam, nagyrészt Cataniából. A fehér egy Florida nevű fonal, ami ránézésre olyan vastag mint a Catania, pedig nem. (amikor újrahorgoltam a fejét, akkor melléfogtam egy hímzőfonalat). Kb 32 cm magas.
Most pedig tudom, hogy lesz lalylalás folytatásom, de azt is tudom, hogy nem jövő héten...