krokuszdolgai

Nyugalom

2012-05-26T10:12:00.000+03:00

kora reggel.

Színesfém

2012-05-23T12:32:00.002+03:00

Valamit tenni kell a színesfémkereskedelemmel, például hogy magánszemélyektől tilos legyen színesfémet átvenni...
Tavaly a marosvécsi Vérkertben levő Wass Albert síremlékről tűnt el a bronztábla.
Pár hete a Vár melletti Borsos Tamás-szobrot tüntették el nyomtalanul.
De a napokban történt eset nagyon kiverte nálam a biztosítékot. A szatmári Szent Erzsébet-szobor karját egyszerűen levágták. Ez személyesen is érint, a szobor sógorom alkotása, kb. 3.5 évet tudott érintetlenül meglenni a köztéren...

Kint

2012-05-16T16:09:00.003+03:00

Május 11-én reggel 6:35-kor megszületett Klára

3600 gramm, 55 cm.

Nem volt könnyű munka, de minden pillanata megérte. 31 óra vajúdás után végül császár lett, a leányzó homlokkal jött volna előre, úgy meg nem lehet.
Egyelőre eszik és alszik, ha egyik sem, akkor sír (ez ritka). Még ismerkedünk egymással, az összeszokás azért elvesz egy kis időt - és néha nagyon haragszom magamra, hogy nem tudom mit gondol vagy mit szeretne. Most már itthon vagyunk, és biztos vagyok benne, hogy egyre jobban fog menni minden.
Noha sok kellemetlen fogást megtapasztaltam a szülés során egyáltalán nem maradtak negatív élményeim, a szülésrésze a dolgoknak semmi fizikai nyomot nem hagyott bennem. Már csak annyit tudok, hogy nagyon fájt, de hogy hol, mi és mennyire, azt nem tudom feleleveníteni (arra emlékszem, hogy időnként káromkodtam és morcos voltam). Ami emlékként megmaradt az a határtalan boldogság amikor meghallottam a hangját és a határtalan fáradtság 2 átvajúdott éjszaka után.
Jöhet a testvér.

+10

2012-05-08T07:41:00.001+03:00

Ennyi nap telt el amióta ez a leányka elő kellett volna jöjjön és semmi. Komolyan mondom, kezdek a tűrőképességem határain járni. Már minden bajom van, de leginkább az stresszel, hogy mekkora lesz, ha 38 héten akkora volt mint az átlagújszülött?! Azóta meg 3 és fél hét telt el.
Már be sem merek menni ellenőrzésre mert ott fognak mint a múltkor, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem csinálnak semmit ami előrevinné az egész folyamatot, csak ott ülök az itthon helyett. "Felügyelet alatt" - napi 1 vérnyomásmérés, 1 NST és 2 lázmérés - ezeket járóbetegként is elvégezhetnék rajtam. Sőt, hőmérőm itthon is van.
Na de új nap, új remény - ki tudja mi lesz ma...

Május eleje

2012-05-03T14:47:00.001+03:00

Mozgalmas volt ez a pár nap. A hosszú hétvége folyamatos mozgással telt el, a legjobb a kedd volt, amikor kiültünk a kedvenc dombtetőnkre (egy szovátai kiruccanás után).
Most már itt is igazi nyár van, nem is tavasz, de azért még az agárkosbor ideje nem múlt el.

Egyébként ez volt az egyetlen téma ami mellé odamentem és letérdeltem, a többit inkább megvártam, míg közeljön hozzám:

És az idéni első naplementénket is dokumentáltam.

Sajnos a folytatás kellemetlen volt, tegnap reggel ellenőrzésre mentem és ottfogtak a kórházban, pedig én mondtam, hogy semmi bajom, de ma délig tartott míg meggyőződtek róla ők is. A terhesszalonok a 8. emeleten vannak, kb 28 fok volt éjjel is a nyitott ablak mellett, alig tudtam aludni valamicskét, teljesen ki vagyok purcanva (nem, nincs légkondi). Mondjuk, ha eredményes lett volna a bentmaradás nem is panaszkodnék, de ez másfél elvesztegetett nap volt, ami alatt sokkal jobban elfáradtam, mint a 4 nap kirándulás után. (A pozitív része, hogy mindenki azt mondja, hamarosan visszatérek, akkor már az igazi dolgokért.) Ja és ráadásul a vérvételt egy kezdő nővérke végezte, azóta válltól csuklóig fáj a jobb karom...

Azt hittem

2012-04-30T08:38:00.001+03:00

sietősebb lesz ez a gyermek. De tévedtem. Most már a késést számolgatjuk, nem a hátralevő időt.

Ki tudja mennyi ideig?

2012-04-26T17:05:00.000+03:00

De most még van időm elmélkedni és sajtót olvasni. Nos, a mai nap híre ami kiütötte nálam a biztosítékot az az, hogy a tanároknak kötelező a magiszteri fokozat megszerzése a 2013-2014-es tanévtől. Na de nem is csak tanároknak, hanem óvónőknek, tanítóknak is. Hát az eszem megáll.
Mi az lett az óvodából? Egyetem? Mert annak idején megboldogult fiatalkoromban, amikor egyetemista voltam nálunk voltak olyan egyetemi asszisztensek, akik magiszteri fokozattal tanítottak - igaz, a gyakorlati órákat vezették (rovarboncolás, ökológiai statisztika, ilyesmi), de az azt hiszem kicsit mégis más szint az mint az ovi vagy elemi iskola.
Hab a tortán, hogy ösztöndíjat biztosítanak nekik 700 lej értékben (ennyi a minimálbér, kb. 160 euro). Ez mind szép és jó, de levelező tagozaton tudtommal nem jár ösztöndíj (bár lehet tévedek, ha valaki ebben felvilágosítana, jó néven venném), csak nappalin, ahhoz meg ugye ott kell lenni hétköznapokon. Namost, melyik tanár, tanító, óvónő fogja tudni ezt kivitelezni, főleg ha család van, gyerekek, és egyetem csak más városban van? Odaköltözik albérletbe, minimálbéren, esetleg családdal? Amikor Kolozsváron vagy Vásárhelyen egy albérlet 200 eurónál kezdődik? Aztán addig az iskola, óvoda bezár, mert nincs aki tanítson? Mert minden tanár épp tanul valahol? Minden hétköznap? Úgy, hogy közben el sem veszíti a munkahelyét?
Vagy netán bevállalja a fizetős levelezőt? Akkor meg kár az ösztöndíj-osztással dicsekedni, mert nem lesz aki vele éljen! Viszont a tanügyi rendszernek (egyetemeknek) jónagy bevétel lenne, azt nem kétlem... és kell a zsé. Azt sem kétlem. Miután nagyon sok parlamenti képviselő egyetemi tanár is, ugyebár.
Olvasom egyébként azt is, hogy határon túl lerövidítenék a nyári szünetet - azzal megindokolva, hogy a gyerekek felügyelete nehezen kivitelezhető, cserében persze meghosszabbítanák a tavaszi és téli szüneteket. Hát lehet én vagyok ehhez tökhülye, de tavaszal és télen nem ugyanolyan gond a gyerekek felügyelete?
Szóval nem tudom, de egyre inkább az az érzésem, hogy ezek a keleteurópai politikusok bolondgombát ettek. Határon innen és túl.

Gondolkodom határontúli magyarként

2012-04-21T09:27:00.004+03:00

A jelenlegi magyarországi helyzetet látva (amikor naponta jön egy-egy újabb adóötlet, de az egykulcsos SZJA-t megszüntetni nem akarják semmiképpen és el sem gondolkodnak a reális problémákon, a túlfizetett kamatokon, a minimálbér lecsökkentésén 47ezerre) elgondolkodtam azon, hogy miként lehetne valahogy változtatni. És érdekes következtetésre jutottam.
Az lenne egy (rész)megoldás, ha a határontúli magyarok nem mennének el szavazni sem 2014-ben, sem azután. Hogy miért? Mert annyit látnak az egészből, hogy valakitől kaptak magyar állampolgárságot és ez nekünk milyen jó (nekem nem, én ugyanis nem igényeltem) - de fel sem fogják, hogy ennek ára van: az állampolgárság fejében az, akitől kapták elvárja, hogy szavazzanak, és nem is akárhogyan, hanem arra a politikai alakulatra, aki eldöntötte, hogy nekünk ez jár. (Félő, hogy a nagymama-generációk élni is fognak ezzel a joggal, ők ugyanis nem fogják fel, hogy az adózott jövedelem újraadóztatása és a dupla ÁFA nem épp legális, és jogállamban kivitelezhetetlen dolog lenne, de egy parlamenti kétharmados többség mellett aki alapvető emberi jogokat vesz semmibe ez sem lehet probléma.)
Nem tartom tisztességesnek azt sem, hogy egy határontúli magyarnak, akinek magyar állampolgársága is van mégis járjon Magyarország határain belül minden határontúli magyarnak járó kedvezmény: utazásra, belépőkre, ilyesmi - sőt, ingyenes orvosi ellátás sem, hiszen egy állampolgárság nem csak jogokkal jár, hanem kötelezettségekkel is. Ha az ember egy ország parlamentjére szavazni akar, akkor igenis fizesse ott meg a vonatjegyet, a buszjegyet és a múzeumi belépőt, illetve ha orvosi kezelésre szorul, akkor vagy legyen érvényes TB-je, vagy fizesse meg a kezelés ellenértékét. Valahogy még a szlovák álláspontot is el tudom fogadni - lakhatáshoz kell kötni.
Ez a szavazósdi sántít más ponton is. Nyilván, kettős állampolgárságúaknak joguk van szavazni, de az esetek túlnyomó többségében a kettős állampolgárság nem úgy hullik az ember ölébe mint nálunk, hogy közünk nincs egy állam belügyeihez, hanem épp fordítva: X állampolgárként 30 évesen elkerülök Y országba, ahol Z év után felveszem Y ország állampolgárságát, és nem mondok le X-ről. Ilyen esetben azt mondhatom, hogy még a szavazójog sem kérdéses. Mert a családom nagyrésze bizonyára X országban maradt, kötődök ahhoz az országhoz, ismerem a belügyeit, a megoldásra váró problémáit, a reményeket, az elvárásokat. Y országban pedig a jelen befolyásolja az életemet - ezért szavazok. De én erdélyiként mit látok az egészből? Azt, hogy nagyszüleim magyar világban születtek - és ez így van esetemben is -, és ezért én most megérdemlem a magyar állampolgárságot. A 2 szép szememért? Vagy mit tettem én különöset? Különös kegynek fogjuk fel az igazán hétköznapi indokot: kell a szavazatunk. (Tévedés ne essék, ha a magyar állampolgárság nem járna szavazójoggal, akkor egy becsületbeli dolognak tekinteném, és én is megadnám azoknak, akik magyar világban születtek határontúl, de harmadik generációnak már nem, illetve nem amiatt, hogy a nagyszülő magyar állampolgár volt.)
Szóval én csak remélem, hogy nem jön be az a számítás, hogy határokon kívülről érkeznek majd a szavazatok, hanem a magyarországiak fogják eldönteni mit akarnak a továbbiakban. És remélem, változni fognak a dolgok. A szabadságharc jó dolog, de csak akkor ha az árát nem csak azok viselik, akiknek nyakába varrják a kezdeményezők, hanem nagyobbrészt ők.

Utolsó 100 méteren

2012-04-20T13:45:00.001+03:00

Az a helyzet, hogy ilyenkor az ember már elkezd türelmetlenkedni, és nem sok kedve, ihlete meg hangulata van blogolni. Már minden gondolat csak akörül forog, hogy jönne már ki, lenne már túl az egészen. És lennénk újra itthon, lenne végre hármasban együtt a család.
Meglepetések is jönnek, köszönöm a babadolgokat! Böpörö csodaszép párnáját és madarát,

és a Bemka által varrt pelenkákat. Az a békásfenekű ünneplő lesz :)

Ilyenkor aztán már kicsit sok az orvoshozjárás is, hetente egyszer-kétszer, hol a kórházba, hol a háziorvoshoz. Újra és újra meggyőződök arról, hogy a rendszer rossz, nem az emberek. A szülészeten mindenki mosolyog (kivéve egy-két búvalbélelt beteghordót és a liftesnéniket - de ők kicsit lehiggadtak egy kollega látogatása után a kórházban), kedvesen szólnak az emberhez - szóval ettől az oldaltól nem félek, viszont amiről ők nem tehetnek, hogy pl. kifogy a CTG-gépből a papír és nincs amivel pótolni, na az tud zavaró lenni.
Amúgy nem vagyok még mindig nagyon itthonülős, hétvégéken eljárogattunk, hol Szovátára ebédelni - ami a Medve-tó megkerülésével jár és más sétákkal, hol medvehagymát szedni Segesvár mellé. Vagy csak úgy kinézni azt a csendes helyet, ahol nyugdíjas éveinket fogjuk tölteni, amennyiben addig élünk.
Közben az apa-gyes fölötte szükséges voltát már kedves udémérénk is támogatja, a politikusokhoz sorra írt leveleimre sorra nem érkezik válasz. De nekem az is válasz, hogy nem válaszolnak, meg is írtam egyiküknek, hogy ezzel pontosan elismerik, hogy fejet hajtanak a hatalom előtt, nem pedig választói érdekeket képviselnek. Meg hogy majd lesz idejük gondolkodni a dolgokon, amikor a bársonyszék helyett valamilyen más munkakörben fognak tevékenykedni.
Aztán meg úgy folyik a választási kampány a városunkban, hogy nem lehet megmozdulni: már mindenütt aszfaltoznak, lyukakat tömnek (sok a közlekedési dugó), vezetékeket cserélnek (ezért hetente 2x eltörik a vízcsöveket, és víz nélkül maradunk), beton és műanyagjátszótereket alakítanak ki (a tűző napon porban játsszanak a gyerekek a főutak mentén), fákat gyilkolnak (ez nagyon fáj) - hogy ugye lássa a nyomorult szavazó mennyi mindent tesz értük a városvezetés, ő csakis a mi érdekünkben ténykedik.
De ez nem csak nálunk van így, bár ez nem vigasztal senkit.
Aztán meg a környezetvédelemben is voltak változások, egyik miniszter ment, másik jött, szerintük Verespatak lesz, a kérdés, hogy ciános technológiával vagy másképp - szerintem nem lesz.
(és amióta nem blogoltam a blogger is úgy megváltozott, hogy csak remélni tudom, hogy közzé tudom tenni ezt a bejegyzést.)

A medve nem játékszer

2012-03-29T10:52:00.003+03:00

mondták tegnap a Duna-tv híradóban, a külföldi hírek között. Merthogy medvetámadás volt valahol a Radnaiban. Már az előzetesnél mondom Zuramnak, hogy mibe fogadjunk, hogy a juhász bement a nyájjal az erdőbe? És lőn.
Természetesen, mintha itteni híradót néztünk volna, hogy a gonosz medve, meg hogy az ilyeneket ki szokás lőni. Az eljárás valóban ez (sajnos), DE: azon senki nem gondolkodik el, hogy mit keresett a juhász juhokkal az erdőben? Ugyanis az erdőben legeltetés tilos, és nem véletlenül az.
Na meg tudtalevő dolog, hogy a medvék a barlangból való előbújásuk idején nem épp a legjobb kedélyűek, a legkisebb zavarásra is nagyon agresszívan válaszolnak. Hát még ha pár kutya meg párszáz birka ront rájuk...
És akkor mindig jön a hivatalos álláspont, hogy nagyon megnőtt a medveállomány, ritkítani kell - nekem valamiért mindig az az érzésem, hogy ezzel csak a kilövési kvóták növelését akarják elérni a vadásztársaságok, egy medve kilövetése ugyanis hihetelen nagy profitot hajt a konyhára.
Éveken keresztül nagyon medvés helyeken végeztünk terepmunkát, érdekes módon nekünk sosem volt kellemetlen incidensünk medvével (annak ellenére, hogy találkozás volt több is) - annál több volt juhászkutyákkal és juhászokkal.
Talán nem ártana elgondolkodni, hogy a beszűkülő életterüket védik a medvék is, ahogy mi is tennénk. Ez esetben is mindössze annyi történt, hogy nem a medve ment a juhász birtokára, hanem fordítva történt a dolog és az erősebb győzött.
Szóval nem kell bedőlni az ilyen média-ijesztgetésnek!

Közben a tavasz mintha tényleg érkezni kezdene mifelénk is. Az egy dolog, hogy a medvék kezdenek előkerülni, de virágok is!
Vasárnap kimentünk egy rövid sétára, és hófoltok mellett azért láttunk kakasmandikót is.

A fotózás már nagyon nehéz, alig tudtam mellétérdelni - hasalás szóba nem jöhetett -, úgyhogy inkább csak nézegettem a virágokat, de azért jólesett. Igaz, jól el is fáradtam.

Ajándék

2012-03-24T10:19:00.002+02:00

Tegnap ezt rajzolta nekünk Ludmilla 5 éves unokatestvére:

(Igaz, a kérdést is megkaptam, hogy miért vagyok ilyen kövér :) meglepően jól informált a kislány a dolgokat illetően, megkérdezte, mi történne, ha nem vágnák el a köldökzsinórt és komolyan mondom, nem tudtam olyan választ adni, ami engem kielégített volna abban a korban...)
(A harmadik alak a képen a nagymama, akivel Zuram épp számítógépet bütykölt.)

Röviden

2012-03-21T09:00:00.002+02:00

Dominikánál olvasom, hogy nem csak nálunk megy el a politikusok szépesze... amiről nemrégiben én háborogtam, azt látom kezdik átvenni mások is. A hülye példa ragadós. Én elhiszem, hogy vannak országok a civilizált világban ahol ez működik, de a volt kommunista blokkban nem megy, hiába akarják erőltetni...
Mindegy, a kiskaput már ismerem :)
A politikus elvtársak az első levelemre válaszoltak, a kellemetlen kérdéseimet nem vették észre. Közöltem azért velük egy következő levélben, hogy az is egy válasz ha nem válaszolnak, mégpedig számomra az jön le belőle, hogy tudják, hogy tudjuk, hogy félrebeszélnek. És majd meglátják választások után, amikoris majd lesz idejük elgondolkodni munkanélküliként hogy mit rontottak el. Tippet is adtam: hogy őket a választók tartják életben, talán nem ártana nem nézni őket hülyének...
Megyek babaruhát rakosgatni.

Pozitív

2012-03-15T14:02:00.001+02:00

Ma, idén először volt pozitívban a hőmérő ébredéskor! Talán mégis lesz más évszak is mint tél az idén? Nem tartom magam egy depresszióra hajlamos embernek, de a hosszú tél, hideg és hó eléggé elkeserített, meg merném kockáztatni, hogy a depresszió szélére vitt.
Most már az sem baj, ha esni fog az eső vagy beborul - a lényeg, hogy valami tavaszféle itt van!

(a kép nem idéni, de a hangulatom ilyen virágos)

És az energiaszintem is jelentősen megemelkedett. Ez nagyon rámfért. Máris befejeztem a befejezetlen dolgaim egy részét, és még seholsincs a nap vége!

Takaró

2012-03-12T15:18:00.001+02:00

Az utolsó 150 méteren babaholmit kötök. Nem fogok túl sokat, mert annyi ruhánk van, hogy nem tudom mikor fogunk annyi mindent ráadni Ludmillára (akit egyébként nem Ludmillának fognak hívni, csak most így nevezzük). Szóval a kedvenc darabjaimat meg fogja ő is kapni - akkoriban Zsófinak is megkötöttem mindet, így most mindent lassan duplázok. Na meg nem elhanyagolható szempont az sem, hogy még mindig fogalmam nincs mekkora egy újszülött, hogy ne bokáig érő kardigánt kapjon (mint Zsófinak sikerült megkötni ilyesmit).
Kezdtem egy takaróval. Ugyanazzal, amit Zsófi is kapott: Jared Flood Umaro-jával.
Az anyag, tű ugyanaz: kb 35 deka Canguro Wool - Golden Wool (30% gyapjú, 70% műszál), 6 mm-s tűvel kötve. Elég sokat gondolkodtam azon, hogy tiszta háromágú gyapjúból kössem meg, de rájöttem, hogy súlyos volna ekkora darab egy újszülöttnek, hát így esett újra erre a fonalra a választás.

Ahhoz képest, hogy mostanában hogy megy a kötés, aránylag gyorsan készen lettem vele - 6 nap alatt.
Még hátravan a mosás, szálak elvarrása és a blokkolás, de egyelőre nincs helyem blokkolni, meg a mosást is géppel fogom megejteni, egy újabb adag babaruhával - a polarfélékkel. (mondjuk, addig nem ártana a polartakaróját is megvarrni, pontosabban kiszabni-beszegni).

Kötős blog ez

2012-03-05T11:24:00.004+02:00

Még akkor is, ha ez az utóbbi időben nem nagyon derült ki az irományaimból. És a nem-kötésemből. Remélem ez vissza fog változni azért amint a szédelgésem (és szülés után a leányzó) megengedi.
Az történt a múlt héten, hogy egy tavaly augusztusban elkezdett csipkestólát befejeztem. Lassan ment a kötés de nem azért mert elfelejtettem a mozdulatokat, a mintakövetést vagy a bigyózást, hanem mert még mindig szédít a vékonyka fonal látványa.

A minta az, amibe beleszerelmesedtem tavaly - ami kötéskor rettentő csúnya mert a sok csillagszem nagyon összekapja a megkötött darabot (és ez nem egy motiváló tényező), de blokkolás után tényleg szép lesz.

Természetesen a Haapsalu sall könyvből van, észt motívum, a neve Viljapeakiri.

A stóla méretei: 150*58 cm, kb 70 gramm Merino Extra fonalból készült (1400m/100g), 3.25 mm-s bambusztűvel, 936 nupp van rajta.

A szegélyt a felszedett szélszemekre kötöttem.
(A fotózás mostanában nem az erősségem hozzáférési szempontból - nehéz ide-oda hajolgatni, útban a pocakom, ennyi tellett ma tőlem. Ki nem mentem vele, mert itt még mindig -10 fok van reggelente...)

A névtelenségről

2012-03-05T08:27:00.003+02:00

A múltkoriban Altair-ral történt meg ami most velem, hogy névtelen olvasó kioktatott. Nos, én nem a kioktatást vettem rossz néven, hanem a névtelenséget. Főként mert kommentjében azt mondja, hogy felnőttként tudhatom mivel jár a gyerekvállalás - én erre annyit tudok mondani, felnőttként ő meg tudhatja, hogy bunkóság a névtelenség pajzsa mögé bújva osztani az észt - "tapasztalatból".
Úgyhogy ezt megelőzendő megváltoztattam az opciókat a blogomon, csakis Google-felhasználók hagyhatnak nálam kommentet. Még nem töröltem az utolsó névtelen kommentjét innen, (második névtelen komment, nem Zsoofiéra gondolok, aki aláírta, amikor technikai okokból nem tudott belépni a fiókjába!) de nem adok arra lehetőséget hogy újra névtelenül bunkóskodjon velem.
Ajánlom figyelmébe második névtelenemnek, hogy olvassa el Altair házirendjét, különös tekintettel a bevezető részre és az 5. pontra. Merthogy én is pontosan így gondolom mint ő, akkor is ha a technikai részén változtattam hozzá képest. Ha valakinek véleménye van az általam írottakkal kapcsolatban, azt megkérem úgy tudassa velem, hogy tudjam kiről van szó, amennyiben csak ilyen primitív módon meri felvállalni véleményét, akkor inkább ne tegye! (technikailag már nem is teheti, és továbbra is lehetőségem van törölni bármit ami nekem nem tetszik)
Főleg ne pofázzon bele olyan dolgokba, amelyekről láthatólag fingja nincs, mint pl. hogyan működik a törvényalkotás és az alkotmány (bejegyzésemben ui. nem tértem ki arra pl. hogy a rendelet meghozása nem a törvényes előírásoknak megfelelően történt, de ennek utánanézett - gondolom ha olyan "tapasztalt" és annyi ismerete van, hogy véleményt alkot).
Tehát névtelen: vagy vállald magad, vagy menj máshova névtelenül pofázni, ahol meghallgatnak (és neadjisten, komolyan vesznek!) - itt erre tovább nincs lehetőséged.

Nem titok,

2012-03-02T10:05:00.000+02:00

a kötőtűkkel jobb barátságban vagyok, mint a varrógéppel. Pedig próbálkozom, de az nekem még elég nehézkesen megy.
Újabb pelenka-kísérlet ami ezúttal minta alapján készült, sokkal jobban is sikerült, mint az elődje, de még mindig nem tökéletes. Ebbe nem húztam még bele a gumit a lábrészhez - túlságosan erősnek tartom amit a múltkor vettem, keresnem kell valahol gyengébbet. Az az érzésem, hogy kiszorítja a kicsiből a lelket ha ezzel húzom be a combrészt.

Ezúttal a belső réteg polar anyag, a külső pedig flanell.
És hogy bizonyítsam, hogy nem megy nekem tökéletesen a varrás: egyik gumit így sikerült bevarrnom:

Viszont: befejeztem egy tavaly augusztusban elkezdett csipkestólát! Most blokkolódik. Hát nehezen ment a kötés. Még mindig. Kb 4 nap alatt kötöttem meg az utolsó másfél mintaismétlést és a szegélyt, a leláncolás is két adagban, két külön napon jött össze.

A blokkolásról inkább nem akarok beszélni, most fejeztem be 20 perce, és annak ellenére, hogy ezúttal nem a parketten blokkoltam (mint szoktam régebb) hanem a franciaágyon, nagyon nehezen tudtam odaférni a közbülső részekhez. Hiába, nem mozgok már úgy mint tavaly nyáron.
Hétfőn majd jövök rendesebb fotókkal ha az időjárás is úgy akarja (az éjjel újabb 4-5 centi hó hullott, most meg szürkeség van. Jó volna ha elolvadna az utakról vagy legalább nem hullna több, holnap megyünk Kolozsvárra).

Furcsa tőlem

2012-03-01T15:02:00.001+02:00

de most annak örülök, hogy hó van és hideg, mert az erdőkben nincs hóvirág (és csillagvirág és májvirág) amit "lekaszáljanak" a tavaszkezdő ünneplésre. Értem én, hogy szép meg minden, de lassan kiirtják - hát legyenek ilyen hóvirágmentes évek is...
Pedig minden egyéb szempontból tekintve már kezd kicsit sok lenni a rengeteg mínusz, hó, hideg és tél. Leginkább a bakancsot szeretném letenni, mert egyre messzebb van a lábfejem :) illetve egyre nagyobb kerülővel érem csak el.
Azért így a hivatalos tavasz első napjára jöjjön egy (csillag)virág:

igaz tavalyi - de akkor legalább megmaradt a szárán.

Miután

2012-02-23T16:19:00.002+02:00

nem csak itt borultam ki hanem más fórumokon is, elkezdtem kapni a kiosztásokat (jó, ebből volt kevesebb, de ezek voltak zavaróak). Hogy irreális elvárásaim vannak a szociális juttatásokat illetően, hogy jó volna hálásnak lennem az állam felé, hogy ennyit is kapok, hogy bezzeg nyugaton az anyák nem kapnak ennyi gyereknevelési szabadságot sem, és majd megunják, hogy ők finanszírozzák a mi hosszadalmas itthonülésünket a gyerekkel.
Bevallom, rosszulestek, mert olyanok mondták, akik ugyanezt amit én lehet megkurtítva kapok majd, már megkapták, teljes egészében. Akkor persze nem volt irreális.
Lehet, hogy irreális az az elvárásom, hogy a hosszú éveken át befizetett TB fejében megkapjam azt a lehetőséget, hogy egy jól felszerelt kórházban szüljek - nálunk pénzhiány okán pl. fájdalomcsillapítás sincs, és még a kékszeszt is magamnak kell bevinnem az ott töltendő időszakra. Ezzel szemben olvastam a német kórházakból származó terhegondozás- és szüléstapasztalatokat, ott bezzeg nem kell kifizetni az ingyenesen járó vizsgálatokat hónap közepén...
Lehet irreális az az elvárásom is, hogy a városban legalább egy - akár fizetős - bölcsöde is létezzen. Mert nemhogy államilag támogatott vagy ingyenes nincs, de fizetős sem. Vajon a nyugati anyáknak is ennyire szembe kell nézniük azzal, hogy a gyereket nincs ahol hagyni?
Lehet, hogy a francia és német anyák 4 hónapot vannak otthon a gyerekükkel. Én két évet leszek itthon, havi kb 200 euróért. Szerintem nem sok francia vagy német anyuka cserélne velem - ha mégis, akkor benne vagyok. Különben azt nem értem, hogyan finanszíroz ő engem? TB-fizető vagyok! (és a férjem is az)
De leginkább ez a "hála" kifejezés zavart. Miért kéne hálásnak lennem azért, hogy folyamatosan azt nézik, hogy nyúzzanak le újabb és újabb rend bőröket rólunk? Amiért egyetlen intézkedésnek sem az a célja, hogy jobb legyen a lakosságnak, hanem az, hogy minél több pénzt juttassunk az államkasszába? Akár az újszülött gyerekek életkörülményeinek rosszabbá tétele árán is?
Miért vagyok én a pofátlan, hogy meg merek kérdezni vagy számon merek kérni a választott politikusoktól olyan dolgokat, amelyek engem zavarnak? ÉN vagyok a választó, aki nélkül ő seholse lenne, tiszteletet kérek tőle! Tiszteljen mint személyt és tisztelje az emberi jogaimat! És azok, akik ezt nem merik megkérdezni, azok engem ne oktassanak ki!
Lehet hogy azt is én látom rosszul, hogy nem a választó kell elszámoljon a választott politikus előtt, hanem pontosan fordítva, hiszen ő kellene bizonyítsa, hogy jó helyre került az énáltalam befizetett adó! Nem én vagyok abban a helyzetben, hogy az ő pénzéről döntsek, hanem ő az enyémről - igenis, van elszámolási kötelezettsége velem szemben!
Néha az a kósza gondolatom támad, hogy politizálnom kéne. Nem a nyerészkedésért, mint sokan (legtöbben) teszik, hanem hogy kicsit tudjak előremozdítani a dolgokon. Aztán szerencsére mindig rövid időn belül elmegy ez a gondolat. Nem leszek politikus. Mindig is civilként álltam velük szemben.
Most is így lesz.
Várom politikus elvtárs válaszát a tegnap kommentként bemásolt levelemre. Remélem, ez alkalommal nem fogja kikerülni a választ a kényes kérdésekre.

Erről beszéltem

2012-02-21T21:21:00.002+02:00

És valóban törvénybe foglalták az apás gyereknevelést: ITT lehet olvasni róla. Végülis nem kötelező az apának kivenni, de akkor az anya egy hónappal hamarabb kell visszamenjen dolgozni. Na oké, de akkor hogyan erősödik a kapcsolat apa és gyermeke között, MÉGIS? Merthogy ez volt az indok.
Aztán rájöttek, hogy mégsem jó valami az egészben és visszatérnek rá, remélhetőleg fejjel nem pedig fenékkel gondolkodva. Erről ITT van egy cikk.
(azért az jó, ha választott politikusaink minden intézkedést meghoznak, aztán visszavonnak. Hatékony a munkájuk. Jó pénzért ezt is megtehetik, mi fizetjük őket, hogy próbálgassanak rajtunk ki mindent.)
Szóval nagy az Isten állatkertje. Az esélyegyenlőség jegyében...
És valóban EU-s dolog. Arra kíváncsi lennék, ezeket az eszetlenségeket mégis hány EU-s ország alkalmazza kötelező módon? Vagy csak mi vagyunk ilyen birkák, hogy mindent ránk lehet kényszeríteni?
EDIT: közben elolvastam az irányelvet eredetiben, hát messze nem azt mondja, amit román politikusok értettek belőle. Na, ez van, ha a politikusoknak minimális nyelvtudásuk sincs. Oda miért nem kérik az angol nyelvvizsgát?!

Tavaszra várva

2012-02-20T11:52:00.002+02:00

Tegnap úgy döntöttünk, hogy kicsit kimegyünk a napra, ha már olyan rég városba lettünk zárva, és el is mentünk Szovátára. Ahogy kicsit elkezdtünk távolodni a várostól, egyre nagyobb hóhegyek kísérték az utat kétoldalt, aztán a hegyek lábánál már igazi tél volt. Fehér hó, ragyogó napsütés. És csodával határos módon, nem nagy hideg.
Ez a szovátai sípálya fele vezető út mellett egy vendéglő udvara:

és parkolója (már amit letakarítottak belőle):

Csak ilyen helyre mertünk menni, a főutakról letérni nem akartunk, nem lett volna jó valahol elakadni a derékig érő hóban.
Azelőtt pedig varrtam mosható pelenkát

- nem lett a legjobb, de ezt szabásminta nélkül próbáltam, majd nyomtatok mintát is, akkor majd varrok rendeseket. Csak kíváncsi voltam a működési elvre. A kötött külső pedig szerintem nem elég hosszú, úgyhogy majd újabb minta szerinti újabb bugyogók fognak születni.
------------------------------------------------
Tegnap este ért egy hír, remélem rémhír. De azóta jópár hazai román nyelvű médiában találkozom vele, remélem, csak jó szokásuk szerint felkapnak két félszó keverékéből származó mondatot, és értelmezik. Ennek értelmében ugyanis az lenne, hogy egy EU-s előírás miatt a gyereknevelési szabadság első évében minimum egy hónapot az apának kell a gyerekkel tölteni, miközben anyuka megy rendesen, 8 órában dolgozni. Azzal indokolva, hogy az apák kevesebb időt töltenek a gyerekkel, legyen kötelező magukhoz nevelgetni őket. Mindezt március 1-től születő gyerekeknél alkalmazandó, tehát Zuram lelkem valamikor jövő májusig egy hónapon keresztül szoptathatna és kakis pelenkát moshatna. (Szeretnék egy javaslatot hozzá: szerintem az apuka a terhesség egyik hónapját is kötelező módon hordja ki, illetve a vajúdás/szülés bizonyos szakaszát is törvényesen legyen kötelező neki átvállalni.)
Na ezt nagyon nem értem én: mi köze akármilyen politikusnak ahhoz, hogy egy családon belül hogyan osztják meg a szülők a gyereknevelés feladatait?! Mi közük ahhoz, hogy apuka mikor van a gyerekkel? Mert merem állítani, hogy nálunk annak ellenére, hogy dolgozik, sokat fog a gyerekkel foglalkozni, anélkül, hogy arra kényszerülne, hogy egy hónapig ő lássa el az én szerepemet. Nem hinném, hogy imádni fog pelenkázni, de meggyőződésem, hogy megteszi majd ha a helyzet úgy hozza - de szerintem nem ettől lesz jó apa egy férfiból!
Persze jönnek az összesküvés-elméletek, hogy ez arra megy ki, hogy a tápszergyártók meggazdagodjanak, hiszen apuka csakis tápszerezni tudja a gyereket. Szerintem pedig egyszerűen csak valami idióta frusztrált EU-parlamenter kismama agyszüleménye, akinek a férje nem cserélt pelust, és most ő majd megmutatja a világnak. Azt is merem remélni, hogy a nagyrészt férfi képviselőink ezt nem szavazzák meg.
De van a dolgoknak egy másik vonzata is:
a gyereknevelési idején az anyát helyettesítő személy akkor fogja magát egy hónapra és elvonul hibernálni, míg anyuka ledolgozza a maga hónapját? Ezalatt apukának keresnek egy hónapra helyettesítőt? És ha az apa keresete sokkal nagyobb akkor a család arra az időre elesik a bevételtől? Ezt ki törleszti nekik?
Azonfelül pedig nálunk, noha törvény írja elő a szoptatóhelyiség kialakítását a munkahelyeken, szerintem ilyen sehol nincs. Tehát kikövetelhetem, hogy ameddig ezt nem biztosítják nekem, addig ne küldjenek vissza dolgozni. Nálam például külön pikantériája a dolognak az volna, ha terepmunka közben kellene szoptatni, hát esetleg egy büntetés megírása közben valamelyik istenhátamögötti polgármesteri hivatalban megszoptatom Ludmillát, miközben a falu elöljárói néznek minket...
Tegnap teljesen felkaptam a vizet ezen...
Szóval, hogy ha ezt életbe léptetik, akkor valóban más bolygót kell magunknak keresni, ahol a családon belül nem az EU és a politika diktál.
(Amúgy pedig teljesen elfogadható lenne a tervezet, ha választható lenne bármely családban. Mi nem élnénk a lehetőséggel, de akik ezt így szeretnék, hát a maguk dolga.)

Pihenős péntek

2012-02-17T11:42:00.002+02:00

Elég fáradtnak érzem magam. A kéthetes full felfordulás és az ezt követő jelen hét elég megterhelő volt, igaz, 95%-ban sínen van minden.
Először is, köszönöm Paribanu!

-----------------------------------------------------
A héten rájöttem (újra), hogy nem az egyes emberekkel van baj, hanem a rendszerrel. És igazából a rendszer hülyeségét csakis az egyes benne dolgozó emberek jóindulata teszi elviselhetővé. Köszönöm ezért a tőlem vért levevő asszisztensnőnek a kedvességét. Gondolom, nem olvas engem, de hosszú idők óta ez volt az első olyan orvosi tapasztalatom (a háziorvosomon és a nőgyógyászomon kívül) ami kellemes volt. Úgy kezdődött az egész, hogy a háziorvosom még január végén kiírta a terheseknek törvényesen ingyenes, és kötelező laborvizsgálatokat, hogy legyen időm olyan labort találni február elejére, ahol még vannak pénzalapok a vizsgálatok elvégzésére. Hadd ne mondjam, már elsejére sem voltak seholse pénzalapok. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor majd olyankor megyek, amikor tuti senki nincs, fizetős vizsgálatokat kevesen vállalnak be. Hát elmentem hónap közepén, és tényleg senki sem volt rajtam kívül. Azzal kezdtem, hogy elmondtam az asszisztensnőnek, hogy borzasztóan félek a vérvételtől (de tényleg) és hogy a számlát majd elküldöm a minisztériumnak, amelyik így megkurtította a kiutalt pénzalapokat, hogy törlessze, mert nekem az jár. Nem csak azért mert terhes vagyok, hanem mert sok éven át fizettem a semmit, és ehhez nagyon nincs kedvem. Ez volt a pont, ahol az asszisztensnő azt mondta, ő betesz a következő havi ingyenesek közé. Mondtam, hogy értse meg, nem azért mondom, mert nincs pénzem kifizetni itt pusztán elvi kérdésről beszélünk, ő hajthatatlan volt, így nincs mit udémérés egészségügyi miniszterünknek küldjek... pedig nagyon megtettem volna. Nem egyébért, de kíváncsi lettem volna arra, mivel indokolják azt, hogy egy törvényes, gazdasági és morális alapon is járó jogomat elveszik pénzhiányra hivatkozva. (Választási kampány előtt. Vajon hol a pénz?)
-----------------------------------------------------
Számomra cseppet sem meglepő, bár lehet szokatlan módon a laboreredményeim semmit nem romlottak. Még vérszegény sem lettem. Pedig nem szedek terhesvitamint. Viszont az influenzajárványra való tekintettel tegnap óta propolisz-kúrába kezdtem. Ezt megtetéztem C-vitamin-bevitellel: feketeribizlis sütit készítettem.

Ma pedig újabb természetes vírusölést alkalmazunk: fokhagymás krémet fogunk vacsorázni ("muzsdéj"), hallal. (Én a tejfölös változatát szeretem.) Szörnyen büdösek leszünk holnap.
-----------------------------------------------------
A konyhafelújítás jó oldala után (rengeteget főztem-sütöttem a múlt héten, végre rendes kajákat ettünk) a rossz oldal: az egyik az volt, hogy a hátam megint bemondta az unalmast egy időre, megint csak segítséggel tudtam a fürdőkádból kiszállni, de ez megoldódott tegnap óta, most már megint rendesen mozgok.
A másik az, hogy a kéményből folyamatosan jönnek elő a hangyák. Mármint, hogy a padló szintjén, csak a kémény üregéből. Átrágták magukat a frissen glettelt és festett falon. Elhiszem, hogy nekik ott most nagyon jó - a kemény mínuszok elől a meleg kéménybe költözni, onnan pedig lakásokba bejárni kajáért (pedig ügyelek arra, hogy ne legyen ételmaradék számukra hozzáférhető helyen, de akkor is jönnek bóklászni), de nekem kellemetlen. Szeretnék kedves lenni velük, de azt hiszem nem fog menni. Úgyhogy aki tud jó és kegyes megoldást hangyák ellen, az megkérem mondja el nekem is, ellenkező esetben kénytelen leszek (környezetvédő létem és hitem ellenére) kemény szerekhez nyúlni. (bár ez esetben ők zaklatnak az én életteremben, tehát nem épp a környezetvédelem fogalomkörét meríti ki ez az egész).

Hó alatt

2012-02-14T10:29:00.001+02:00

Az ország keleti és déli része hó alatt van. Nem akármennyire, hanem nagyon durván. Helyenként több méteres hótorlaszok vannak utakon, vonatok százait törölték a vasút használhatatlansága miatt.
Jó, tudom, minket véd itt a Kárpát-vonulat, és lehetnénk ugyanilyen helyzetben, de azt hiszem mégsem lennénk.
Van ugyanis egy óriási különbség Erdély és az ország többi része között, mégpedig az, hogy Kárpátokon túl egy fa nincs, nemhogy erdőcske, ami felfoghatná a rohanó havakat útjukban és az asztalszerű síkságon erős szelek fújnak.
Volt egy tendencia ugyanis nemrégiben (nem tudom mi lett belőle, szerencsére a vidékünkön elég sok helyen megmaradtak a fák), hogy "EU-s nyomásra" ki kell vágni az utakat kísérő fasorokat, merthogy azok veszélyesek. Hát így van az, hogy a hatóságok felelőtlen döntései miatt emberek ezrei most valóban életveszélyben vannak - teljesen elszigetelte őket a hó, nem jutnak élelemhez, gyógyszerekhez, orvoshoz.
A másik dolog a tüzelőnek ellopott faanyag sövényekből, fasorokból, erdőcskékből, ami fölött újra csak szemet hunytak a hatóságok. (a hófogó kerítések eltüntetése is idetartozik). Merthogy kellemetlen és veszélyes a tolvajbandákkal szembenézni, és ezzel egyetértek, de ezt a helyzetet most sokkal jobb kezelni?
Szóval tényleg mélységesen sajnálom az érintetteket, de remélem, az ilyen természet által kiosztogatott pofonok visszahozzák a döntéshozók józan eszét, és rájönnek: a természetes növényzet nem csak dísznek van, hanem megvan neki a haszna.
Különben pedig ekkora hóra gyerekkorom óta nem emlékszem, tegnap délután itt a szomszéd parkban kb. 25 centis volt, és azóta is csak hull, erősebben vagy gyengébben. Talán visszapótolja ez a hótakaró a tavaly őszi szárazságban kifogyott vizeket - ha elég lassan fog olvadni ahhoz, hogy ne egyből folyjon majd le, árvizeket okozva.
Most pedig fel a bakancsokkal, vásárolni kell. Remélem, ezen a télen a mindenévi esésemet kihagyom. Elég hideg van ahhoz, hogy ne olvadjon a hó és fagyjon vissza a latyak...

Megállapítás

2012-02-10T10:26:00.000+02:00

Az, hogy a -17-et hidegnek vagy melegnek érezzük pusztán annak függvénye, hogy lentről vagy fentről közeledünk irányába. A tegnapi -24 után határozottan tavaszias, de igencsak zordnak éreztük az első ilyen napot pár hete, amikor a nulla felől estünk.
Most már azért várom a melegeket.
Itt bent nálunk viszont egészen tavasz van: az egyik Hippeastrum kinyílt

- csak azt sajnálom, hogy a mélyvörös nem. Persze még nincs veszve semmi, de kicsit zavaró, hogy két levelet nyomott és leállt mindennel.
A korallvirág hozza a formáját,

és az aranyhalvirág máris kezdi a bimbókat hozni - miután a tavalyi telet majdhogynem nem élte túl.

A konyhánk már annyira használható, hogy főztem! Hétvégén pedig sütni is fogok, mert addig a mikrót sikerül helyretenni a nyújtódeszka helyéről. Fahéjas csigára fáj a fogam, de majd egyeztetünk Zurammal, szerintem belemegy, ő is nagy fahéjimádó, akárcsak én. (Apropó, fahéj: megtudtam, hogy terhesen nem szabad fogyasztani, mert beindíthatja a szülést, illetve vetélést okoz terhesség elején. Na paff... ahhoz, hogy ez így legyen hány csomag fahéjat kéne elfogyasztanom??? Nem akarok újra belemenni a terhes-riogató sztorikba, de ettől is falramásztam...)

Azt hiszem nem vagyunk egészen normálisak

2012-02-02T12:03:00.000+02:00

Amikor kint tombolnak a kemény mínuszok (ma reggel épp -21), akkor ránkjött a konyhafestés/csempézés/padlózás. Igaz, a szándék nem erre a hétre lett volna, csak ugye a mesteremberek programja néha összeegyeztethetetlen máséval, emiatt most úgy vagyunk, hogy csatatér a lakás, persze egyik napról a másikra mondták, hogy jönnek. Az szóba nem jöhet hogy valami pihentetővel foglalkozzon az ember. Ma a hűtőt engedtem le a leendő gyerekszobában.
A varrógépem itt van az asztalon, csak épp nem lehet rajta varrni, mert az asztal telistele van mindenféle dolgokkal, a fonalaim valahol a konyhaszekrény mögött vannak (ugyancsak a leendő gyerekszobában).
Jó dolog az is, hogy egész nap nyitva a konyhaablak, jót tesz a lakás levegőjének, főként a hőmérsékletnek.
Talán ez is oka annak, hogy lett egy kezdődő mandulagyulladásom (gyerekkorom óta nem éreztem ezt a szúró fájdalmat a torkomban, szerencsére a metilénkék elég gyorsan segít, és a háziorvos egy telefonos konzultáció során rábólintott a használatára, tudja, hogy az ilyen egyszerű betegségeket egész jól diagnosztizálom).
Éjjelente nagyon tudnék aludni - ha a leányzó is úgy gondolná, szóval az sem megy. A hidegfront meg az egész napi tevékenység nagyon virgonccá teszi, folyamatosan edz - persze csak éjszaka, napközben kipiheni a fáradalmakat. (a méretei, a hidegkedvelése és az edzésprogramja alapján nagyon az apjára üt). Bár az elmúlt éjszakára nem panaszkodhatok túl sokat, a tegnapi szalagparkett-cipelés fel a harmadikra megtette hatását, az éjjel máris sikerült 5 és fél órát aludni.
Ja és éhezünk, mert főzni nincs hol, de vásárolni sincs aki elmenjen. Lehet arra vetemedünk, hogy pizzát rendelünk este (igen, a szükség nagy úr...). Vagy ilyesmi.