2011. augusztus 7., vasárnap

...

                                                                      (fotó: Kelemen-havasok gerince)
"Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.
"
                                         (Ajánlás)

- írta Áprily, és éreztem én, miközben a kendő szegélyét kötöttem. 
Bucillára sokat gondoltam, aki ilyen gyapjút festett és abból ilyen fonalat font, hogy teljesen összeillett a gondolataimmal.
Kötni régebb kezdtem, elképzelésem is volt, de amikor eljött az ideje a szegélynek, letettem. A lustarész megkötése nyilvánvaló volt - a kézzelfont fonalak szépségét szerintem ez adja vissza a legjobban -, de a szegély nem akart kialakulni.
Valahogy azt amit én akartam, azt a kiválasztott minta nem tudta visszaadni.
(fotó: Kelemen-havasok lába)
A szemem előtt láttam a sziromtalan fénytelen őszt és sehogyse illett hozzá a határozott vonalú levélminta, amit eredetileg elképzeltem.
Aztán tegnapelőtt belémhasított és onnan kezdve aztán repült a tűkön.
Az inspirációt adó minta töredéke annak ami lett, arányokat, sorokat megváltoztatva csak kötődött a darab. És így már nagyon én vagyok, lett egy újabb kedvenc kendőm...
A fonal Bucilla műve - ezúton is köszönöm neki, hogy ilyeneket fest és fon, és csodálom ezért.
A méreteit tekintve jó kis nyakbavaló lesz, 126*58 cm. 4 mm-s tűvel dolgozva minden centijét belekötöttem a fonalnak.
Balesetecske is ért, az utolsó 9 szem leláncolására nem lett elég a fonal,
szerencsére épp egy zöldesebb sarok volt, ezért kipótoltam a zöld kendőm fonalmaradékából. Kicsit látszik így is, de szükség törvényt bont - lebontani nem akartam azt, ami olyan volt strukturálisan, amilyent akartam.
The story of knitting this shawl - about how my inspiration came from the beautiful yarn hand-dyed and hand-spun by my friend, Bucilla, the autumnal nature, the mountain evening-light and Transylvanian literature - one particular poem of my favorite poet, Áprily Lajos, a poem that describes a cold fall-scene, where one can still find color and beauty.

19 megjegyzés:

nöné írta...

Nagyon szép mindened! A gondolataid, elképzeléseid, a fonalad, a kész műved! Remekmű!
(én is kínlódok az én Bucifonalammal, a lusta nálam is adott, rákötöttem a Gingko-t megtoldva egy plusz mintaegységgel, DE még mindig van fonalam. Azt hiszem, visszabontom a lustáig, és elkezdek én is a nyomodban járni, elképzelek valami klasszat hozzá.)

Ilona írta...

Ez a kendő, úgy ahogy van, festéssel, fonással, kötéssel, Bucillától Annamariig - tőkéletes. Gratulálok.

paribanu írta...

Igen, a kettő együtt kerek egész...Bucilla festése és fonása, a Te kötésed, fotóid és gondolataid...Két külön világ, de ebben a kendőben mégis egyetlen kerek egészet alkot...
Csodálatos...

Most valahogy egy lágyabb, szelídebb Annamari bújt elő:-)

Maris írta...

Tényleg nagyon szép.

Melinda írta...

PAZAR!!!

Jutka írta...

Kendő, vers, szín csodás!
Nagyot alkottatok.

Zsu írta...

Azt tudtam, hogy valami szépség kerül ki belőle, de ez valami mesés! Az az erdei fotó, a hangulat és maga a kendő... tökéletes összhang!!

Mázsa Viki írta...

Megint minden csodás! Bucika fonala a Te kötéseddel! Maga a tökély! :)

bemka írta...

ÓÓÓÓ,én ezt a verset nagyon-nagyon szeretem :)
és a kendő gyönyörű

Maris írta...

A kendő és a vers között csak annyi a különbség, hogy a kendőtől nem sírok. Legalább negyedszer jövök vissza újraolvasni. De csak mert most jólesik.

Annamari írta...

Köszönjük!
Alapból ilyen szelíd lennék, ha hagyná a világ.
Áprilyról nyugodtan állítom, hogy a kedvenc költőm.
Maris, a szándék nem ez volt, de ha úgy esik jól, akkor sírj... a vers tényleg nagyon szomorú, s ha valamilyen személyes dologhoz köthető, akkor bizony lehet is tőle sírni.

bucilla írta...

Nagyon meghatódtam, nem tudom mit is írhatnék...Csoda született megint a kezeid között Annamarim.

Annamari írta...

Köszönöm, Bucikám.

Otthon Művek írta...

Gyönyörű vers, gyönyörű képek, gyönyörű fonal, gyönyörű kendő...

Annamari írta...

köszi, Adél.

Irenka írta...

Ez egy fantasztikus bejegyzés egy csodálatos kendővel! Ahogy az az erdei fotó és a kendőd rímelnek egymásra lenyűgöző!

Annamari írta...

Amikor a fonal megihlet és annyi érzés is van benne, akkor lehet igazán kedvenc darabot kötni. Ez nagyon ilyen helyzet volt most...

Csilla írta...

Imádom az őszi erdő színeit, így a te kendőd színeit is, de a mintája is nagyon szép és a vers is.

Unknown írta...

Jaj de szép! Imádom ezeket a színeket!:)