2011. január 15., szombat

kiborulok

és nem is tudom, mivel kezdjem.
...
már régóta dühöngök azon, hogy mire fizet az ember parkolási díjat, ha
1. a parkolójegyen írja, hogy nem felelnek az autóban hagyott tárgyakért
2. soha el nincs takarítva a parkolásra alkalmas területen a hó, jég, egyebek, ha pedig épp esős időszak van, akkor sokszor bokáig ér a víz
3. ha közterület, akkor eleve az enyém is, és másé is. nem egyébért, de adófizető polgár(ok) vagyok(unk) vagy miajófene.
erre hab a tortán: a hét elején egyik kollegám egy klinika előtt hagyta az autót ameddig a vérvétel megtörténik, fizetéses parkolóhelyen, mire visszaért (mennyit tarthat egy vérvétel???) az autója ablaka betörve, belőle a laptop, hordozható nyomtató (az egész táska, + iratok, igazolvány, stb) ellopva. fényes nappal, najó, reggel.
a rendőrség biztosítja arról, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek blablabla. azóta sincs semmi hír, gondolom, eddig már régen túladott a tolvaj a dolgokon.
...
mialatt a nyugis utcákon, tereken nyüzsögnek a rendőrök, nézelődnek, szórakoznak, kávéznak, beszélgetnek. természetesen a problémásabb városrészeken egy sincs belőlük.
...
posta. újra. komolyan, lassan postaiszonyom lesz. decemberben amikor megkaptam a drótjaimat egy 2-es számú értesítést kaptam tőlük, hogy menjek a küldeményért. az volt az első, ami hozzám elért. ahhoz, hogy múlt héten valamikor megkapjam az előző, 1-es számú értesítést. csekély 8-10 napos késéssel. most komolyan, legalább ne dobták volna be a postaládámba, dobják a kukába, vagy akármi más, de legalább magukat ne járassák le ezzel jobban, mint eddig már megtették.
...
szomszéd. direkt élvezi, hogy megzavarjon a legnyugodtabb délutánon. nem az első alkalom volt tegnap (igaz, már ki sem nyitottuk neki az ajtót) hogy becsenget, hogy cseréljük ki a villanyégőt. most épp ez lett volna szerintem (mi is tudtuk, hogy kiégett, de rendszeresen mi cseréltük az elmúlt félévben, mondtuk, oldja meg...). közben pedig a férje a tévé előtt fetreng. volt már olyan, hogy Zuramat áthívja, hogy a számítógép billentyűzetét bedugja a gépbe (!!!!), és mialatt ő ott tevékenykedett a szomszéd szobából átszólt a férj. volt olyan is, hogy a füstjelzője beindult, és mi kellett leállítsuk, mert a férj nem volt hajlandó kidugni az orrát a tévé elől. most komolyan, tényleg ki kell őket szolgálnunk?! (ja igen, kb velünk egykorúak)
...
egyébként pedig nem csak nekik nem nyitok ajtót hanem senkit nem engedtem be aki az ünnepek alatt bejelentetlenül jött. merthogy jöttek csapatostul kéregetni a roma honfitársak, és a legzavaróbb az volt az egészben, hogy ha az első csengetésre nem nyitottunk ajtót akkor dörömböltek és még 8x becsengettek. az egyik csapatot aztán nem bírtam, és rendesen lekergettem őket a harmadikról. és azóta is azon morfondírozok, hogy ki az az őrült aki beengedi őket a lépcsőházba?
...
miután nem egyszer megtörtént, hogy a szárítóból egész adag frissen mosott ruha eltűnt már, az egyik szomszéd véletlenül nyitvahagyott ajtaján besurrantak és elemeltek ezt-azt, és én is megjártam volna, csak szerencsére nálunk mindig zárva az ajtó. mert volt, hogy kilincsrángatással kezdték, aztán amikor nem nyílt az ajtó, akkor kopogtak, csengettek, és a kilincsrángatás hatására nyilván kinéztem, akkor meg marikanénit keresték (a lépcsőházban nincs marikanéni)
...
egyébként pedig a kampányoló politikusok küldötteit is gyönyörű üzenettel szoktam a képviselthez visszaküldeni, felkérve őket, hogy mindenképp adják át üzenetemet a "gazdának". merthogy ők is kampány idején idedugják a képüket, aláírásért. mert akkor nagyon jól tudják, hol laknak a potenciális szavazóik. közben pedig a hátunk mögött röhögnek a markukba, hogy na most megint jól kics*ünk velük...
...
egyébként pedig senkivel semmi bajom, de ha bármit akarnak, azt ne nálunk itthon tegyék, tartsák tiszteletben az ember otthonát, nyugalmát, idejét.
...
ilyen az élet a xxi században. hova lehet ez elől elmenekülni? vagy lehet, csak én vagyok egy a megszokottnál is erősebb antiszociális állapotomban... lehet a köd, szürkeség és a sötétség az oka mindennek...

4 megjegyzés:

baboo írta...

Kedves Annamari,
kicsit sajnálom, hogy ez a bejegyzés az első, amihez hozzászólok a blogodon, de az a helyzet, hogy mélységesen egyetértek Veled!

Amit még hozzátennék, hogy a személyes otthoni megkeresések mellett engem a mobiltelefonon való reklámcélú hívások legalább annyira dühítenek.
Arra az ember még csak talál magyarázatot, hogy a telefonkönyvből kibányásszák a vezetékes telefonszámot, mert az ugye nyilvános, nem kötelező benne lenni, de a mobilszám az más, azt annak adja meg az ember, akinek ő akarja.
Ennek ellenére ritka az olyan hét, hogy ne keresnének meg egy szuper akciós nyelvtanfolyam ajánlatával, kedvezményes mobilnet-csomaggal -megjegyzem, nem a saját szolgáltatóm-, vagy hogy lenne-e 5-10 percem egy felmérésben közreműködni... És még én érzem magam kellemetlenül, hogy vajon elég udvariasan küldtem-e el a fenébe az illetőt, mert egyrészt mindig sikerül a legalkalmatlanabb pillanatban zavarniuk, másrészt semmi szükségem a szolgáltatásukra, ha kellene valami, nyilván felvenném a kapcsolatot azzal, akivel akarom. Ez a fogyasztói társadalom-pofátlan-reklámőrült gazdaságpolitikája, ahogyan az ember arcába tolják a termékeket arra sem hagyva teret, hogy levegőt vegyünk, nem hogy magunk döntsünk, mire van szükségünk, megérne egy másik bejegyzést, de engem leginkább az dühít, hogy valaki nyilván kiadta a személyes adataimat az adott megkereső cégnek, hiszen a mobilszámomon!!! célszemélyként keresnek meg - járókeretet még sosem akartak eladni nekem...
Pedig az a vicc a dologban, hogy különösen ügyelek arra, hol, milyen célból adom ki a telefonszámomat -az utcán kérdőíveket készítőknek rendszeresen fennakasztom a szemöldökét akkor, amikor megkérdezik az adataimat(cím, telefon, e-mail) én meg visszakérdezek, ugyan milyen célból? Innentől már nem is ragaszkodnak ahhoz, hogy részt vegyek a felmérésben.

Úgyhogy ennyit az adatvédelemről, meg az információs jogokról, és elnézésedet kérem, hogy itt fakadtam ki, de úgy tűnik, hogy ez a feszültség napok óta gyűlik bennem, és a bejegyzésed volt az utolsó csepp ahhoz, hogy a felszínre bukjon.

Köszönöm a lehetőséget, már jobban érzem magam, és mennyivel jobb lett volna még ettől is, ha személyesen tudjuk kidohogni maggunkat egymásnak! :)Remélem, lesz még rá alkalmunk!!

Amanda írta...

Baboo: vannak olyan telemarkentinges cégek, akik szépen emelkedő sorrenben hívogatják a mobilszámokat, úgy vannak vele, vagy lyuk, vagy fa.
A vonalast is heti rendszereséggel hívják ilyen és ilyen számomra nagyon fontos ügyekben. Persze, ha kedvem lenne foglalkozni az üggyel a lehető legrosszabb pillanatban, vagy lefektettem a törpét, vagy csupaszon fekszik a pelenkázón, vagy épp az uszonyait növeszti a fürdővízben. A koldulást, kéregetést én is nagyon utálom, elmész vásárolni és rögtön letámadnak, csak azt a százast, ami a kocsiban van, igen ám, de kocsiérme van benne.
Annamari a benzinárról és a taxis-sztrájkról nem is tettél említést.

Kicsianya írta...

Örülj neki, hogy nem könnyűszerkezetes lakóparkban laksz, ahol tavasztól télig a körülötted (10 méteren belül)a szomszédok neveletlen kölykeinek visítását kell hallgatnod éjjel nappal!Nem szólva a hátsó szomszéd neveletlen kutyájának egész napos vonyításáról és a hátsó falunkra szerelt tolókapu be...szásáról, mely pont a hálószobánk falán van, a fejünknél...Ha megjön a jóidő,indulnak a hajnalig tartó dínom-dánomok a szomszédok pihenését, gyerekek altatását nem figyelembe véve, a mottójuk: ők se szólnak senkire, rájuk se szóljon senki!Szóval, vidéken dem jobb a helyzet.
Megoldás: tanya, lakatlan sziget.

Annamari írta...

Baboo, annyira örülök, hogy látlak! Én is remélem, dühöngünk még együtt :o)

A bejegyzésemből sokminden kimaradt: a szomszédaim zene iránti rajongása, (igen, Kicsianya, én is hallgatok sokféle zenét mások jóvoltából), az árak indokolatlan növelése (igazad van, Amanda), kimaradtak a "hittérítők" a parkban, a tegnapi koldus az üzlet parkolójában, akinek a kolleganőm adott egy narancsot, mire megkérdezte, azt minek?!, a kukát széthányó egyének, a fizetésünket megnyirbáló, de túlórára kötelezni próbáló munkaadók, jelen esetben az állam és még sorolhatnám...
Na de most már kötök, és sokkal nyugisabb vagyok :o)