kiborulok

és nem is tudom, mivel kezdjem.
...
már régóta dühöngök azon, hogy mire fizet az ember parkolási díjat, ha
1. a parkolójegyen írja, hogy nem felelnek az autóban hagyott tárgyakért
2. soha el nincs takarítva a parkolásra alkalmas területen a hó, jég, egyebek, ha pedig épp esős időszak van, akkor sokszor bokáig ér a víz
3. ha közterület, akkor eleve az enyém is, és másé is. nem egyébért, de adófizető polgár(ok) vagyok(unk) vagy miajófene.
erre hab a tortán: a hét elején egyik kollegám egy klinika előtt hagyta az autót ameddig a vérvétel megtörténik, fizetéses parkolóhelyen, mire visszaért (mennyit tarthat egy vérvétel???) az autója ablaka betörve, belőle a laptop, hordozható nyomtató (az egész táska, + iratok, igazolvány, stb) ellopva. fényes nappal, najó, reggel.
a rendőrség biztosítja arról, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek blablabla. azóta sincs semmi hír, gondolom, eddig már régen túladott a tolvaj a dolgokon.
...
mialatt a nyugis utcákon, tereken nyüzsögnek a rendőrök, nézelődnek, szórakoznak, kávéznak, beszélgetnek. természetesen a problémásabb városrészeken egy sincs belőlük.
...
posta. újra. komolyan, lassan postaiszonyom lesz. decemberben amikor megkaptam a drótjaimat egy 2-es számú értesítést kaptam tőlük, hogy menjek a küldeményért. az volt az első, ami hozzám elért. ahhoz, hogy múlt héten valamikor megkapjam az előző, 1-es számú értesítést. csekély 8-10 napos késéssel. most komolyan, legalább ne dobták volna be a postaládámba, dobják a kukába, vagy akármi más, de legalább magukat ne járassák le ezzel jobban, mint eddig már megtették.
...
szomszéd. direkt élvezi, hogy megzavarjon a legnyugodtabb délutánon. nem az első alkalom volt tegnap (igaz, már ki sem nyitottuk neki az ajtót) hogy becsenget, hogy cseréljük ki a villanyégőt. most épp ez lett volna szerintem (mi is tudtuk, hogy kiégett, de rendszeresen mi cseréltük az elmúlt félévben, mondtuk, oldja meg...). közben pedig a férje a tévé előtt fetreng. volt már olyan, hogy Zuramat áthívja, hogy a számítógép billentyűzetét bedugja a gépbe (!!!!), és mialatt ő ott tevékenykedett a szomszéd szobából átszólt a férj. volt olyan is, hogy a füstjelzője beindult, és mi kellett leállítsuk, mert a férj nem volt hajlandó kidugni az orrát a tévé elől. most komolyan, tényleg ki kell őket szolgálnunk?! (ja igen, kb velünk egykorúak)
...
egyébként pedig nem csak nekik nem nyitok ajtót hanem senkit nem engedtem be aki az ünnepek alatt bejelentetlenül jött. merthogy jöttek csapatostul kéregetni a roma honfitársak, és a legzavaróbb az volt az egészben, hogy ha az első csengetésre nem nyitottunk ajtót akkor dörömböltek és még 8x becsengettek. az egyik csapatot aztán nem bírtam, és rendesen lekergettem őket a harmadikról. és azóta is azon morfondírozok, hogy ki az az őrült aki beengedi őket a lépcsőházba?
...
miután nem egyszer megtörtént, hogy a szárítóból egész adag frissen mosott ruha eltűnt már, az egyik szomszéd véletlenül nyitvahagyott ajtaján besurrantak és elemeltek ezt-azt, és én is megjártam volna, csak szerencsére nálunk mindig zárva az ajtó. mert volt, hogy kilincsrángatással kezdték, aztán amikor nem nyílt az ajtó, akkor kopogtak, csengettek, és a kilincsrángatás hatására nyilván kinéztem, akkor meg marikanénit keresték (a lépcsőházban nincs marikanéni)
...
egyébként pedig a kampányoló politikusok küldötteit is gyönyörű üzenettel szoktam a képviselthez visszaküldeni, felkérve őket, hogy mindenképp adják át üzenetemet a "gazdának". merthogy ők is kampány idején idedugják a képüket, aláírásért. mert akkor nagyon jól tudják, hol laknak a potenciális szavazóik. közben pedig a hátunk mögött röhögnek a markukba, hogy na most megint jól kics*ünk velük...
...
egyébként pedig senkivel semmi bajom, de ha bármit akarnak, azt ne nálunk itthon tegyék, tartsák tiszteletben az ember otthonát, nyugalmát, idejét.
...
ilyen az élet a xxi században. hova lehet ez elől elmenekülni? vagy lehet, csak én vagyok egy a megszokottnál is erősebb antiszociális állapotomban... lehet a köd, szürkeség és a sötétség az oka mindennek...