2017. július 5., szerda

Hosszú nappalok ideje

Ugyan már nem a leghosszabbaké, de sikerült kihasználni a sok fényt. Az elmúlt két hetet nagyrészt falun töltöttük - hazajöttünk egy-egy napra és mentünk is vissza. Dolgozni kellett, és mire befejezzük a munkát (még van belőle egy pici), addig lejár B. szabadsága is. Viszont a rengeteg munka mellett voltak csodás pillanatok, jól éreztük magunk.
Reggelente, mielőtt nekikezdtünk a munkának kávéztunk a harmatos udvaron,
s ha a gyerekek is ébren voltak akkor megnéztük ahogy a tehenek a legelőre mennek a kapu előtt,
sőt a szomszéd gazdaságát is számbavette Mák.
Aztán jött a munka.
A terv az volt, hogy egy kerti grill-sütőkemence együttest építünk.
Volt egy elképzelésünk, volt egy rajzunk - de nem volt kemenceépítő mester segítségünk.
Az alapokat megöntöttük, aztán vártuk, hogy száradjon a beton.
És nekikezdtünk a kemencének.
Szépen kiraktuk az alját élére rakott féltéglákkal, majd a belsejüket félmagasságban megtöltöttük üvegcseréppel, homokkal telítettük, majd ezt a részt lefedtük egy réteg égetett téglával.
És következett a kemence fala.
Egyik oldalát egyik szomszédunk rakta fel, a másik oldalát én.
Agyag volt a kötőanyag, majd agyaggal tapasztottam le a kemencét.
Sok réteggel.
A kemence viszont stabil, nem csak Klári alatt nem omlott be, de alattunk sem - csak arról nincs kép:
A kémény kőművesmunka volt, kőműves csinálta.
Eközben viharok jöttek-mentek.
Volt vagy két villámcsapás is a faluban - szerencsére nem nálunk, minket megvédett a templom, ahol viszont kiégett a villámhárító kábele.
Aztán elkezdtük lassan kiégetni a kemencét.
Égett benne egy kis tűz, amikor átjött egy barátunk a feleségével, mondtam nekik, hogy kellett volna valami ropit süssek az új kemencében - ez adta meg a barátnőnek az ötletet, hogy mi lenne, ha másnap kenyeret sütnénk?
Így lett másnap kenyérsütés. Én ugye régi kenyérsütő vagyok, de kemencében ez volt az első alkalom.
Kati barátnőm megmutatta mit hogy kell.
Hozta az eszközöket is - kenyérformát, varizsolót, bevetőt.
Eközben már készültek a saját edényeim - kenyérformák, kalácsformák, tepsi, pizzaformák.
A kenyerek után sütöttünk egy kis pizzát is.
A következő napokon elkészítettük a grillezőt is.
Megtanultam csempét rakni meg fugázni.
Vasárnap elkezdtem az első felügyelet nélküli kenyérprogramomat. Kalács is tervben volt, de elmaradt - amikor el kellett volna kezdeni telefonált egyik szomszéd, hogy fent van a toronyban, javítja a kiégett villámhárítót, ha gondoljuk menjünk fel mert ilyen alkalom nem tudni mikor lesz újra.
Mákot nem volt kire hagyni, így magunkkal vittük, és a torony második szintjén sírni kezdett, én visszafordultam vele, a toronyba csak B. ment fel.
Bánom, hogy nem sikerült nekem is felmenni, de hátha majd egyszer lesz még alkalom...
Harangoztak is, és az nagyon ijesztő volt B. elmondása szerint, mert az egész szerkezet remegett.
A visszaút a temetőn keresztül vezetett (voltam már párszor, lehet írok róla egyszer) -
tényleg olyan örök nyugalom érzése lengi be a helyet.
Szóval így esett, hogy nem lett kalácsom is a kenyerek mellé.
No de kipróbáltuk a pizzaformákat is.
Néha sikerült egy-egy fotó erejéig otthagyni a munkát:
Volt, hogy a szomszéd birkája átszabadult hozzánk Mák örömére:

Élményekkel teli napok után eljött az esték nyugalma
a meleg fények
a csend.
Ilyen gyönyörű időszak után szinte rosszul esik itthon ülni - vágyom vissza. És hamarosan újra megyünk.

2 megjegyzés:

fenci írta...

Olyan szép, nyugis minden - megértem, hogy visszavágyol. Ügyes vagy a kemencéért és a kenyerekért (is), meg úgy általában :-)

MrsYarnart írta...

nem csoda, hogy visszavágysz. nekem is éppen ez jutott az eszembe :)