Ma még falun

A héten utolsó esténket töltjük mamánál, aztán nem tudom mikor jövünk újra - gondolom, két hét múlva. Úgy döntöttünk, hétvégén kimegyünk a mi házunkhoz, aztán pár napot a városban töltünk. Majd fagyizunk meg játszóterezünk a kisasszonnyal, hercegi kísérettel :)
Az úrfi mára megfogasodott. Volt pár nyűgös éjszakánk, de ma reggelre áttörte az ínyt az első foga. És nagyon meg van ügyesedve. Amikor hétfőn idejöttünk még csak véletlenül sikerült hasról hátra fordulnia, most viszont problémamentesen megy ide-oda a forgolódás, sőt, ma este itt mellettem kúszni is próbál. Persze nem megy még neki, de nagyon akarja.
Jól elvannak itt  gyerekek. Klári egész nap ki-be mászkálhat, nem kell neki szülői kíséret az udvarra - bár ez a kép a házban készült, miközben ugrált a hatalmas matracon (ezen alszom a kicsivel és le is gurult róla)

(itt épp az általam kötött ruhában, amit nagyon szeret), de amúgy az idő javarészében kint vagyunk

Mák pedig alszik másfél-két órákat a szabadban a hintájában.
Délután-este mi, felnőttek is eltöltünk pár kellemes órát az udvaron.

Én meg, amint akad pár szabad percem (nem sok van), kötök. Na, nem a múlkor elkezdetteket, hanem macit.

Még darabokban van, de ha Mák méltóztat végre elaludni akkor még ma összeraknám. Az már csak álom, hogy ruhákat is kössek neki.
Szóval hiányozni fog a városban ez a csend, a kuvikok hangja minden este,

a csendes reggelek,

lassú nappalok,

nyugodt naplementék.
És hiányozni fog a laptopom, holnap úgy tűnik búcsút veszek tőle. Lesz helyette új, de ezt nagyon szerettem... csak hát az idő megtette hatását, lebetegedett. Remélem, holnapig nem ég le a ventillátor benne - annyira kerreg, hogy az az érzésem, hogy kirepít belőle valamilyen alkatrészt. 
Idegilenesen búcsúzom hát a nyugalomtól...