Színesen

Mielőtt lányom született a kapcsolatom a színekkel nagyon szolid volt. Belefért a palettámba a zöld, sötétkék és minden natúr (krém, fehér, szürke, barna, bézs), cserében féltem mindentől, ami rózsaszín, lila, sárga vagy bármilyen rikítóbb színű. 
Azóta sokminden változott. Például határozottan akarok magamnak kötni színes csíkos pulcsit és ugye a múlkor írtam a terrakottaszínű fonalról, ami ugyancsak pulcsi lesz. Magamnak. Valamikor.
A lánynak viszont rendszeresen kötök igen színeseket, utoljára egy kendőcskét.

A története 2012 szeptemberében kezdődött, amikoris Bucika festett nekem egy szép szöszt és én ezen kezdtem gyakorolni a fonást.
Egy jelentős része egészen használhatóra sikeredett, csak pont nem arra amit kötni akartam belőle. (sapka lett volna, de arra nem lett jó) Ezért aztán sokáig várakozott a kézzelfontas dobozban, ameddig az idén erősen kedvem kerekedett belőle kötni, hát így született meg a kendőcske.
Eredetileg gondolkodtam azon, hogy a szélére kössek valamilyen mintát, de aztán olyan naplementés lett,

hogy inkább nem törtem meg az íveket, és maradt egy egyszerű köríves kendő.

Imádom az átmeneteit.

Ugyan a fonalban alig pár helyen találkozott egyforma színű fonal, a színhatás teljesen egységes megkötve (és a fonal is teljesen más, mint a rovingból sejtettem volna)

Klárika szereti. Igaz, már messze nincs kendőszezon, de megmarad ez őszre-télre. Akkor majd feldobja a napjainkat.