2014. szeptember 14., vasárnap

Otthon

Ma újra hazamentünk falura. Ez az út és ott, a templom alatt van a házunk
(pontosan alatta, ez a kép az udvarról készült)

Sok a munka még, de lassan-lassan alakul minden.
Az udvarunk egyre szebb, a rendszeres kaszálás megtette hatását.
Egyre inkább otthon is a ház.
(A padló továbbra is gyönyörködésem tárgya.)
Most már lassan lassan jön az ősz.
A kert fölött, az erdő sarkában nyílnak a kikericsek ezerszám.
És kicsit már színesedik a környék.
Nemsokára leszedhetjük az almát - rengeteg van. 
És birsalmánk is lesz, az idén kevesebb mint tavaly de óriásiak.
Tervezem, hogy majd ősz derekán ribiszkebokrokat telepítek, és talán homoktövist is, ha eldöntjük a végleges helyét. És ágyásokat szeretnék, hogy megérjenek tavaszra. 
Holnaptól viszont nagyon másra kell koncentrálnom - oviba viszem Klárikámat. És ahányszor erre gondolok összeszorul a szívem...

5 megjegyzés:

Dominika írta...

De gyönyörű minden nálatok!!! Az a kép, amin a szél fellibbenti a függönyt, az nagyon tetszik!
Klárikának meg minden jót holnapra! Biztos jó lesz! :)

fenci írta...

De jó lett!!!! és milyen csendes és nyugodt! mióta falún élünk, teljesen megváltozott a mi életünk is : jó itt :-)

Kati írta...

Nagyon szép minden Annamari :)

Zsoofi írta...

Olyan szép, mint egy mese! Nekem azok az ajtók is tetszenek odabenn! Persze, ha nem kenne ennyire gyönyörű a padló, mit sem érnének...
És az almafa!!!!!!

Annamari írta...

Köszönjük!
Elég sok munka van benne és meg is látszik, most már mindkét szoba tiszta. Jó bemenni a házba, jó, hogy van hol lepihenni.
Más világ az ott. Jólesik hogy már megszoktam azt, hogy onnan tudom mikor van dél, hogy harangoznak és más pontos idők nem fontosak. Nem kell oda óra, nem kell telefon, nem kell semmi. És ott mindenki ilyen. Teljesen más ott az idő fogalma.