2014. szeptember 15., hétfő

Nem tudom...

... ki sírt ma jobban. Klárika vagy én.
Otthagytam az oviban. És hiába tudja az agyam, hogy jobb ez így, hogy nem fogjuk több napra kiküldeni falura, hanem minden este velünk lesz - nagyon nagyon nehéz volt otthagyni, annyi ismeretlen között.
Nem tudom hogy fogom ma megtalálni önmagam, talán jó is, hogy bútortologatós takarítást terveztem be a napokra, hátha a fizikai munka és a vele járó fáradtság segít túlélni a napo(ka)t 4-ig.
Csak bírjam azt is, az éjjel 3:20-kor felébredt, 4:40-ig fent volt, aztán 5:40-kor újra felébredt és mire rendesen visszalaudt már költöttem, szóval én aludtam úgy 4 órát több szakaszban s az nem olyan sok...

7 megjegyzés:

böpörö írta...

Szépek vagytok! Az ovit pedig biztosan szeretni fogja, a gyerektársaság jót fog neki tenni, és hidd el, hogy kellően le is fárasztja a nap végére. Még a végén jó alvó lesz:)
Kitartást neked, nektek, csak az első napokat kell túlélni, utána egyre könnyebb lesz!
puszi

fenci írta...

Én is ezzel biztatlak : jó lesz majd, csak az első napok nehezek. Ma kicsit megsértődve nyugtáztam, hogy gyors puszi után csak besétáltak a terembe (bár lehet holnap nem megy majd ennyire simán). El kell engednünk őket :-)

Kati írta...

A fiútesóm annak idején 1 hónapig minden reggel sírt, se nem ett, se nem wc-zett, aztán meg 4 évig minden délben sírt, hogy miért kell hazamenni :) Bele fogtok jönni meglásd:) Persze, hogy az anyukának is nehéz, nekem is fájna a szívem.

Zsoofi írta...

Ez nagyon nehéz...
Milyenek az óvónők? Meg tudtad ismerni őket valamennyire? Nálatok szoktak kimenni családlátogatásra?

Annamari írta...

Köszönöm a bátorítást!
Az első napot túléltük. Hogy mi vár ránk holnap? Nem akarok erre gondolni.
Az óvónők eddig kedvesnek tűnnek, majd kiderül. Hogy jönnek-e családlátogatni? nem tudom... sok az ismeretlen.
Viszont ma Klárika evett és aludt az oviban, tehát nem olyan rossz ott neki. Csak ezt nem fogja elismerni, mert zsivány.
(a kiswc-re viszont nem volt hajlandó ráülni, inkább magára engedte, pedig itthon olyan ügyesen rendezi ezeket a dolgokat egyedül, igaz bilibe...)

Mázsa Viki írta...

Te sokkal többször belehalsz, mint amennyire Klárikát megviseli. Én is így voltam Csabival. Nagyon nehezen engedtem el. Nagyon sok múlik az óvó nőkön, sőőőt! Ha evett és aludt, nem lesz baj!
Mi sokkal-sokkal nehezebben viseljük az elválást. Az én fiam is úgy szalad be az iskolába, mintha ott sem lennék, de ez az élet rendje! Neked kitartást! (nekem egy évig hasmenésem volt minden reggel, mikor vittem az oviba, de soha semmi gond nem volt vele)

Annamari írta...

Igen...
Ma már jobb, pedig ugyanúgy ment a hiszti reggel. (kicsit sajnáltam, de nem olyan nagyon már)
Ezen mindkét félnek túl kell lenni és pont. Úgyis csak az időpont kérdéses, mert előbb-utóbb úgyis megtörténik, hát legyünk túl rajta.