2014. június 19., csütörtök

Zoknikról röviden

Valamelyik nap egy blogbejegyzésbe botlottam, ahol a zoknikötésről ír, az első három bekezdést pedig mintha én mondtam volna. Mindig az volt a véleményem, hogy zoknit kötni jó és hasznos, ráadásul tipikusan a cipelős projekt: kicsike, bárhol, bármikor könnyű belebökni párat.
A sikerélmény aránylag gyorsan jön, nem egy hosszú lefutású projekt.
Millióképpen variálható - sima zoknit elég ritkán kötök -, egy egyszerűbb mintával ideális tévénézős kötés lesz belőle (mondjuk, én olvasni szoktam közben).
Na de amit teljesen másképp látunk a blogszerzővel az a kötés technikája.
Ő rövid harisnyakötőtűkkel dolgozik és kedvence a felfele kötött zokni - én magic loop-ot alkalmazok, és lefele haladok a darabbal.
Sokan kérdik tőlem mit és hogyan csinálok.
Először is, a fonal: kötöttem zoknit rusztikus gyapjúból (szétment), pamutból (kinyúlt), vastag  gyapjúfonalból (nemezelődött) - szerintem zoknihoz zoknifonal a megfelelő. Rendszeresen mosom a zoknifonalból kötött zoknikat 40 fokon mosógépben - teljesen jól bírják.
Másodszor: a kötőtű. Van nekem bambusz és fém zoknikötőtűm, de az az igazság, hogy már nem használom őket zoknihoz. A vékony bambusztűk ráadásul erősen hajladoznak, nekem mindig olyan összeroppantós érzésem volt, úgyhogy nem gyakran használtam őket még öttűs koromban sem.
(pedig ennyi van kéznél s még pár adag valamelyik dobozban)
Nyilván, ez személyes preferencia dolga, de nekem jobban beválik a magic loop. Körkötőtűm is van több, de a jelenlegi kedvenc a 2.5 mm-s Addi lace, újabban szinte mindig ezt használom. A lényeg, hogy a kötőtű ne legyen túl vastag (szerintem max 2.5 mm a 400 méteres zoknifonalhoz), mert ha az anyag nem megfelelően tömött akkor sokkal rövidebb használati idő után kikopik.
És akkor a technika: kötöttem zoknit mindkét irányba, de a leláncolás miatt nekem jobban bejön az, amit fentről kezdek. Az én kötésstílusommal a szemek felszedése sokkal rugalmasabb mint a leláncolás, meg hát szebb is - nekem ez a döntő tényező. Általában 60-64 (66) szemre kezdem a felnőtt zoknikat. Én azt tapasztalom, hogy könnyebb 4-gyel osztható szemszámmal dolgozni.
Az első soron (akár 5 tűvel, akár körtűvel kötve) arra kell figyelni, hogy az ember ne csavarja meg a darabot, ne kössön Möbius-t és utána jön a pihenés: a passzé.
És utána a zokni teste. Simán, harisyakötéssel kötve ez is pihenés - bár mintázva sem nagy ügy.
Az első figyelősebb rész a sarok. Erre többféle technika létezik, újabban a Fish Lips Kiss Heel-t kötöm (és nagyon tetszik, nem kell számolgatni a sorokat meg szemeket),
de az átemelt szemes saroklapos sarok is könnyű. (viszont nekem nem vált be az utólag beillesztett sarok)
A sarok után megint jön a lazulós rész, amikoris körbekörbe halad az ember.
És a vége előtt jön az utolsó figyelősebb darab: az orr fogyasztása.
Ha nem osztható 4-gyel a szemek száma akkor itt lehet belebonyolódni - én ezt úgy szoktam megoldani, hogy vagy a talparészén vagy a lábfejen egy fogyasztással (pontosabban kettővel a két végen) többet ejtek meg. A lábfej jobboldalán jobbra dőlő, bal oldalán balra dőlő fogyasztást használok, a talparészén pedig a zokni két oldala fele néző fogyasztásokat.
És a végén összeillesztem a két részt és készen is van a zoknim. (Kitchener stitch a barátom)
A kötött zoknit szeretem készíteni és hordani.
Nem tudom hány pár van a lakásban - itt csak a Broken Seed Stitch Socks-ok sorakoznak
(ami itthon van, mert ennél többet kötöttem).
 de most is zoknit kötök, éppen 45-öst.
Én tényleg mindenkit csak bátorítani tudok: zoknit kötni könnyű. Ráadásul zokniból sosincs elég.
És a saját kötésűek mindennél jobban eső viseletek a lábnak --- aki nem hiszi próbálja ki.

5 megjegyzés:

peony írta...

Sokáig mondogattam magamról, hogy "nem, én nem vagyok zoknikötős", aztán, ha megszámoljuk, hogy hány kézzel kötött zokni lapul a fiókomban, mennyit kötöttem másoknak, és mihez nyúlok, ha egyszerű gyors projektre vágyom, be kell vallanom, de igen mégis...
Ízlések és pofonok, én szeretem az orránál kezdett zoknikat, és a babmbusz kéthegyű tűket, a magic loop-nál falramásznék a damil húzgálásától, de ez nem jelent semmit... zoknit kötni jó. (És, egyetértek, zoknifonal való, az egyetlen kézzel kötött holmi amit mosógépbe teszek az a zokni, és most mégis gyapjúmentes zoknifonalat vadászok..

aarkus írta...

Lenyűgöző ez az s.k. zokni kavalkád! Én háromnál megálltam, főleg amiatt, mert csak a Fabelt próbáltam, ami viszont nekem nem vált be, kellemetlen érzés viselnem, szúr is, csúszik is, sehogy se jó.
A te zoknijaid amilyen változatosak, olyan gyönyörűek. :-)

Babi néni írta...

Ez most nagyon hasznos nekem, le is mentelek. :)

Gondolkodom valami hasonlón - igaz, hogy azt hiszem, nálam csak lábszármelegítők készülnek majd, egy csövet nehéz elrontani, nem igaz? :D

Babi néni írta...

Már kérdezek is, ha szabad: Ha térdig érő zoknit készít valaki, mi alapján dönti el a szemszámot? Vagy szaporítani kell egyenletesen?

Annamari írta...

Köszi!
Szerintem a technika az személytől függ, kinek ez kinek az jön be. A lényeg: hogy az ember élvezze :)
Engem nem zavarnak a szúrós fonalak, de nekem a fabel nem az a kategória, az szúr?
Térdig érő zoknit szaporítani (ha lentről kezded) vagy fogyasztani (ha fentről kezded) kell, csak ez utóbbi esetben ki kell számolni a szemszámot.