Le sem került rendesen a tűről az egyik, máris elkezdtem a másikat.
Mostanában a sima-fordított textúrák bűvöletében élek.
Az első érdekes volt, olyan fonalból készült amit eddig nem ismertem, őszintén, picit tartok tőle, hogy a zokni trottyos lesz idővel - nem tudom, nem akarok jósolni.
A munkában levő rendes zoknifonal és 2.5 mm-s tű.
Na de ami igazi újdonság:
A fenti nadrág nem egy nagy eresztés, se zsebe, se pántja - viszont nulláról az én munkám: a szabásmintát egy használatban levő nadrágról vettem le - anélkül, hogy szétszedjem -, igyekeztem úgy szabni, hogy ne legyen hatalmas csúszás a színek között és aztán megvarrtam. Izgi volt a sorrendet kikísérletezni. Aztán amikor hazajön a tulaj akkor belehúzok két sor gumit és késznek nyilvánítom. Lehet ma használatba is veszi ha úgy dönt, hogy nem túl pizsama-jellegű.
(és igen, nagyon fontos levasalni menet közben a vonalakat!)
2 megjegyzés:
De ügyes vagy!!! Ez nagyon jól sikerült! Persze a sok kötetből mar régen kiderült, hogy az ilyen dolgok algebrája neked nagyon megy, szóval csodálkozásnak helye nincs. :)
És nagyon ügyes vagy, hogy szét szedés nélkül is le tudtad venni a szabásmintát! Én ahhoz még nem mertem hozzányúlni, pedig annyival megkönnyíteném a férjem életét..... Van valami trükkje? Hogy csináltad?
Köszi :)
Leragasztottam egy nagy papírt a parkettre (A1 ív), és ráraktam a kiszemelt nadrágot, szépen leszorítva a varrást mindenütt körülrajzoltam (egy elejét meg egy hátát, aztán forgattam miután kivágtam). Hogy ne mozduljon el, rátérdeltem :D és ennyi. Aztán kivágtam, rárajzoltam a vászonra, azt is kivágtam úgy egy centivel másféllel a vonal körül és összevarrtam.
Megjegyzés küldése