2013. június 7., péntek

Vizes napok

Nálunk csak esik, és ha anyósom kertjéből/kútjából indulok ki, akkor még jöhet némi víz. A többéves aszály miatt a mélyebb talajrétegek még mindig szárazak. Az elmúlt három évben minden nyáron kiszáradt a kút. Nem tudom mennyi az a csapadékmennyiség ami pótolni tudná azt, ami elfogyott az elmúlt években.
Ha nyugatra nézek akkor viszont várom a napos nyarat.
És remélem, hogy a jövőre nézve valami változni fog a természethez való viszonyunkat nézve.
Mi, emberek azt hittük, hisszük, hogy uralni fogjuk a természetet. Nem fogjuk, soha. Aprók vagyunk és jelentéktelenek. Most foggal-körömmel védjük, ami a mienk - és végülis ha az egyes embereket nézzük, az úgy is van, csak azt felejtjük el, hogy évszázadokon át mi vettük azt el a természettől. Az ártereket megszüntettük. Gátakat építettünk, hogy a feltöltött, kiszárított területeket védjék a víztől. Szabályoztuk a folyókat, mert nekünk, embereknek szabályaink vannak, és miféle dolog az, hogy a folyók nem tartják ezekhez magukat? Most pedig nézzük a nagy vizet és reméljük, hogy a homokzsákok, mobilgátak és Vaskapuk megtartják azt ami jön.
Mennyivel jobb lett volna, ha a leigázás helyett az együttéléssel próbálkozik az emberiség. Ha meghagy helyeket a nagy vizeknek. Ha nem irt ki minden ártéri erdőt. Ha nem betonárokba kényszeríti a folyókat.
Most ha a Duna nem gátak közé beszorítva jönne akkor a hozama is sokkal kisebb lenne, mert sok víz megmaradhatna az elöntött ártereken, majd lassan lecsorogna.
De már mindegy. A tények tények. A Duna gátak között ömlik lefele.
Hozzánk még el se ért. Addig még benne lesz a Tisza vize is. (Nézem a Vízügyi igazgatóság és a katasztrófavédelem honlapját és nem találok semmit a Dunára vonatkozóan. Lehet váratlanul fog lecsapni délen az árvíz.)
Eközben pedig szép csendben szabályozgatják mindenfele a vizeket. Hegyi patakoktól elkezdve, egész rendes folyókig. Mert a minisztérium amit hol közgazdász, hol fogyasztóvédelmis vezet nem tud (nem akar????) beavatkozni, hogy ezeket megállítsa. Mert ezeknek nem elég a világ pénze. És ahol ilyen munkák vannak, ott bizony le lehet fölözni a lefölöznivalót.
És így a fejünk fölött szépen eldől a sorsunk.

2 megjegyzés:

undercover írta...

Nagyon igazat írtál! És nemcsak terelgetünk (és szabályozunk, mint annak idején a Tiszát, amiről azóta kiderült, hogy hártánya is van, sokkal hamarabb leszalad), és beépítettük az ártereket, de mindent leköveünk, hogy kis csinos legyen az udvarunk, és kivágjuk az erdőket, mert a tulajnak azonnal sok pénz kell.
A talajvíz nálunk is rengeteget csökkent. 25 évvel ezelőtt 1,2 cm körül volt, tavaly nyáron 4 méteren.
De úgy tűnik, nem sokat tanulunk belőle, a legtöbben csak a mának akarnak élni, nem takarékoskodni, meg szemétre odafigyelni, és hasonlók.

Annamari írta...

Sajnos, ezt a témát nagyon sokáig lehet boncolgatni. Itt annyi minden van, ami embertől függ és ami nem, de ugye mi csak azt tudnánk másképp csinálni ami tőlünk függ. És mégis csak futunk fejjel a falnak, és nem tanulunk a hibáinkból.