2013. június 5., szerda

Na futás.

Rendszeresen olvasom Zazálea futós blogját. Nagyon szeretem ahogy ír, és annyira magával ragadja az embert - engem legalábbis - hogy félretettem a tömeggel futás-iszonyomat és ma mentem egyet.
Nagyon jólesett.
Én 10 év versenyszerűen űzött tájfutás után vagyok, akkor is, ha ezt a 10 évet nem tavaly zártam le, hanem 13 évvel ezelőtt egy sérülés miatt. Aztán jött a városváltás, családalapítás és abbamaradt. Lehet nem véglegesen, de nem látom magam versenyszerűen futni már (bár a korcsoportok igazából 65 évig vannak, a 65-ös kategóriában futhat viszont 90 éves versenyző is). Na de nem ez a lényeg.
Hanem az, hogy ezalatt nagyon megszerettem azt, hogy egyedül vagyok futás közben.
Aztán futottam még utána erdőben, nem is rég, akkor is egyedül - azért pasikkal nem veszem fel a versenyt...
Most pedig ezeket félretettem és ma azzal kezdtük a délutáni játszóterezést a Somostetőn, hogy futottam egy kört.
A Somostetőről azt kell tudni, hogy itt van egy Állatkert, egy nagy játszótér (ahova rendszeresen járunk Klárikával) és a kettő között/körül kiépített, salakos futópálya. A futópálya egy körének hossza 1200 méter. Rengetegen futnak itt.
Számomra hihetetlen módon ezt egyetlen megállással lefutottam, akkor is azért kellett megállni, mert a szoptatós melltartó nem a legmegfelelőbb futóöltözet, másba meg nem tudom belepréselni magam csak minden irányba kitüremkedő hurkák árán - igen, tudom, még nem választottam el Klárikát, annak ellenére, hogy a szándék megvolt - szóval meg kellett húzzam a pántokat és eggyel bennebb kapcsolni a cuccot. Még így sem volt túl jó, legközelebb valami szorítósabbat keresek.
Ami viszont a leghihetetlenebb, hogy nem kellett a kemény emelkedőn sem megállnom. Fújtam keményen, de felmentem. Még egy felet bevállaltam volna, de még egy egészet nem, így aztán megálltam egy után.
Közben meg szerintem mindenki elhúzott mellettem aki a pályán futott, de lesz ez jobb is.
És ne irigykedjen rám senki, hogy egyből km fölött kezdtem, ezt nem azért írom le, na meg nem is akarok én versenyezni senkivel. De a 10 év rendszeres edzés (amiben volt 20 km is, és téli 17-18) azért nem múlik el nyomtalanul, én nem a semmiről indulok. És ezelőtt 4-5 évvel még nyomtam a rendszeres heti 2-3x5-6 km-ket.
Én kütyük nélkül futok, fogalmam nincs mennyit mehettem. Nem is célom a méricske, csak a mozgás.
És igen, futok!

7 megjegyzés:

Dominika írta...

De jó, de jó! Látod, ez az időszak is beköszöntött végre!

Kati írta...

Örvendek hogy ismét futsz:)
Régebb nyaranta egy barátnőmel mi is minden este szaladtunk, persze csak amatőr szinten Szereda és Székelytopma közti útszakaszon, fogyózás céljából, és tudod nagyon jó volt. Mindig este sötétben futottunk:)

MrsYarnart írta...

ha-ha! én is sötétben futok :)

Maris írta...

Klassz! Hajrá!

Annamari írta...

Igen :) tulajdonképpen úgy van, hogy hárman mentünk, addig Klárika maradt apával aztán apa is elment futni akkor maradt velem, aztán hármasban is játszottunk. Jó ez így :)
Én este nem szeretek futni, már sötétben nem. A környéken vannak érdekes dolgok, na, maradjunk annyiban. És igen, a kutyáktól is félek, már kétszer megtámadtak a környéken sötétben.

zazálea írta...

egyrészt,hogy mennyire örülök,nem is tudod, másrészt, hoyg mennyire nem örülök, azt sem (km fölött??,ilyet írsz??), de az első erősebb,sokkal- sokkal,légy nyugodt.:D
puszillak!

Mázsa Viki írta...

Szuper vagy! Ja hát ilyen múlttal kérem szépen...:)
Ma én is megyek - majd kiderül kocogni vagy vánszorogni - mert végre jön haza a Zapa!!!♥