2013. január 22., kedd

A dolgok menetéről

Klárika beindult. Nagyon. Mostanában már elbarangol egyedül a lakás különböző részeibe, nagyon szeret a konyhában lenni, a tükrös sütőm előtt üldögélni és tapogatni a tükörképét.
Ez nem baj mindaddig, ameddig egyszer nem a forró sütőablakot tapogatja jól meg...
Szeret "porszívózni", azaz mindenféle talált dolgot beszippant - hiába porszívózok én napi rendszerességgel, azért csak akad ez-az.
Úgyhogy amikor csak itt, a nappaliban tevékenykedik az nagyon nyugis időszak. Itt tud edzeni - mostanában azt csinálja, hogy sétálgat a kanapé mellett. Leginkább két lábon szeret lenni, amiért persze mi nem rajongunk mindig. Én főként mosogatás vagy főzés közben nem, ő ezt sírással nyugtázza. (kiderítették egy fórumon, hogy aki sírni hagyja a gyerekét az belül halott. Hát ha én Klárikát nem hagynám néha sírni akkor bizony sokszor vécére sem mehetnék. Gondolom, ezt olyan írta akinek vagy állandóan alszik a gyereke, vagy nincs neki.)
Aludni még mindig édeskeveset alszik napközben, de este általában sikerül 10 előtt elaltatni. Éjjel továbbra is nagyon jó, ha csak négyszer kelünk, és az is, ha többször, de visszaalszik negyedórán belül, mert sajnos elég rendszeres lett az, hogy felkeltünk, na akkor csapjunk egy bulit. Ma 3-tól 6:16ig bírtam, akkor átpasszoltam apának, hogy legalább egy félórát aludjak, mert hosszú a nap.
Apával viszont nem alvás van ilyenkor - ugye ő készül munkába- hanem játék de legalábbis ébrenlét, ennek betudhatóan most alszik. Remélem, bepótolja a kiesett 3 óráját. Bár nem szokta...
Én viszont amennyit lehet igen, este 10 után már nem egészen vagyok beszámítható, 11-kor ágyban vagyok, sőt alszom. 
A napokban emiatt még az átlagnál is kevesebbet sikerült fonalazni. A szőnyegem még csak/már arasznyi hosszú. És ennek kapcsán kiderítettem magamról, hogy lassan az alapmatematika és logika is kifogy belőlem. Merthogy egyszerűen képtelen voltam rendesen kiszámítani, milyen hosszú lesz, illetve a számolgatásból kimaradt az egységek közé szánt két összekötő rész. Ami ugye 10-10 cm, ha három egységet kötök, akkor máris 20 cm, ez egészen nagy darab.
Ami viszont meglepett a napokban: még októberben a Romániai Magyar Kézművesekkel megosztottam egy kötős albumot,
ez október leglátogatottabb albuma lett tavaly a FB-n. Jó az ilyen pozitív visszajelzés...
Arra is jó lenne, hogy még többet foglalkozzak a kötéssel - ha az időm beosztása ezt megengedné.
De ne panaszkodjak, örüljek, hogy minden rendben végülis. És remélem, eljön az a nap és éjszaka, hogy nélkülem fog aludni és elaludni...

5 megjegyzés:

Ilonamamzi írta...

Annyiszor leírtam már, de tényleg nagyon cuki ez a kislány. Kiváncsi vagyok, mit fog majd csacsogni.

MrsYarnart írta...

tündéri, ahogy ott ül, és tanulmányozza saját magát.
időd biztosan kevesebb lesz mostanában a kézimunkára, de majd kárpótol a kicsi lány!

Újságíró Világvégén írta...

Eljön bizony... Régen mi is rengeteget szenvedtünk az elalvással, aztán rendszert váltottunk (lehet én is lelketlen vagyok, de az a pár éjszaka sírás megérte, hogy azóta is szó nélkül bújik este nyolckor ágyba, és reggel fél hétig ki nem dugja az orrát a paplan alól). Kitartás. Később már az lesz a baj, hogy nélküled akar lenni, mikor te még pátyolgatnád....

Norcsi írta...

Nagyon cuki a kicsilány :)

Én ezeken az okostojásokon folyton nagyon felbosszantom magam, akik mindig jobban tudják, hogy nekem meg a gyerekemnek mi a jó. Szerintem igenis néha nem árt az, ha sírni hagyod a gyereket. Meg néha egyenesen nem tudsz mást csinálni. Sőt, azt gondolom, hogy egy gyerkőc, amikor már nem csak úgy mosolyog, hanem jelentőségteljesen képes ezt a szemedbe tenni, képes két lábon közlekedni, még ha csak kapaszkodva is, már komoly önálló akarattal bír, és igen, bizton állíthatom, hogy hisztizni is képes. Ezen sokan vitatkoznak velem, de ebben én akkor is biztos vagyok. Zsigerből képviseli a saját érdekeit, ami persze egy cseppet sem baj, sőt, de úgy gondolom, hogy máshogy kell ezt kezelni, mint amikor tényleg van valami baja, például elesik, vagy fáj valamije. Most nem arra gondolok, hogy soha ne az történjen, amiket a gyerek szeretne, mert persze egy anya úgyis mindig azt szeretné igazából, hogy a gyerkőcnek minden a lehető legjobb legyen, de szerintem nem árt néhány dolgot kiválasztani, amiben az ember következetes, és igenis, az úgy lesz, ahogy ő akarja. Mert különben a gyerek nem tanulja meg. És amikor majd 3-4-5 évesen földhöz veri magát a boltban a 20000 forintos traktorért, meg a legnagyobb babáért, meg a 3. tábla csokiért és 25. nyalókáért, akkor már késő. Nem gondolom, hogy minden gyerek ugyan úgy működik, vagy nincsenek nehezebb, vagy könnyebb esetek, nincsenek bevált receptjeim. De abban biztos vagyok, hogy az ember minél később kezdi el terelgetni a gyereket akármilyen irányba, az csak egyre nehezebb lesz. Meg azt is gondolom, hogy kevés probléma oldódik meg magától (persze azért biztos van olyan is). Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy ne érezd magad rosszul amiatt, hogy néha elmész vécére, vagy főznöd kell. Ezek mind olyan rendszeres elfoglaltságok, amit a gyerkőcnek úgyis meg kell szoknia. Nem lehet mindent akkor csinálni, mikor alszik.

Alvással kapcsolatban ha nem gond, leírom a saját tapasztalataimat. Nekem óriási szerencsém van, mert mindhárom gyerekem nagyon jó alvó, legalábbis éjszaka. Napközben már egyik sem alszik, csak a legkisebb néha. Viszont volt olyan, amikor ez a legkisebb rosszul aludt. Én addig voltam a gyerekekkel egy szobában, amíg éjszaka felébredtek szopizni. Amikor Boti már több napja végigaludta az éjszakát, kivittük az ágyát a nappaliba, és bár éjszaka ugyan úgy csönd volt és sötét, többször is felébredt, meg nem akart visszaaludni, pedig előtte ilyen soha nem volt. Ezt játszottuk pár hónapig, miután megelégeltem a dolgot, és átköltöztettem egy kisszobába, amit én csak a kupiszobámnak hívok, ott van minden, amit nem tudok máshova tenni, szóval nem feltétlenül ideális egy kisbabának. Mindenesetre egyik napról a másikra ismét aludt, pár nap múlva be is költözhetett a tesóihoz, azóta is alszik rendesen. Szóval én úgy tapasztaltam, hogy a háznak bizonyos részein rosszul alszanak a gyerekek, más részein pedig jól. Hogy ez most feng shui avagy nem azt nem tudom, pusztán tapasztalat. Esetleg, ha van rá lehetőség, érdemes kipróbálni, máshová tenni éjszaka az ágyát.

Ne haragudj a hosszú válaszért, de néhány napja letudtam a félév utolsó vizsgáját is, és most van időm és energiám bepótolni az eddig ki nem mondott gondolatokat, már amit nem felejtettem el közben. És remélem nem érzed tolakodásnak a szavaimat, nem annak szántam, semmi nem kötelező, ezek csak a saját tapasztalataim, nem biztos, hogy másnál is működnek (pláne, hogy azért nálunk sem fenékig tejfel az élet, a gyerekeim nem túl könnyű esetek, az alvást leszámítva).
Norcsi

Annamari írta...

Egyelőre a bababababa-mememememe szinten vagyunk. Na de azt egész nap :D
Ez az elalvás-alvás dolog úgy tűnik a mi mumusunk, részben sikerült kezelni a dolgot (este elalvásügyileg), de nappal még mindig kritikán aluli és sokszor éjszaka is.
Mi rendszeresen megkapjuk, hogy elrontottuk, de Klárika az elejétől fogva ilyen volt. Igen, csak evett és aludt az első napokban, csak ebből a cicizés 12-14 óra volt. Sokszor olvastam/tévéztem/bármit csináltam miközben ő szopizott és ébren volt. Csak egyrészt akkor azt hittem, hogy ez normális, másrészt akkor még volt türelmem órákat szoptatni szünet nélkül. Most már nincs, és azért én is része vagyok a játéknak. És hát ott a háztartás amiben segítségem nincs. Főzni, takarítani, mosogatni, mosni (teregetni) nekem kell. És amióta szanaszét mászkál muszáj naponta porszívózni (legalább).
Igazad van, Norcsi, sokszor az embernek nincs választása. Már csak azért sem, mert a rövid alvásidőbe nem fér bele minden amit meg kell csinálni.
A hiszti egy másik dolog, amiben nagyon egyetértek veled. Igenis, sokszor ok nélkül sírnak (annak ellenére, hogy egyesek azt vallják ilyen nincs), illetve az ok az, hogy nincs ölben/nem őt sétáltatom a lakásban/az etetőszékben ül, nem szabadon van és sorolhatnám. Ez nálunk egyébként a babakcsival is megvan, sír ott is - és ilyenkor az emberek nézik, hogy lelketlen vagyok. És azt nem lehet, hogy félkézzel cipelem őt, félkézzel tolom a kocsit. (azóta kenguruzunk, de lassan eljön az idő, hogy nem nagyon fogom elbírni)
Szóval igen, tudnak őt érdeket képviselni. :) a sajátjukat.