2012. december 22., szombat

Nyugodtan

Próbáltam, próbáltuk követni az altatós módszert. Eleinte sikernek könyveltük el, de tegnap ahelyett, hogy lerövidült volna az elalvás ideje, hosszabb lett. Mára még hosszabb. És elkeseredettebb.
Amikor harmadszor mentem be hozzá állt az ágy sarkában és csupa könny és verejték volt. Visszafektettem, és odakuporodtam a kiságy mellé. Megfogta a kezem, rátette a fejét és mosolygott. És kereste a helyzetet, ahol jobban hozzámér.

Én itt feladtam. Azt hiszen jobban sírtam mint ő.
Kivettem a kiságyból, összebújtunk a nagyágyban, ahol mosolyogva ellenőrizgette, hogy ott vagyok még, simogatta a kezem, az arcom és elaludt. Kb 20 perc alatt, sírás nélkül, nyugodtan.

Azt hiszem még nem vagyok erre készen. És ő sem. Neki még túlságosan nagy szüksége van rám, nekem pedig arra a nyugalomra, hogy tudom: jól érzi magát, biztonságban.

7 megjegyzés:

Dominika írta...

Annamari, te vagy Klárika anyja! Tebeléd van belédkódolva az, ahogyan vele foglalkozni kell. Csináld úgy, ahogyan te jónak látod, és az lesz a legjobb mindkettőtöknek!!!
Kitartás, és hidd el, hamarosan könnyebb lesz! Tényleg! Háromszor végig csináltam... :-)))

fenci írta...

Én nem adtam tanácsot Neked az altatós segélykiáltásodra - mert szerintem nincs olyan tanács, metódus amit minden gyerekre alkalmazni lehet! Minden gyerek(em) más és más, az esti rituálé fontos, a simogatás is, és az van, hogy várni kell! Nekünk is voltak időszakok, mikor jobban aludtak, volt mikor nem... próbáld meg úgy tekinteni erre az időszakra, hogy úgyis elmúlik majd egyszer - én most, mikor kétévesek elmúltak, most mondhatom el azt, hogy nem görcsölnek, minden foguk kint van, lehiggadtak kicsit és átalusszák az éjszakát. Nem is tudom, hogyan birtam ki az ikrek első évét, éjszakánkét rengetegszer keltem, volt mikor 2-3 óra alvás elég volt. Próbálj meg esetleg elszabadulni kicsit, kikapcsolni mikor lehet és elfogadni, hogy ő ilyen... meg most van abban az időszakban mikor minden érdekli, tud valamennyire mozogni, felfedezni és ettől a sok új élménytől sem tud pihenni.Amúgy nekem rendszerint szopival aludtak el, amikor meg nem volt szopi akkor Borót ringattam, Bulcsinak meg simogatni kellett az arcát, hátacskáját - ettől ütötte ki magát.

Mázsa Viki írta...

Édes Kincsem! Így van, Annamari, csináld úgy, ahogy TE jónak érzed! Nem könnyű, de ő is egy ilyen baba.
Mi most költöztünk el, és az 5 éves Csabikám jött, hogy szeretne mellettem aludni. Hát persze, hogy jöhetett.
Neki Te jelented a biztonságot.
Én 12 éves koromig anyukámmal aludtam, és az első egyedül töltött éjszakán majd betojtam, úgy féltem. 12 évesen!!!!
Úgyhogy természetes, hogy Klárika maga mellett szeretne tudni! Majd ez az időszak is elmúlik. Írtam már, hogy mi mennyit ringattuk Csabit! Csak kitartás! ♥

Ilona írta...

Nekem mindkét fiam úgy aludt el, hogy a kezemet fogta. Jópár év telt el így, de vannak dolgok, amit jobb ha elfogadunk, mint görcsölünk. Klárika nagyon értelmes, és kitartó, örülj ennek, még akkor is, ha most kicsit fárasztó.

Ágnes írta...

Szia! Ismeretlen zugolvasód vagyok és végigolvastam az altatós tanácsokat! Reméltem, hogy ez lesz a vége, amit írtál. A ma már 14 éves iker fiaim 5,5 (!) éves korukig így aludtak el! Velem, kezemet fogva, közöttük fekve! Éjszaka sokszor megébredve! Iszonyat volt, de tudtam, nem lesz ez mindig így! Ma már büdöslábú , szőrös kamaszok és úgy alszanak nélkülem mint a bunda! :) Ebből következett aztán az is, hogy a következő csak 6,5 évvel később érkezett! El sem akartam hinni, amikor 10 naposan 10 órát aludt éjszaka, én úsztam a tejben és kétségbeesetten hívtam a gyerekorvost, hogy mi van most! Ő csak annyit kérdezett, hogy mi a baj, hát aludjak és kicsit hamarabb szüljem a következő! :) mindig azon gondolkoztam, amikor a fiúkat altattam, hogy 9 hónapig egyek voltunk, most miért akarom leválasztani őket! Ennek is megvan a folyamata. Kinek gyorsabban, kinek lassabban! Bízz magadban és Klárikában!! Szép karácsonyt!

Annamari írta...

Köszönöm a támogatást.
Ágnes, üdvözöllek :)

Zsoofi írta...

Annamari, kinek ne sajdult volna bele a szíve! Egyem meg, szegény kicsi Klárikát!
Vigyázzatok egymásra, szeressétek egymást, aztán majd csak kialakul!