2012. december 2., vasárnap

Fény

Mostanában valahogy nem jött össze, hogy ezt a konyhában lássam. Talán mert nem akkor főztem amikor ott volt, talán mert nem is volt, ezt nem tudom. De ma gyönyörűen besütött a nap miközben a fánkot szaggattam és nem bírtam kihagyni.
Még akkor is odasütött amikor a fánkok már készen vártak sorukra.
És ha már ilyen világosság volt nem bírtam ki azt sem, hogy ki ne vigyem a tekerőlevélen még mindig száradó fonalamat
és az előző pici motringot.
Alig várom, hogy tűre kerüljön. Azért eltelt egy kis idő a kezdet óta, szeptember 17-én kezdtem el fonni. Most december eleje. Igaz, hogy sokminden történt közben, olyan ami megviselt lelkileg és olyan ami kifárasztott fizikailag, de jó volt fonni mindig, segített. Minden percét élveztem.
A fonás tényleg addiktív tevékenység. És néha milliószor jobb a kötésnél...

5 megjegyzés:

Kati írta...

Fincsi fánkok:) És szép fonalak:)

Annamari írta...

Köszi, Kati! Csipkebogyólekvárral ettem. Jólesett. Néha megkívánjuk s akkor muszáj, minden diéta ellenére. A fonalba szeretnék minél hamarabb belekötni. Alig várom lássam milyen a saját kézzelfontat kötni. :)

Jutka írta...

De szép fánkokok igazi szalagosak:) a fonal is nagyon kívánatos. Gondolom Klárikának készül valami belőle.

Annamari írta...

Finom volt. Klárikának készült a fonal valóban, de azt hiszem túl vékonyra fontam... 2 mm-s tűvel ad valamirevaló kötásképet

MrsYarnart írta...

finomságok az asztalon és hamarosan a tűkön is. te aztán tudsz élni :) de komolyan, nagyon irigylem! mindkettőt :)