2011. november 3., csütörtök

Nosztalgia és realitás

Anyai nagymamám nagyon finom sütiket készített, apai nagymamám nagyon jól főzött. Ez hozzáadódott ahhoz, hogy kertes házban laktunk és állataink voltak - hát jegyrendszer meg minden kommunista-kori megszorítás ellenére táplálkozás szempontjából nagyon jól éltünk.
Emlékszem a kinti kemencében sült karácsonyi kalácsokra, amikor a kis csuprokban Mama mindig készített egy-egy kis kalácskát a testvéremnek meg nekem, hogy ne vágjuk meg idő előtt a rendes kalácsokat, emlékszem a gömböcös töltött káposztákra (olyant sem ettem többet azóta, azt talán nem is fogok már, mert senki sem készít gömböcöt azóta), és a házityúkból főzött húslevesekre Mama "laskájával".
A laskakészítés (tésztakészítés) nálunk jó félnapos tevékenység volt, pár kiló lisztből és házitojásokból gyúrta nagymamám időnként, amikor kifogyott a készlet. Szinte ma is hallom, ahogy sisegett a keze alatt nyújtás közben a tészta, és magam előtt látom, ahogy egyformán milliméteresre vágja a cérnametéltet, vagy ahogy finoman dörzsölgette a keze között a kockákat, hogy szétessenek. A széleket néha hólyagos-ropogósra sütötte nekünk a kemence szélén, mi azt rágcsáltuk.

Az elmúlt években aztán családom megrökönyödésére (hát de nincs az üzletben????) az ünnepek táján visszatértem a régi jó szokáshoz, a húslevesbe magam készítettem a betétet - ahogy emlékeztem, hogy nagymamám csinálta. Sosem lett olyan szép szabályosra vágott mint az övé, de az íze a keresett régi volt. (Ha nem ünnepekre készültem, akkor is a bolti tészta helyett az esetek nagyon nagy részében házi nokedlit főztem, mert jobban szeretjük.)
Most meg ugye hirtelen időmilliomossá váltam és ma máris elkészítettem az első adag kockatésztát.
Csak fél kiló lisztből, de még ez is eléggé megdolgoztatta a vállamat és csuklómat.
Most már szárad.
Szándékomban áll beszerezni egy nyújtószerkentyűt, és különféle formákat is készíteni a továbbiakban. Ezt többek között azért, mert utolsó közös bevásárláson a kolleganőmmel az egyik bevásárlóközpontban nagyon megnéztünk egy zacskó orrechiette-t viszont megegyeztünk abban, hogy annyira drága (egy átlagtésztának kb ötszöröse volt), hogy akkor már az ember inkább elkészíti magának... vagyis én magamnak és akkor már neki is, csakazértis, hogy ne a multik zsebét tömjük.

8 megjegyzés:

Délka írta...

Nagyon jó volt olvasni a nosztalgiázó bejegyzéseid. Mi sohasem főztünk sóskalevest, ellenben a salátaleves hasonlóan készült, csak nem volt benne rizs és rántotta került bele levesbetétként.
A cérnametéltet mi is otthon készítjük és sokkal finomabb mint a bolti.
A mai napig összefut a nyál a számban amikor a nagymamán készítette foszlós kalácsra gondolok... Hiába próbálkoztam, nem sikerült ugyanolyat készíteni...

Annamari írta...

A salátalevest otthon vagy kaprosan, vagy fokhagymásan készítették, és valóban rántottakockákkal és rizs nélkül. Én pedig egyesítettem a kaprot a fokhagymával, és szerintem sokkal jobb lett :).
Én meg sem próbálom utolérni nagymamám kalácsát, az sütőkemencében készült, nekem pedig csak rendes sütőm van :((( de ha valaha is sikerül falura költöznünk, biztos lesz búbos kemencém.

Délka írta...

Ki fogom próbálni a kapros-fokhagymás változatot is, eddig csak fokhagymával ízesítettem.
A kemence nekem is régi álmom, a falusi ház már megvan:)

Kati írta...

Bizony mi még most is készítünk gömböcöt, vagyis anyum és nagymamám, azzal készül csak igazi töltött káposzta Karácsony estére.

Annamari írta...

Adél: nekem a fokhagyma-kapor párosítás másban is bejön. (pl. tzatziki is úgy kell, de a tökfőzelékbe is teszek).
Akkor neked a kerti kemence már csak egy lépés. :)
Kati, jó nektek hogy van gömböcötök! Szerintem is a karácsonyi töltött káposzta anélkül nem is az igazi...

paribanu írta...

Na a fokhagymát és kaprot is nagyon szeretem. A házi tésztát is imádom. Kenderesen az anyósommal mi is szoktunk gyúrni. Főleg lebbencset és laskát...

Altair írta...

A Fehértói halászcsárdában Szeged mellett van olyan töltött káposzta, cserépben, ami kenyérrel van lefedve és úgy megsütve. Az a gömböc?

A tészták nagyon ígéretesnek látszanak. :o)

Annamari írta...

A gömböc apró húsdarabkákból áll, a disznó gyomrába töltve és megfüstölve. Ha jól emlékszem, csomborddal van fűszerezve a klasszikus só és bors mellett.