2011. október 13., csütörtök

Életjel

Még megvagyok. Bár húzós időszak van a hátam mögött. Sok szempontból volt az.
Elsősorban is jól rámijesztett egy vérzésféle.
Az elmúlt, de következő napon belázasodtam. Ügyelet, miegymás - féltem, szerencsére a baba bentmaradt, és most már én is jól érzem magam.
És amellett, hogy beteg voltam, eleinte nem akartam betegszabadságra menni, ezért felhívtam a főnökömet, adjon a hátralevő szabadságomból szabadnapot. Majdnem leüvöltötte a fejem. Hogy mégis, mit gondolok én, hogy azzal takarózva, hogy terhes vagyok, lógok (????) és hiába mondtam, hogy értse meg, beteg vagyok, nem tudtam megpuhítani, ő folyton azzal jött, hogy ő nem orvos, nem tudja megállapítani, mondtam, jó, hát elmentem a háziorvoshoz, kaptam betegszabit, sokkal többet, mint amennyit maradtam volna itthon egyébként.
Ami fájt, az az volt, hogy azzal vádolt, hogy a kollegáimmal tolok ki, hogy nem tisztességes velük szemben, amit csinálok.
Volt ennek előzménye is. Amiután írásban közöltem a munkaadóval (ahogy a törvény előírja), hogy terhes vagyok, mellékelve az ezt igazoló orvosi papírt, betett 168 órás készenléti szolgálatba. (2x168-ra akart eredetileg, de azt nem tudta kivitelezni, miután következő héten a kollegák kérték, hogy vegyen engem ki). Ez azt jelenti, hogy éjjel-nappal, vagy hétvégén a megye területén bárhol történik valami (vegyi anyagok környezetbe kerülése, veszélyes anyagokat szállító kamionok felborulása, tűzesetek, vízszennyezések, állatok ismeretlen eredetű tömeges pusztulása - ilyesmi szokott lenni) menni kell. És volt "bátorságom" ezt megtagadni. Akkor is üvöltözni kezdett velem, hogy milyen dolog ez, a kollegákkal szemben, nekem elsősorban munkahelyi kötelezettségeim vannak, és jól gondoljam meg mit teszek. Sajnos, sírni kezdtem, és kirohantam, ahelyett, hogy jól az asztalra csapjak, de mostanában mintha érzékenyebb is lennék... szóval eljutottam arra a pontra, hogy "kicsit" undorodom a munkahelyi viszonyoktól..
Nem tudom, még mindig abban a hitben élek, hogy nem elsősorban a munkahelyem a felelősségem jelen pillanatban, hanem az a kis magzat, akit kitehetek mindenféle veszélyeknek, ha úgy dolgozom, ahogy eddig tettem, de ha másképp van, kérlek, javítsatok ki.
Tegnap is kemény helyen jártam (a galvániszap cianid-tartalmú), de ezt szándékosan nem utasítottam vissza, mert következő héten lesz a munkahelyi felmérés a terhességemre való tekintettel, beszéltem is már munkaügyi orvossal, és amikor felsoroltam neki a lehetséges veszélyeket, akkor azt mondta, ez nem terhes nőnek való munkahely. Tetéztem azzal, hogy elmondtam neki a szolgálatot, erre azt mondta, ez nem csak embertelen, hanem illegális is. Úgyhogy miután erről papír van, hogy egy kerek hétig szolgálatos voltam, végülis adu ász lett a kezemben. Amennyiben nem fogja vissza magát, én sem fogom.
Holnap gyűlésen kiderül mi lesz tovább. Az eltökélt szándékom az volt hogy szépen lassan befejezem az éves tervemet, hogy a kollegáimat tényleg ne hagyjam cserben, de rájöttem, ennek semmi értelme, a balhét úgyis a főnök viszi el, ha ő így viselkedik velem, az a minimum, hogy nem érdekel, hogy oldja meg a nagyfőnöki letolást és szankciókat.
Más: kötni még nem kötöttem, de úgy tűnik, kezd a fejfájásom és szédülésem is alábbhagyni, hátha hamarosan újra tűt foghatok.
S ha minden igaz, és minden úgy halad, ahogy jelen pillanatban a főnöknek köszönhetően elindult, akkor igencsak sok időm lesz...

20 megjegyzés:

bemka írta...

Annál most nincs fontosabb dolgod, mint apró csemetéd jólétére vigyázni.
És ne érdekelj most a főnököd véleménye... különben is, ki tudod majd tölteni a rádzúduló szabadidőt, hidd el:)
Megnyugszol, élvezed majd az állapotodat amelyik egyre inkább áldott lesz mint terhes .Ne gondolkodj,menj...a balhét meg hagyd csak nyugodtan a főnök nyakában...megérdemli.
puszillak

Kriszta írta...

Abszolut egyetértek Bemkával, a pici és a te egészséged sokkal fontosabb bármilyen munkahelynél. Vigyázz magadra/magatokra!!!

nöné írta...

Pontosan így jártam én is, majdnem elvesztettem Ágimat. Az orvos azonnal táppénzre vett, sok-sok pihenést írt elő, pedig én csak vonattal közlekedtem. Aztán 7 hónapig csak kötögettem és hímeztem rendületlenül:o)
Te és a Baba a legeslegfontosabbak, a többit magas ívben tessék le..elkerülni! Vigyázz Magatokra!

Csilla írta...

Nem fogod elhinni, de mielőtt megnéztem a bloglistát pont azon gondolkodtam vajon mi lehet veled, olyan rég hallottam felőled. Sajnos tudom milyen ha a terhesen szekála főnök, meséltem neked levem is mi volt annó, de engem is betegszabira küldött szónélkül előbb a családiorvos aztán meghosszabbította a nőgyógyász és így elhúztam míg eljöhettem szüléselőtti szabira, igaz nálam a komoly gondok 5 hónaposan kezdődtek a főnöknőmmel. A legfontosabb a babóca és te, a főnök meg fujja fel magát dühében. Vigyázz magatokra!ca

Zsu írta...

Védd csak magad, vigyázz magatokra, a picúrka a legfontosabb! A főnöködnek meg toll a fülébe.

Hena írta...

Te jóég Annamari, nálatok nincs törvénybe foglalva, hogy miylen munkakört, munakidöt stb. nem tölthet be egy kismama x. idejü terhességtöl?

A legfontosabb a magazat és a te egészséged! Itt pl. a 14. héttöl nem szabad este 8 után és reggel 6 elött dolgozni, valamint vasárnapokon és ünnepnapokon sem. Nem szabad álló, nehéz, emelgetös munkát végezni, veszélyes anyagokkal dolgozni stb stb. söt pl a fogorvosnál az asszisztens sem dolgozhat csak a recepción! tehát ahol nem kerül beteg közelébe...

Vigyázz magatokra,
pusza

Kati írta...

Hát sajnos Romániában egyre több az ilyen főnök, de ahogy a többiek írták, most a baba és te vagy a legfontosabb. Örvendek, hogy hallok rólatok.
Henanak jegyezném meg, nem tudom mi van törvénybe foglalva erről, viszont nálunk ugysem tartják be.

Csilla írta...

Hena, de van rá törvény, csak a munkáltatók fütyölnek rá :(
Engem 5 hónapos terhesen kiakartak küldeni a cég műhelyébe ( reklám cég) ahol naphosszat autókat kellet volna előkészítsek dekorálásra, ami azt jelenti, hogy letisztitod festék oldószeres ronggyal az autó oldalát, ezt június-júliusban, a tűző napon autó mellett guggolva. Erre én elmentem a dokihoz és betegszabit kértem és egyből kaptam is.És még ő volt megsértődve, hogy ebbe nem voltam benne, ja és mindezt egy két gyermekes családanya követte el, csakis azért mert személyes sértésnek vette, hogy 32 évesen terhes lettem februárban amikor ő decemberben vett föl, peddig tényleg nem így volt tervezve, jó a baba tervezve volt de nem kitolásnak szántam, hogy várandós lettem.
arra is van törvény, hogy ne dolgozz hivatalos munkaszüneti napokon, de sokfelé aláírtaják veled a kérvényt, hogy te igenis szeretnél Pünkösd hétfőn dolgozni, így ha kijönnek a munkügyisek ők le vannak fedve, hisz te kérted, ha meg nem írod alá kezdhetsz is munkát keresni, hisz azt monják százan várnak az ajtóban. Sajnos ez a szomorú román valóság.

Macus írta...

Vigyázz magatokra!! A többi nem számít. Amúgy meg rohadt egy hely lehet a melóhelyed, a főnök meg pláne...
Vikivel én is itthon voltam, bár a terhesség eleje nyári szünetre esett... Én akkor kezdtem el újra kötni.

Otthon Művek írta...

Én azt hiszem, hogy ennek a te főnöködnek semmi se jó, erre mondják nálunk, hogy biztos verik otthon...
Vigyázz magatokra, örülök, hogy jobban vagy!:)

Annamari írta...

Én is így látom. Meg ahogy Nöné mondta: magasról le... elkerülöm :)
Van rá törvény, hogyne volna, ráadásul nem is olyan rossz, mint a többi törvényünk. Csak ő épp nem olvasta (pedig jogász). Az is meg van szabva, melyek azok a vegyi anyagok, kórokozók és fizikai hatások amelyekkel kapcsolatba kerülni terheseknek nem szabad, és nekünk a napi munkánk során legalább felével sikerül mégis. De épp ezért lett adu ász a kezemben a pár papír. Mert ha tovább pofázik, akkor minden magyarázat nélkül feljelentem. Van rá bizonyíték ugyanis. A papíron beiktatott hetes szolgálat és a galvániszapos jegyzőkönyvem. :)
És van nekem diktafonom is, azt hiszem, a következő beszélgetéseinken jó szolgálatot fog tenni. Pl. a holnapi gyűlésen is.
A nagy igazság az, hogy a munkámat szerettem, szeretem, és ha nem lett volna ilyen ocsmány a főnök, akkor minden bizonnyal addig húztam volna, ameddig csak lehet, mert a kollegák biztos ezeket a nagyon kemény dolgokat átvették volna tőlem.
Adél, mi ezt másképp mondjuk, de az nem tűr nyomdafestéket :)))

Irenka írta...

Vigyázz magatokra! Ez a legfontosabb. A többit úgy látom nagy tapasztalattal (sajnos, ugye?), ésszel és bátorsággal kezeled. Szorítok nektek, hogy minden rendben legyen!

Márta néni azéris írta...

A kicsi most a legsérülékenyebb, most kell a legjobban vigyázz rá. Ilyen veszélyes helyekre nem kismamákat, de fogamzás előtt álló nőket se szabadna odaengedni, mert ha bármi rossz következmény van, azt nem a főnököd fogja viselni, hanem csakis Te, a férjeddel.

Annamari írta...

Igen, én is a fő felelősségemnek jelen pillanatban a babát tartom, aztán tőlem mondhat bárki bármit. Ma gyűlésen megvolt a háború, azért odamondtam vagy kettőt a főnöknek, elsősorban hogy illegális volt a beosztásom szolgálatba, másodsorban hogy válogassa meg a hangnemet amiben legalábbis velem beszél, én nem engedem meg neki hogy üvöltözzön. Aztán kapott egy szakmai kiselőadást a szennyvizekről, csak hogy lássa ki ért jobban a környezetvédelemhez. Most szent a béke a felszínen, de azt is közöltem vele, hogy a lehető legrövidebb idő alatt én nem akarok tovább dolgozni, a hozzám való viszonyulás miatt. Hiányozni fog a munkám...

nöné írta...

Jól van, jól tetted, ez igazi Annamaris volt:o)
Elhiszem, hogy hiányozni fog a munkád. De a Pároddal továbbra is kijársz sétálni a természetbe, és gondold meg, mennyi-mennyi hasznos dolgot fogsz kézimunkázni a Babának!

Anikó írta...

Jó, hogy nem tartottad magadban ami kikívánkozott. Remélem javul majd a helyzet!

Ági írta...

Örülök, hogy hallottam rólatok, vigyázz magatokra!

paribanu írta...

Csastlakozom az előttem szólókhoz. Vigyázz magatokra, a pici és Te fontosak vagytok egymásnak, egyik kihat a másikra, nagyon fontos óvni mindkettőtök egészségét...Nagyon-nagyon...

Annamari írta...

A helyzet javult. A főnökkel épp köszönőviszonyban vagyunk :))) munkát sem ad, semmit azóta, csak a napi rutin - laza ellenőrzéseket tervezek azóta, és nem is próbál más irányba terelni, pedig szerintem sokszor adna egy-egy kellemetlen ügyet nekem (a nyáron ezeket 80%ban rámsózta). Várja a fejleményeket ő is, szerintem, vagyis, hogy menjek már s ne zavarjam a kedélyeket, mert azért nem tartom magamban ami fáj nekem :))).

Emi írta...

Én ha Neked lennék kiiratnám magam táppénzre, és nagyon vigyáznék magamra, meg a picire is. Nagyon sokat veszithetsz, ha nem vigyázol magadra.