Őszi este

Tegnap este kiugrottunk egyet a kedvenc dombtetőnkre. Csak rövidet, mert már elég kellemetlen a hideg, és a tegnapi szél is elég csípős volt, nagyrészt az autóban ültünk, időnként kiugrottam egy-egy fotó erejéig.
A kezdet is szép volt, de érdekes módon, messze nem az a színvilág, amit a későbbiekben produkált a nap. 

Csodálatos volt.

Ilyen színeket talán még sosem sikerült ott lencsevégre kapni - ennyire vad és erős naplemente elég ritka.

Az is ritka, hogy a Nyugati-Szigethegység vonulatai ennyire tisztán látszódjanak majd 100 km-ről.

És látszik a nagy különbség is: a nyári napfordulókor a nap a dombtól jobbra nyugszik le, (a júniusi fotón még nem az a pont látszik, ahol el is tűnik a nap a horizont mögött, az onnan még inkább jobbra van) most pedig, az őszi napéjegyenlőség táján ugyanattól a dombtetőtől sokkal balra.

Hátha sikerül egy téli napon is eljutni oda, sosem voltam, de most egyre inkább vágyom erre, csak autóval hóban megközelíthetetlen, gyalog pedig sötétben nem biztos, hogy vállalkozom most erre. Tavaly kellett volna.