Életjel

Még megvagyok. Bár húzós időszak van a hátam mögött. Sok szempontból volt az.
Elsősorban is jól rámijesztett egy vérzésféle.
Az elmúlt, de következő napon belázasodtam. Ügyelet, miegymás - féltem, szerencsére a baba bentmaradt, és most már én is jól érzem magam.
És amellett, hogy beteg voltam, eleinte nem akartam betegszabadságra menni, ezért felhívtam a főnökömet, adjon a hátralevő szabadságomból szabadnapot. Majdnem leüvöltötte a fejem. Hogy mégis, mit gondolok én, hogy azzal takarózva, hogy terhes vagyok, lógok (????) és hiába mondtam, hogy értse meg, beteg vagyok, nem tudtam megpuhítani, ő folyton azzal jött, hogy ő nem orvos, nem tudja megállapítani, mondtam, jó, hát elmentem a háziorvoshoz, kaptam betegszabit, sokkal többet, mint amennyit maradtam volna itthon egyébként.
Ami fájt, az az volt, hogy azzal vádolt, hogy a kollegáimmal tolok ki, hogy nem tisztességes velük szemben, amit csinálok.
Volt ennek előzménye is. Amiután írásban közöltem a munkaadóval (ahogy a törvény előírja), hogy terhes vagyok, mellékelve az ezt igazoló orvosi papírt, betett 168 órás készenléti szolgálatba. (2x168-ra akart eredetileg, de azt nem tudta kivitelezni, miután következő héten a kollegák kérték, hogy vegyen engem ki). Ez azt jelenti, hogy éjjel-nappal, vagy hétvégén a megye területén bárhol történik valami (vegyi anyagok környezetbe kerülése, veszélyes anyagokat szállító kamionok felborulása, tűzesetek, vízszennyezések, állatok ismeretlen eredetű tömeges pusztulása - ilyesmi szokott lenni) menni kell. És volt "bátorságom" ezt megtagadni. Akkor is üvöltözni kezdett velem, hogy milyen dolog ez, a kollegákkal szemben, nekem elsősorban munkahelyi kötelezettségeim vannak, és jól gondoljam meg mit teszek. Sajnos, sírni kezdtem, és kirohantam, ahelyett, hogy jól az asztalra csapjak, de mostanában mintha érzékenyebb is lennék... szóval eljutottam arra a pontra, hogy "kicsit" undorodom a munkahelyi viszonyoktól..
Nem tudom, még mindig abban a hitben élek, hogy nem elsősorban a munkahelyem a felelősségem jelen pillanatban, hanem az a kis magzat, akit kitehetek mindenféle veszélyeknek, ha úgy dolgozom, ahogy eddig tettem, de ha másképp van, kérlek, javítsatok ki.
Tegnap is kemény helyen jártam (a galvániszap cianid-tartalmú), de ezt szándékosan nem utasítottam vissza, mert következő héten lesz a munkahelyi felmérés a terhességemre való tekintettel, beszéltem is már munkaügyi orvossal, és amikor felsoroltam neki a lehetséges veszélyeket, akkor azt mondta, ez nem terhes nőnek való munkahely. Tetéztem azzal, hogy elmondtam neki a szolgálatot, erre azt mondta, ez nem csak embertelen, hanem illegális is. Úgyhogy miután erről papír van, hogy egy kerek hétig szolgálatos voltam, végülis adu ász lett a kezemben. Amennyiben nem fogja vissza magát, én sem fogom.
Holnap gyűlésen kiderül mi lesz tovább. Az eltökélt szándékom az volt hogy szépen lassan befejezem az éves tervemet, hogy a kollegáimat tényleg ne hagyjam cserben, de rájöttem, ennek semmi értelme, a balhét úgyis a főnök viszi el, ha ő így viselkedik velem, az a minimum, hogy nem érdekel, hogy oldja meg a nagyfőnöki letolást és szankciókat.
Más: kötni még nem kötöttem, de úgy tűnik, kezd a fejfájásom és szédülésem is alábbhagyni, hátha hamarosan újra tűt foghatok.
S ha minden igaz, és minden úgy halad, ahogy jelen pillanatban a főnöknek köszönhetően elindult, akkor igencsak sok időm lesz...