2011. szeptember 24., szombat

Történések

Mostanában objektív okok miatt sokminden kimaradt a mindennapjaimból. A rosszullétek ugyan nem olyan erősek mint két-három hete, de még mindig folyamatosak, a szédülés a legrosszabb talán minden tünet közül, mert annak a felerősödése hozza elő az émelygést. 
De mondhatni jól vagyok, másokhoz képest, akik a terhesség ezen korai szakaszában (8-9 hét) napi szinten kipakolják a reggelit. Ilyen velem nem történt (még).
Visszamentem dolgozni, ez határozottan jót tett, jó kimozdulni itthonról.
A szabadságom nagyrésze különféle orvosokhoz rohangálásokkal telt el, persze nem kalandmentesen - itt külön köszönöm a biztosítóháznak és általában az egészségügyi rendszernek azt, hogy a hónap közepetáján már nincsenek pénzalapok a kötelező és terheseknek ingyenesen járó analízisek elvégzésére.
Köszönöm a személynyilvántartási irodának azt, hogy operatív módon tudják kezelni a személyazonossági cseréjét - ugye a férjhezmenetelem névváltással járt. Csak a hét egyetlen napján van ügyfélfogadás délután, és amikor már kiálltuk az órás sort és épp sorrakerültünk volna (Zuram mint lakástulajdonos jelen kellett legyen, hogy előttük írja alá, hogy befogadja a feleségét a lakásába), a fehérnép kijelentette, hogy minket már nem vesz sorra, legyünk kedvesek valamelyik másik kígyózó órás-másfél órás sor végére átfáradni, mire én számonkértem őt, majd egy elég heves vita után "hajlandónak" mutatkozott mégis ezt a kegyet megadni nekünk, hogy nem kellett kínozzam magam még egy sorbaállással. Még mindig gondolkodom azon, hogy a főnökének beszóljak, pedig ez egy jó hete történt...
Köszönöm környezetvédelmi minisztériumunknak is azt, hogy ismét kitalálták a kötelező részvételünket az önkéntes szemétszedő akción, akárcsak tavaly, ugye a politikai osztály pofafényezése a legkönnyebb a megfélemlített alkalmazottak hátán, na de nem csak a szemétszedés ismétlődött meg, hanem az is, hogy megtagadtam a részvételt, kihangsúlyozva, hogy nem a terhességem miatt nem megyek, hanem azért mert úgy gondolom, hogy tisztelt vezetőink nem érdemlik azt meg, hogy akár 2 percet is feláldozzak az életemből és szabadidőmből értük. Nem tudom, milyen következményei lesznek, de nem is nagyon érdekel. Azt viszont visszahallottam, hogy tavaly a résztvevő kollegák felháborodtak azon, hogy mertem nem elmenni, de annyit mondtam, hogy azok, akiknek a gyávasága erősebb mint az elvei, azok csak ne panaszkodjanak. Lett is olyan csend...
Úgyhogy az élet zajlik ezerrel. Ma bejelentettük a családoknak a hírt. Én boldog vagyok minden kellemetlenség ellenére, és várom a tavaszt. Nagyon.
Some stuff about being pregnant and solving problems with authorities in this country...

16 megjegyzés:

Macus írta...

Kívánom, hogy minél előbb múljon el minden kellemetlenség!

A külső világ sajnos olyan, amilyen, ez borzasztó és bosszantó... A bürokrácián mindig kiakadok én is. Ráadásul én mindig érzékenyebb voltam babavárás idején.

Jó, hogy feltetted a kis animációt. :)

bemka írta...

Nagyon vártam már, hogy hírt adj magadról.Örülök,hogy minden rendben :)
Én is várom a tavaszt :)

bemka írta...

félreértés ne essék...az ok nem ugyanaz mint Annamarinál :)

Mázsa Viki írta...

Jé, én csak most vettem észre! Szívből gratulálok a kicsi pocaklakóhoz! Nagyon vigyázz Magadra és próbálj meg nem bosszankodni a bosszankodnivalókon!
Csodaszép, nyugodt babavárást kívánok Neked!

paribanu írta...

Eljön az a tavasz nemsokára!:-)

Otthon Művek írta...

Az okmányiroda nekem is a rémálmaim legrosszabbika...
Örülök, hogy picit jobban vagy, de sajnálom, hogy nem teljesen. Nekem nem voltak ilyen problémáim, azt mondják, addig tart, míg megmozdul a baba. Hát kitartás!
Ha majd jól leszel, biztosan kötsz neki szépséges holmikat!:)

Melinda írta...

:D Szóval férjhez mentél?:x:)))
Jó egészséget és ne bosszankodj!

Bogyó írta...

Szívböl gratulállok a pocaklakóhoz!

Bosszúság mentes, boldog babavárást kívánok Neked!

Zita

Csilla írta...

Én sem voltam picikét sem rosszul, de mint tudjuk nincs két egyforma szervezet és egyforma terhesség. Jobbulást és kitartást neked. Gratulálok és sok boldogságot kívánok nektek!Hamar összehoztátok ezt a házasodást, gondolom nem volt hét határra szóló nagy lakodalom. Nekünk anno kicsi volt de ha újra előtte lennék még ekkora sem kellene.

Annamari írta...

köszönjük!
ma megint nagyon rossz minden, ez a fejfájás lassan az elviselhetetlen kategóriába kerül.
és az is van, hogy nem vagyok én szokva az ilyen kellemetlenségekhez...
A házasodás nagyon gyors és csendes volt, a 2 tanún és egy jóbaráton kívül senki nem volt jelen. és ez így volt pont jó.
Bemka, eljön, hamarabb, mint nekem :)

Kati írta...

Az én egyik kolleganőm is kb ennyi idős várandós mint te, szegény semmit se tud megenni, már többször perfúziót kellett adjanak neki annyira legyengült, örvendek, hogy te ennél egy kicsivel jobban vagy. Szemétszedni én sem mentem, se a tavaly se most, pont azokért az okokért mint te, persze tudom meglesz a következménye, de viselem.

Irenka írta...

A házasságkötéshez is gratulálok, sok-sok boldog, együtt töltött évet kívánok nektek! A babavárás kellemetlenségeit nálam valamelyest enyhítette a tudat, hogy valami nagyon jó miatt szenvedek. :)

Annamari írta...

Kati, kitartást a kolleganődnek!
Örülök, hogy szemétügyben vagyunk így páran. Aztán nézhet ránk mindenki csúnyán, majd akkor szedek szemetet, ha előtte eldobom szanaszét, de mivel ez előreláthatólag életem végéig kimarad, hát kb akkor fogom más mocskát is összeszedni...
Irenka, köszönöm! A tudattal nincs is baj, csak ezt nekem még szoknom kell...

Márta néni azéris írta...

Ó drága Annamari, hát miről maradtam le?!!! szívből gratulálok, ha még nem is élvezed a várandósság minden percét, erről hamar el fogsz feledkezni. Cuppppppppp

Annamari írta...

Márta néni, csak friss a dolog. Köszönöm!
Várom hogy jobb legyen :)

Melinda írta...

Gratulálok a babádhoz, és nagyon tetszik a dolgokhoz (főként a hatalmas vezetőkhöz) való hozzáállásod. :-)