A szárazság az ijesztő, alig moccan valami - azért levadásztam egy imádkozó sáska-fiút (szegénynek már nincs sok hátra...),
2011. szeptember 18., vasárnap
Séta
Tegnap a szép időt kihasználtuk, a szokásos útvonalunkat lejártuk. Sajnos, a fotógépem elég hamar bemondta az unalmast, de azért jó volt kint lenni. Szép lassan menegettünk, élveztük a meleg mondhatnám nyárvégi hangulatot... az erdő lombja csupa zöld, alig egy-egy halványuló folt jelzi, hogy nem július van, hanem szeptember s már annak is a második fele.
A szárazság az ijesztő, alig moccan valami - azért levadásztam egy imádkozó sáska-fiút (szegénynek már nincs sok hátra...),
és egy keresztespók-asszonyságot.
Attól "félek", hogy amint eljön az ősz, vége a nyárnak, de úgy egészen, és belesüllyedünk a szürke ködbe. Pedig a vöröses-sárgás ősznél meleg napsütésben nincs is szebb...
A szárazság az ijesztő, alig moccan valami - azért levadásztam egy imádkozó sáska-fiút (szegénynek már nincs sok hátra...),
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Nincs bizony! :-) Hogy én mennyire egyet értek veled!
Nagyon jók a fotóid, mint mindig. Honnan tudod, hogy a pók lány? "Tartok" egyet a bejárati ajtó feletti lámpánál, nagyon hasonlít a tiédre. Szóltam mindenkinek, hogy az a pók háziállat, senki ne szedje le a hálóját. Este néha kimegyek, felkapcsolom a világítást, arra jön mindenféle "bogár", és figyelem a pókot, ahogy vadászik. Lomhának néz ki a mérete miatt, de elképesztően gyors, és ahogy csomagolni tud?!?!
Majd megkérem Z-t fotózza le, nekem magasan van. :-)
Erika, a pókok ivari dimorfizmusa nagyon nyilvánvaló, a nőstény az esetek túlnyomó többségében sokkal nagyobb mint a hím, a potroha pedig nagyon duzzadt. Ez esetben innen tudtam, van más különbség is, azt hiszem erről írok egy posztot hamarosan, mert érdekes téma :) (meg különben sokan kérdik, honnan tudom, pókéknál ki a fiú, ki a lány :))
Igen, megint csodaszépek a fotóid, és ez a pókos téma is jó lesz.
Akkor biztos, hogy az enyém is lány. :-)
Nagyon nagy, és nagyon nagy potrohája van.
Tegnap este kint voltam megnézni, hogyan vadászik a lámpafénynél, és 5 perc alatt elcsomagolt egy nagy molylepkét (csak úgy szállt a hímpor mindenfelé), meg egy lószúnyogot. Pont olyan szögben volt, hogy láttam, hogyan választja ki a pókfonalat, nagyon érdekes volt. Amikor egy nagyobb vacsora akad a hálóba, szó szerint egy szemvillanás alatt ott van. Amikor valami apróság érkezik, pl. egy muslinca, azzal totál nem foglalkozik, azokat nem csomagolja be.
Nagyon szép fotók és izgalmas téma...
Én a fonási képességét irigylem minden póknak, na és persze a hálószövő technikájukat:-)
Megjegyzés küldése