2011. szeptember 18., vasárnap

Séta

Tegnap a szép időt kihasználtuk, a szokásos útvonalunkat lejártuk. Sajnos, a fotógépem elég hamar bemondta az unalmast, de azért jó volt kint lenni. Szép lassan menegettünk, élveztük a meleg mondhatnám nyárvégi hangulatot... az erdő lombja csupa zöld, alig egy-egy halványuló folt jelzi, hogy nem július van, hanem szeptember s már annak is a második fele.
A szárazság az ijesztő, alig moccan valami - azért levadásztam egy imádkozó sáska-fiút (szegénynek már nincs sok hátra...), 
és egy keresztespók-asszonyságot.
Attól "félek", hogy amint eljön az ősz, vége a nyárnak, de úgy egészen, és belesüllyedünk a szürke ködbe. Pedig a vöröses-sárgás ősznél meleg napsütésben nincs is szebb...

5 megjegyzés:

ercsu27 írta...

Nincs bizony! :-) Hogy én mennyire egyet értek veled!

Nagyon jók a fotóid, mint mindig. Honnan tudod, hogy a pók lány? "Tartok" egyet a bejárati ajtó feletti lámpánál, nagyon hasonlít a tiédre. Szóltam mindenkinek, hogy az a pók háziállat, senki ne szedje le a hálóját. Este néha kimegyek, felkapcsolom a világítást, arra jön mindenféle "bogár", és figyelem a pókot, ahogy vadászik. Lomhának néz ki a mérete miatt, de elképesztően gyors, és ahogy csomagolni tud?!?!
Majd megkérem Z-t fotózza le, nekem magasan van. :-)

Annamari írta...

Erika, a pókok ivari dimorfizmusa nagyon nyilvánvaló, a nőstény az esetek túlnyomó többségében sokkal nagyobb mint a hím, a potroha pedig nagyon duzzadt. Ez esetben innen tudtam, van más különbség is, azt hiszem erről írok egy posztot hamarosan, mert érdekes téma :) (meg különben sokan kérdik, honnan tudom, pókéknál ki a fiú, ki a lány :))

Kati írta...

Igen, megint csodaszépek a fotóid, és ez a pókos téma is jó lesz.

ercsu27 írta...

Akkor biztos, hogy az enyém is lány. :-)
Nagyon nagy, és nagyon nagy potrohája van.
Tegnap este kint voltam megnézni, hogyan vadászik a lámpafénynél, és 5 perc alatt elcsomagolt egy nagy molylepkét (csak úgy szállt a hímpor mindenfelé), meg egy lószúnyogot. Pont olyan szögben volt, hogy láttam, hogyan választja ki a pókfonalat, nagyon érdekes volt. Amikor egy nagyobb vacsora akad a hálóba, szó szerint egy szemvillanás alatt ott van. Amikor valami apróság érkezik, pl. egy muslinca, azzal totál nem foglalkozik, azokat nem csomagolja be.

paribanu írta...

Nagyon szép fotók és izgalmas téma...
Én a fonási képességét irigylem minden póknak, na és persze a hálószövő technikájukat:-)