2011. augusztus 18., csütörtök

Most megint kiborulok

Ugyancsak egy sokakat érintő témában szeretnék pár szót leírni, aztán remélem, végre tényleg kötősposzt, de legalábbis valamiféle kézimunka-poszt következik...
Az előző bejegyzésemhez fűződően pár dolog.
Szerény véleményem szerint ha valaki úgy dönt, hogy blogot nyit, jelen esetben kézimunka, "kreatív"- blogra gondolok, úgy jó lenne, ha az illetőnek lennének saját ötletei. Nem egyébért, de ezt fedi a kreativitás szó. Alkotás. Létrehozás. Ami nem egyenlő a másolással!
Elég fura érzés a saját munkáimmal szembenézni mások blogján, amikor az általam SZÁNDÉKOSAN levett bejegyzésem megjelenik másutt. Ha nyilvánosnak akartam volna hagyni, akkor megmaradt volna ezen a blogon, nem kértem senki segítségét a publikálásban.
S ha valakit érdekel, miért vettem le annak idején, akkor elmondom: azért, mert szerintem a nagy nyilvánosság nem érdemli meg, hogy tálcán ezt megkapja. (Sokaknak egyébként privát levélben elküldtem, miután levettem a blogról)
Már régebb is kiborultam azon (talán van is aki emlékszik erre), amikor valaki elkért tőlem egy mintát lefordítva magyarra, aztán azzal jött, hogy tud ő angolul, de neki ez azért kell, hogy ha valaki tőle kéri magyarul, akkor tudja odaadni. Hát ha az ember olyan ajándékozós kedvében van, akkor ajándékozza a maga munkáját, és ne a másét!!! S ha ezt megteszi, legalább ne verje nagydobra azt, hogy mennyire kihasználja kézimunkás társait!
És ha már másolás: falra tudok mászni attól, amikor elég sokan annyira inspirálódnak egy-egy személy stílusából, hogy teljesen kopírozzák a dolgait, és ez elég rendesen megnyilvánul a fotókon. Mármint a fotók beállításán. Nem tudom, annyira nehéz lenne, hogy egy kézimunkázó aki kreatívnak tartja magát, az legalább megpróbáljon egyedibb képeket készíteni?
A blogolásnál ugyanis ez a legszembeszökőbb, és engem határozottan zavar, hogy meg tudom mondani, ki mikor mit honnan és mi után hozott össze. Mert ha valaki elkezd egy stílust, akkor az egyedi és értékelendő, de ha másolni kezdik, akkor a másolóknál ugyanolyan silánnyá válik, mint a márkás cuccok lekoppintott másolatai. És ugye, nem sokan csípik a távolkeleti, semmilyen (biztonsági, egészségügyi, stb) előírásnak meg nem felelő termékeket?
És ugye, jobban szeretjük mindnyájan az eredetit? Na csak azért...

15 megjegyzés:

Zsófi írta...

Szerintem ez elég igazságtalan feltételezés.
A Laminária mintáival készítek valamit, most bontsam le, mert egyik héten ez, a másik héten az köti meg ezredjére?

Ezt tényleg komolyan gondolod?!?

Másrészt, tényleg nem vágom, miért baj az, ha valakit utánoznak. Én marha büszke lennék, ha végre elkezdene mindenki arant kötni, az én mintámmal...
De olybá tűnik, hogy írmintát kötni naggggyon-naggggyon könnyű. ;-D Senkit sem izgat fel. (Kivéve Csilla. :-D)

Annamari írta...

Zsófi, szándékosan érted félre? Mert mindig te jössz ezekkel. Nem a minták megkötése a baj sokak által egyszerre, hanem az, amikor valaki munkájával visszaélnek. És képzeld, komolyan gondolom, hogy qrvára zavar az, hogy az általam kigondolt, megírt lista, amit én nem akartam már másnak odaadni egyszercsak megjelenik másnál. Bocs, ha ez fáj neked.

enigma írta...

jajjaj...rossz az, amikor valakit ennyi bosszúság ér...egyet értek az alábbi posztokkal, de most már ne bosszankodj....nem ér annyit az egész, hogy elvegye a kedvedet a csodakötéseidtől....

Annamari írta...

Ó nem, a kedvemet el nem veszi, de tanulok a hibáimból. Segíteni jó ideje már nyilvános posztban senkinek nem szoktam, nem is szándékozom ezen változtatni. Csak tudod, zavaró, amikor az embert hülyének nézik... ennyi az egész.

mannamari írta...

Ne bosszankodj, annyit nem ér az egész.

Én is tudom, hogy segítesz ha valakinek szüksége van rá.
Pont a lamináriát már rég a sarokba dobhattam volna, ha nem segítesz megfejteni a kérdésemet.

Mánya írta...

Én is pisze, te is pisze, gyere pisze, jobb ha nem borulunk ki :)

Annamari írta...

Már nem is vagyok dühös, tegnap valóban az voltam, és az a plagizált szövegem miatt volt.
Lányok, az érdekes az, hogy engem nem is másolnak, és őszintén, én ennek örülök!
Hogy van aki annak hatására kezd csipkét kötni, hogy nálam látja? Minden bizonnyal, mert sok levelet kapok ez ügyben.
De a másolásnak nem erre a fajtájára gondoltam.
És továbbra sem lesz technikai poszt a blogomon!

bucilla írta...

Nos Annamarim, teljesen igazad van, engem zavar ha koppintanak, még akkor is, ha mások szerint erre büszkének kellene lennem. Nem, nem vagyok büszke, mert ha valaki nem követi folyamatosan a blogokat, akkor még a végén úgy tűnhet, hogy én koppintok...és ez zavar. Nekem is szükségem van inspirációra, de nem másolok semmit, próbálok egyedit készíteni, mind a fotóbeállításokat, mind a kész darabokat illetően.

Adél írta...

Fura dolog az internet. Bárki bármit megtalálhat, felhasználhat. Sajnos az emberek általában az írott szabályokat sem szeretik betartani, nemhogy az íratlanokat. Mert az egy dolog, hogy látok valami szépet, tetszik, és megpróbálok valami hasonlót készíteni mondjuk magamnak. Nem ugyanolyat, mert ugyanolyan úgysem lenne, másrészt meg nem is vagyok ugyanolyan, mint valaki más. De jelzem, hogy itt vagy ott láttam ezt vagy azt, ez adta az ötletet, nem? Viszont egy az egyben lemásolni valamit, és akár "csak" elismerést, vagy köszönetet, de pláne pénzt bezsebelni érte????
Örülök, hogy már megnyugodtál némileg, mert bár bosszantó dolgok ezek, kár lenne, ha leszívná az energiádat, amivel olyan gyönyörűségeket alkotsz!

Annamari írta...

Az inspiráció és a másolás az két külön dolog.
Én sem vagyok büszke, ha másolnak. Én azt mondom, azok vallják ezt, akik ők maguk is másolnak, és valamivel meg kell indokolniuk, miért teszik. Könnyebb mások büszkeségét ezzel legyezgetni, mint önmaguknak is bevallani, hogy hiányzik belőlük a kreativitás.
Adél, mára megtanultam: nyilvános oldalon soha semmit senkinek. Kár, hogy magam kárából...

Jolimama írta...

Előre is elnézést kérek.
Nem és nem értem.
Ha megtetszik egy kendő vagy pulóver, vagy akármi más, azt nem készíthetem el????
Soha nem jutottunk volna el, hogy megtanuljuk, vagy lehetőségünk lehetne arra, hogy esetleg újat mutassunk, ha az elődeink ezt nekünk nem tették volna lehetővé.
Ami mintát az interneten megtalálok, annak eredetét szerintem nekem kell ellenőriznem, hogy is tehetném.
Egyébként a fizetős oldalakon is van feltéve ingyenesen letölthető minta, csak példaképpen mondom, pl. a revontuli. Nekem onnan van.
Valamikor kötöttünk egy közös sálat - Te adtad a segítséget, sokunknak szerezve ezzel örömet.
Sajnos - miután egy törölt hozzászólásodban - nekem tanácsot adtál, hogy mit is tehetek vele, ez az öröm sajnos elveszett. Bár nagyon tetszik a minta, soha nem fogom mégegyszer megkötni.
Annak a mintáját honnan is kaptuk??
Én úgy érzem, az igazi az, ha a tudásomat tovább adom, segítve ezzel azokat, akik kedvet kapnak, hogy horgoló-kötőtűt vegyenek a kezükbe.
Az elvárható, hogy ha valakitől ellesem egy mintának az elkészítését, akkor a forrást megjelölöm. Ez a blogomban - hajócsipke esetében bizonyítható is.
Nagyon sajnálom, hogy ismét indulatokkal vagy tele, de hidd el, sokkal célravezetőbb lenne, ha megbeszélnéd azzal, akinél a probléma előjött.
Jolimama

Annamari írta...

Azt hiszem, úgy kommenteltek, hogy nem olvassátok el amit írok. Azt írtam, hogy az zavar, hogy az a posztom, amit én levettem, másnál megjelenik az engedélyem nélkül. Ezt még hányszor ismételjem, hogy érthető legyen? Nem zavar ki mit köt, s ha tőlem kap kedvet most Lamit kötni, kössön, az egy dolog.
A kérdésem, Jolimama: melyik nyilvános oldalra is töltöttem fel?
Most amiket kötök, már jórég, megvásárolt mintákból, könyvekből készítem el. Készítsek képet magamról a megvásárolt dolgaimmal vagy küldjem a listát a PayPal tranzakcióimmal?
(az viszont meglep, hogy olvasol, miután az előző balhé kapcsán bejelentetted, hogy többé nem fogsz)

Jolimama írta...

Igazad van....
A fórumon írtak után néztem be.

Annamari írta...

Pedig ott is lehetett volna tisztázni!

Anton írta...

Szia!

Amit feltesznek az internetre, az bizony kering. Hiába törlöd, újra és újra felbukkan máshol (persze csak ha egyedi tartalom).
Küzdhetsz ellene, és kell is. És igen, roppant bosszantó.

Gyakorlatilag arról kell(et) döntened, hogy ezzel együtt tudsz-e élni, és folytatni a szélmalomharcot, vagy feladod az egészet.
Bevallom nekem eltartott néhány hónapig mire dűlőre jutottam.
Azt az utat választottam, hogy továbbra is segítek akinek tudok, amíg nem tesz keresztbe. Ha bezárkózom, azzal leginkább magamnak ártok. Ennek több mint 1 éve, és nem bántam meg. Remélem Te sem fogod.

További jó kötögetést.

(Ui: Bocsánat hogy ilyen régi írásodra reagálok, azóta már meghoztad a döntést, szerintem helyesen.)