2011. augusztus 17., szerda

Gondolatok a 800 forintról

melyeket először Erikának az előző bejegyzésemhez fűzött hozzászólása hozott elő. Ő írta az alábbiakat, idézem:
"... egy kedves érdeklődő szerint annak az "izének" az elején bemegy az a birkaizé (de miért színes?! a birka nem ilyen színes!), és a másik végén meg kijön a sál. :-) Mert így kell sálat szőni! :-D"
Elsőre elmosolyodtam rajta, mert vicces, de ahogy egyre jobban kezdtem érezni a súlyát, úgy egyre inkább más irányba változott a lelkiállapotom, a szomorúság és mérgelődés irányába.
Aztán nem sokkal később megtudtam azt, hogy vannak potenciális érdeklődők, akik egy csipkekendőt 800 forintra értékelnek egy kézművesvásárban - azért megkérdezném őket, hogy ők ennyi pénzért hajlandók lennének két hetet is elülni 3 mm-s tűvel és egy kilométer fonallal, hogy azt centinként feldolgozzák? Mert annyi az 1000 méter!
Én nem kézimunkából élek, van "rendes" szakmám, (kevésbé) "rendes" munkahelyem (amit egyébként szeretek), de a kézimunka nélkül az életem nem lenne ugyanaz. Viszont azt gondolom, hogy így pár év után már képes vagyok olyan minőségben elkészíteni egy-egy darabot, hogy az megállja a helyét, és akár olyan darabokat is megkötök, amiket sokan nem képesek megalkotni (és itt nem a kötőstársaimra gondolok, Rátok, akik velem együtt köttök /horgoltok, fontok, keresztszemeztek, festtek, varrtok és folytathatnám/ és blogoltok, hanem azokra, akiknek a kezében a tű meg sem áll) -akkor azon nem kell csodálkozni, hogy hülyét nem csinálok magamból, hogy áron alul dolgoztassam magam 800 forintot számolva egy csipkekendőre.

Ez a 800 forint engem kísért - és megsért.

Akkor elmondom azoknak, akik esetleg úgy olvasnak, hogy amellett nem kézimunkáznak, hogyan készül egy-egy csipkekendő/stóla:
1. A fonal. Ha az ember egy minőségi darabot akar, aminek legyen tartása és ne is menjen tönkre a második mosás után, akkor annak kell minőségi fonal. Ne menjünk ki a magyar piacról, és látjuk, hogy jóval 1000 forint fölött kapja az ember a 100 grammot átlagáron, és ha a nyugati shopokat nézzük, az árszint ott is jó magas, sőt, arra jön a posta. És ez csak a kereskedelemben kapható fonal! Ha valaki egyedi, kézzel festett fonalat vásárol, akkor annak az ára már többszöröse az alapnak. Jogosan egyébként, mert a kézi festés azzal jár, hogy az ember hozzávalókat vásárol, energiát fogyaszt és sok időt, és én hiszem, hogy a tudást is meg kell fizetni. Soha nem fogok úgy festeni, mint a festős lányok, és ezt a területet nekik is hagyom, ők jók ebben, már kitapasztalták, mi hogyan működik a legjobban és örülök, hogy vannak nekünk, mert velük az ember rendesen szót ért. (igen, festettem én is, növényekkel, és annak is megvan a titka és az ára, de ez a bejegyzés nem erről szól)
A fonalak másik kategóriája a kézzel fonott, az aztán még több munkát, odafigyelést és tapasztalatot igényel, és nem utolsósorban, anyagi befektetést, hiszen mindenki tudja, egy rokka ára hol van.
2. A minta. Ha az ember egy mintát vásárol meg, akkor az darabonként 5-10 dollár, ha könyveket, akkor az postaköltséggel is járhat, és még többe kerül. Lehet a jelenlegi olvasóim között is van olyan, akinek nem küldtem el általam megvásárolt mintát ismeretlenül, és ezért nem kérek bocsánatot. Továbbra sem tenném. És nem fogok nyilvánossá tenni egyetlen mintát sem publikus oldalon. Sem pedig megosztóoldalak linkjeit feltenni, mert az is már visszaélés a szerzői jogokkal. (Én a stóláimat magam számolom ki az eredeti motívumokat felhasználva. Megvásárolt könyvből.)
Aztán meg az is számít, hogy mit miből köt az ember, és elég sok idő telik el pusztán azzal, hogy az ember összeálmodja a fonalat a mintával.
3. Kellékek. Ugye ez kötéshez legelsősorban a kötőtű, de mindenki tudja, a saját "szakterületén" mibe kell befektetni. Nem tudom, hány kötőtűm van (3 doboznyi), de nem elég. Pedig nem tördelem őket, nem tűnnek el (vagy legalábbis előbb-utóbb előkerülnek), egyszerűen csak a többfajta kötés többféle tűt igényel, és azért az is belekerül némi pénzbe. (Na meg egyéb kütyük is vannak, de azt ne vegyük számításba, az nem létszükséglet.)
Ennyi a tárgyi oldaláról.
Tovább.

Egy közepes méretű csipkestóla megkötése pár tíz munkaóra. Sosem kronometráltam az egy stólával eltöltött időt, meg aztán általában több projektem fut párhuzamosan, de annyit elmondhatok: nem félnap alatt végzek vele. Kíváncsi vagyok, a kendőre 800 forintot felajánlók órabére mennyi? Vegyünk egy átlag-órabért, nálunk ez kb. 3 dollár (és ezzel EU-szinten simán utolsó helyen vagyunk) és számoljunk 35 munkaórát egy stólára (bár szerintem annál több van benne) - 105 dollár! De legyen bármennyi - vajon miért kellene az időnket pénzbe átszámolva másnak ajándékozni? És aki azt hiszi, hogy a kötés (vagy más kézimunka) "csak" pihenés, akkor az olvasson le egy kötésmintát - szerintem kell hozzá bizonyos fokú agykapacitás, én az intellektuális munkák körébe sorolnám.
És akkor jön a pénzben felmérhetetlen, a TUDÁS. Az ember azt is befektetésekkel éri el. Hogy anyagi vagy egyszerűen csak belefektetett idő, lényegében mindegy. Abban a naiv hitben élek, mint fennebb is mondtam, hogy a tudást is meg kell fizetni, még ezt a fajtáját is.
Egyébként eléggé ki szoktam bukni azon, hogy vannak akik megsértődnek, ha az ember nem hajlandó például egy mintát átgondolni, átszámolni, és részletesen leírni nekik.
Ha valaki hozzám fordul pertinens kéréssel nincs olyan, hogy ne segítsek (csak a nuppkötést eddig legalább  húszszor írtam le, és tudom, hogy még párszor le fogom, és szívesen fogom ezt megtenni!). De ne várja el senki, hogy csak mert képes vagyok rá, meg fogom neki négyszögesíteni a kört! Az én napom is csak 24 óra, amiből aludni is illik valamennyit, hát fenntartom magamnak a jogot, hogy azt csináljam szabadidőmben ami nekem jó és hasznos, és nekem nem az a jó és hasznos, hogy olyan mintákat írogassak át, amelyeket lehet meg sem akarok kötni!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Akinek nem volt inge, megkérem, ne vegye magára a fentebb leírtakat.
Tudom, hogy ezekkel a gondolatokkal rajtam kívül más is bajlódik, és azt is tudom, hogy azok, akik kézimunkáznak, teljesen tisztában vannak a leírtakkal, de talán remélem azt, hogy olyanok is olvassák ezeket a sorokat, akik a jópár ezres buli után megmaradó 800 forintot teljes egészében csipkekendőre szánják...

17 megjegyzés:

ercsu27 írta...

Ház ezt aztán nagyon összeszedted. Minden szavaddal egyet értek!

mannamari írta...

Egyet kell hogy értsek veled.
Pont a napokban jegyezte meg valaki egyik hímzésemre, hogy talán adnának érte 2000 forintot. És pont ennek az anyagköltsége 12000 körül jár a spec. hímzőfonalak és gyöngyök miatt. És akkor közel 100 óra munkámról még nem beszéltünk.

Kati írta...

Én nem kézimunkázok, de tökéletesen egyetértek veled, és minden tiszteletem, bámulatom a tietek akik köttök, horgoltok, hímeztek, vartok, mert mindenik tudást, és legfőképp tehetséget igényel, és alkotni nem semmi.

Annamari írta...

Kati, ha meggondolod, és kedved támad, vagyunk páran, akik a löketet megadjuk :o)
Hát igen, Lányok... de én ennyire nem fogom alulértékelni magam, az már biztos!

nöné írta...

Ne is tedd!
Teljesen igazad van mindenben!

Tündérlátta írta...

Sajnos idehaza az emberi munkaerőnek nincs értéke...

ercsu27 írta...

Na, az xszemnél lehet, hogy még rosszabb a helyzet. Ott is ott van a (több)száz munkaóra, és ott még az anyagköltség is horror 1-1 komolyabb készletnél. A kedvenc készletem (egy Thea Gouverneur) huszonvalahány ezer Ft. Aztán lehet hímezni egy fél évig.
Bár, eredeti fonalból ez egy szép kardigánnál/pulcsinál is összejöhet. A múltkor napokig kerestem valamihez fonalat, mert az eredeti fonal is 20e körül lett volna... és akkor még hol van a kötés?!

Annamari írta...

Ez Kelet-Európára teljes egészében jellemző, hogy nem a munkát fizetik meg, hanem azt, aki sokat tud beszélni róla, anélkül, hogy dolgozna (bármit, itt már átmehetünk oda, hogy a munkám alatt nagyon zavar pl. az, hogy nem a problémákat kell megoldani, hanem úgy rendezni őket, hogy a papírok azt mutassák jól van, pedig fenéket...)
X-szemezéssel nem foglalkoztam, csak láttam másnál mennyire aprólékos munka az is, az anyagköltséget pedig nem ismertem konkrétan (mert sosem néztem utána), de hát hú...
A kötőfonalak terén is van pár, aminek az árát őszintén nem is értem, de ahogy mondod, egy kardigánra való pár tízezer...

Maria írta...

Tényleg elképesztő a 800 Ft, a többiben is igazad van.
A kézimunkát soha nem fizették meg, egyeltalán soha nem értékelték, talán azért, mert sokan vannak vele úgy, hogy jó, van x Ft anyagköltség, az még érthető, viszont a munka az úgyis csak szórakozás /esetleg jobb híján/, azért meg örüljön annak a pénznek is az eladó, amit kap rá.
Hogy ez a szemlélet mikor fog megváltozni, azt szeretném én is tudni.

Gránátalma írta...

Ne bosszankodj olyan dolgon, amit korlátolt emberek mondanak.Mindig voltak ( és gyanítom lesznek is) olyanok akik csak a saját maguk munkáját ismerik el és értékelik. Szerencsére vannak másmilyenek is, akik tudják hogy a kézimunka felbecsülhetetlen érték , mert a belefektetett munkaórákon kívül egy kicsi belőled is marad benne.

Délka írta...

Egyetértek teljes mértékben a posztoddal. Aki különleges, kézzel készített terméket akar vásárolni, annak sajnos mélyebben kell a zsebébe nyúlnia. Megjegyzem hogy egy teszkós sálra sem elég a 800 forint, legalább 3.000-be kerülnek ott is a gépi kötésű sálak.
Ugyanakkor van néhány meskás eladó, aki párszáz forintért árul, láttam horgolt 30 cm-es terítőt 500 forintért is. Ennyire nem kellene lebecsülniük a saját munkájukat....

Annamari írta...

Ezen a témán annyit lehetne írni, szerintem...
Igen, Maria, én is szeretném tudni, mikor fogják értékelni a kézzel készített termékeket, nem csak magát a terméket, hanem megbecsülni a belefektetett munkát. Szórakozás, igen, de határidőre kötni nem biztos, hogy az. Nagyon üresek lehetnek azok az emberek, akik azt látják az egészből, hogy jobb híján az ember ezzel üti el az idejét (pedig igazad van, van ilyen).
Gránátalma, nem általam kötött darabról volt szó, csak úgy a napokban hallott dolgok ezt kihozták belőlem. Igazad van, nem kellene ezzel törődni - de itt jön be az, amit Adél mond: ne csodáljuk ezt a hozzáállást, ha sokan a saját munkájukat is nagyon alulbecsülik, ha képesek áron alul eladni a termékeket. Ha az embernek önmagával szemben hiányzik a megbecsülése, akkor mit várjunk a mások munkájának becsülése terén?!

bemka írta...

Ne törödj Annamari,csak alkosd a gyönyörűségeidet.Nekünk valahol az alkotás maga a fizetség, csak akkor magunk gyönyörködünk a munkánkban.
Nemrég tőlem is azt kérdezték, hogy hány babát tudok megvarrni egy nap...nem futószalag :(
Ez van,van aki nem látja, hogy ez nem kínai tömegárú.
Ezért is jó a blogolás, mert ha eladni nem is, de örülni az értő szavaknak lehet.Itt engem sem néznek hülyének ha negyvenhárom évesen azt vallom, hogy örömmel babázok.

Annamari írta...

Bemka, természetesen kötök továbbra, de számomra sértő, hogy ennyire lebecsülik azt, amit az emberek nagyrésze képtelen megcsinálni (és nem konkrétan a csipkére gondolok, hanem a kézimunka sokféle fajtájára).
Miért nem mondtad, hogy napi nyócvannyóc babát gyártasz?!
Hogy lehet ilyesmit kérdezni????

paribanu írta...

Mindenben egyetértek...mindenben...

paribanu írta...

Még annyit tennék hozzá, hogy sajnos a dolgok úgy mennek -legalábbis felénk -, hogy megpróbálják megmagyarázni, miért hülye az ember ha ki ad, 10 dkg kézzel festett fonalra mondjuk 3000 Ft-ot. Jól lehurrognak, és végtelenül szerencsétlennek és peches alaknak titulálnak, amiért én béna nem tudok sz...-ból várat építeni, pedig milyen jó tuti műszálas fonalak vannak és a "madaras teszkóban" is lehet egy komplett kötött sálat kapni ezért az árért.
Na, az ilyenek végtelenül reménytelen esetek...és még ők röhögik ki az embert...

Annamari írta...

Kati, teljesen igazad van a fonalakat illetően! De ne várd hogy megértse olyan valaki, aki soha másból nem kötött mint akrilból!