A hosszú hétvége termései

Igazából ezen a hétvégén pihentünk úgy istenigazából. Nem sokat házimunkáztam, igaz, pénteken vacsorára kellett egy nagy adag töltött padlizsánt készítenem (férfiúi igények kielégítése céljából), aztán szombaton kenyeret és kalácsot is sütöttem (tiszta diéta kérem, de a kalács itt is Zuram kívánsága volt...), na meg persze ebédeket főztem, de ezzel kb teljesen letudtam a háziasszonykodást.
Időm így rengeteg maradt magunkra, magamra, a fonalaimra - és nagyon jólesett.
Befejeztem a zöld kendőt. Ugye, ha zöld és alpaka, akkor az csakis Laminaria lehet - az is lett.

És miután a fonalmennyiség nem volt probléma, ez alkalommal a nagyot kötöttem meg - az előző Lamim is már köztes méretű volt, a legelső pedig a kicsike, de arról képem nincs, és fotózni sem tudok, mert Kolozsváron van, Nagymamámnak ajándékoztam oda.
Én nem Laminariának nevezném, ugye nem vagyok egy tengermelléki ember, engem inkább a tőzegmohák jellegzetes sziluettjére emlékeztet,

havasi mohalepte terekre.

A kendő nagy lett. 190*90 cm, kb 80 gramm fonal ment bele.
A fonal Fyberspates Nef Lace, 1200 m/100 g, összetétele 70% alpaka, 20% kasmír és 10% selyem, és Délkának köszönöm itt is.
Az alpaka közismerten csúszós fonal, ennek ellenére 3,25 mm-s Addi fémtűkön kötöttem, és a leláncolásig nem is volt bajom a csúszással. (a leláncolás egy külön történet volt, de inkább nem írok róla).

Sokan panaszkodnak a sok csillagszemre - én szeretem kötni, és főként,

szeretem a kialakuló szerkezetet.
Még a rengeteg kettős, sőt, hármas ráhajtás sem volt sem zavaró, sem különösebb kihívás. 

Visszatérve a leláncolásra, annyira kimerített, hogy utána képtelen voltam kötni, de fonalazni akartam, mi legyen hát? Elővettem a gyapjút és az orsót (köszönöm, Bucika, és Zsu), és azt mondtam, márpedig most fonni fogok.
Itt az első valahány próbálkozásom magamra:

Aztán elkezdtem érezni a gyapjúcsipkedés mikéntjét, és akkor már pár métert sikerült fonnom a Kromski-n, csak akkor a vállam is elkezdte érezni hogy van, és ez nekem nem esett túl jól.

Akkor belekötöttem egy már elkezdett csipkestólába pár sort, de annyira piszkált a vékony fonal fonása, hogy elővettem a kicsike orsót, és azt hiszem, megtaláltam magam benne.

Kellett a gyakorlás a súlyosabb orsón, hogy érezzem a pörgést, de azután már nem féltem a könnyű kis orsócskától, mert láttam aztán, hogy pörög, és aztán elkezdtem érezni is a pörgéssebességet vele.
Estig aztán le sem akartam tenni a fonást (Lányok, sikerült megrontanotok!!!!)
Arra rájöttem, hogy nekem a vékonyabb fonal fonása fog jobban menni, már csak a "hisztis" vállam miatt is, de azért eléggé érdekel egy vastag pulcsinak-való fonal megfonása is...
Addig is:

pörögjön az orsó, sok gyakorolnivalóm van még fonásügyben!
P.S.: EZT láttátok már?
Thoughts about knitting the Laminaria, which for me seems much more a bog moss structure, and  after having a not-so-pleasant time when binding off the alpaca-yarn with metallic needles, how I started spinning, for the first time in my life. And I enjoy spinning thin yarn!