Nyári napforduló

Hát túlvagyunk rajta - nyugtázhatjuk nem túl kitörő örömmel. Mostantól már rövidülnek a nappalok. És ugyan nyár lesz még jó ideig, de már nem az a hosszúnappalos nyár. Talán így érezhettek őseink is annak idején, lassan őszre készülődve...

Tegnap este kiültünk a kedvenc dombtetőnkre amolyan Midsummer-ünneplésre. Csend van olyankor, nálunk semmi kísérő zene nincs - minek az, hiszen a zenei aláfestést megkapjuk a környező bokrosból, erdőből. S hogy még nagyobb legyen a csendem, én eléggé el szoktam bóklászni a gépemmel, a többiektől messzire. (Most már négyesben szoktunk kimenni, mióta a hobbicsillagász-társ nősülni készül.)

Mint "füvész" nem igazán a nagy színes virágokon szeretem megragadni a sugarakat, hanem a füvek apró fényes bugáiban.

Azért nyilván nem tudom kihagyni a karolópókokat sem ha szinte észrevehetetlenül beleolvadnak a galaj virágzatába.

Van egy varázsa a leghosszabb nappal naplementéjének. A horizont mögé a nap szinte beesik - de aztán még nagyon sokáig megfesti még az ég alját.

Valahol nagyon lent, a füvek között ez szinte nappalnak tűnik még.

Talán 11 óra körül van az, amikor a legsötétebb lesz - de nyugat fele a horizont még jól kivehető - és ilyenkor szoktunk hazaindulni...