2011. június 23., csütörtök

Nyári napforduló

Hát túlvagyunk rajta - nyugtázhatjuk nem túl kitörő örömmel. Mostantól már rövidülnek a nappalok. És ugyan nyár lesz még jó ideig, de már nem az a hosszúnappalos nyár. Talán így érezhettek őseink is annak idején, lassan őszre készülődve...
Tegnap este kiültünk a kedvenc dombtetőnkre amolyan Midsummer-ünneplésre. Csend van olyankor, nálunk semmi kísérő zene nincs - minek az, hiszen a zenei aláfestést megkapjuk a környező bokrosból, erdőből. S hogy még nagyobb legyen a csendem, én eléggé el szoktam bóklászni a gépemmel, a többiektől messzire. (Most már négyesben szoktunk kimenni, mióta a hobbicsillagász-társ nősülni készül.)
Mint "füvész" nem igazán a nagy színes virágokon szeretem megragadni a sugarakat, hanem a füvek apró fényes bugáiban.
Azért nyilván nem tudom kihagyni a karolópókokat sem ha szinte észrevehetetlenül beleolvadnak a galaj virágzatába.
Van egy varázsa a leghosszabb nappal naplementéjének. A horizont mögé a nap szinte beesik - de aztán még nagyon sokáig megfesti még az ég alját.
Valahol nagyon lent, a füvek között ez szinte nappalnak tűnik még.
Talán 11 óra körül van az, amikor a legsötétebb lesz - de nyugat fele a horizont még jól kivehető - és ilyenkor szoktunk hazaindulni...

6 megjegyzés:

Csilla írta...

Annamari, ezek a képek valami mesések, széppé varázsolták a reggelem :)

paribanu írta...

Gyönyörű fotók,tényleg az egyszerű szépség a legcsodásabb, de ehhez már lenyugodott, vagy született izlés kell:-)

Otthon Művek írta...

Istenem, de szép!:)

bemka írta...

Te Annamari!
Hogy te miket meg nem látsz....
Libabőrös lettem ezektől a képektől.
Mostanában bennem is felötlött néha az ősz gondolata, de elhessegettem....látom nem csak én vagyok így vele.
Köszönöm ezeket a képeket.

Annamari írta...

Hát szakmai ártalom... ha az ember folyamatosan a gyepszintet szemléli, akaratlanul is meglátja az ilyen apróságokat.

Zsu írta...

Csuda fotók, köszönet érte!