Lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum)
... főleg ilyen többnaposban, ritkán szoktunk védett területre menni, de ma összejött (a fotózást viszont nagyon visszafogtuk). Mezőzáhon voltunk (
minden évben ezidőtájt szoktunk ott egyet járni), a bazsarózsáknál.
Keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia)
Aztán elmentünk szétnézni szemétlerakás-ügyben, és ezt láttuk:
Most a szétázott tagjaimat leteszem pihenni. Természetesen kötök pihenés közben.
14 megjegyzés:
Az első képről verset lehetne írni...Sajnos nem vagyok költő...
Na.Hát az az ökörfarkkóró az esőcseppekkel, az tökre díjnyertes fotó! Én most megdíjazom!
Nekem az a kedves amelyiket éppen nézem :)
Alföldi lévén nekem a harmadik dimbes, dombos fotó tetszik. A kis megművelt parcellákkal, sokszínű zöldjével..... a virágok is szépek.
Én nagyon irigykedve figyelem, hogy felétek milyen csuda vidékek vannak.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ott lakom, ahol a Mezőség találkozik a hegyekkel. Van mindenünk - egy baj van: hogy ezt a földet egy olyan nemzet lakja, akinek mintha vérében lenne a pusztítás...erdélyiek értik mire gondolok...
Fáj, hogy ilyen kincs birtokában Európa legszegényebb országa vagyunk.
Hát igen... mert annyira kevés bennünk a tudás, hogy csak azt tartjuk értéknek, ami megfogható, elvihető, mozdítható, kitermelhető meg ilyenek.
És azt aztán megfogjuk,elvisszük, elmozdítjuk,kitermeljük,elrondítjuk.
Utánunk a vízözön....
A tegnap nem mutattam, nem is fényképeztem azt amit elrontottunk.
Elég sokszor kellett elfordulni, szemet hunyni.Szépséges Küküllőnk a hídja alatt műanyagpalackokat forgat, a partról nem is beszélve.......
Ismerős, nagyon is.
Ma majdnem egy órán keresztül győzködtünk egy üzlettulajdonost, hogy akkor is felelős a tevékenységéből származó hulladékért ha pénzbe kerül neki. A következő győzködő módszerünk a rózsaszín lap lesz egy 4 számjegyű összeggel rajta. Kezdetnek.
És ő csak egy a rengetegből. Néha az az érzésem, hogy tisztára szélmalomharc nálunk a környezetvédelem.
Ugye nem gondoljátok, hogy ez csak Erdélyre jellemző. Nálunk is látni „csodákat” :((
Én azt tudom, hogy nem csak nálunk van ez így. De még azt is tudom, hogy még így is ég és föld a két ország.
Sokszor az az érzésem, hogy az itteniek célja a rongálás, a pusztítás. Nálunk nincs természetvédelem "csak úgy". Ha valami nem védett terület, akkor nyugodtan beleeresztjük a vízba a szennyvizeket, kitermeljük a kavicsot, repceföldet csinálunk a természetes mezofil kaszálóból (ami védett területeken kívül is megtartandó, védendő formáció kéne legyen). Ha meg védett? Akkor "szenteljük meg" egy förmedvény templommal.
A medvéket mind lőjük ki, mert bejönnek a gazdaságokba, leütnek egy-egy tehenet és esznek a kukoricából - az meg sem fordul a fejünkben, hogy nem a medve jön a mi élőhelyünkre, mi megyünk az övére.
Nem szeretünk állatokkal dolgozni, tartjuk ezért az igénytelen birkákat és túllegeltetünk velük mindent - már most jól láthatóak a kopár területek és hol van még a nyár???
Gyönyörű fotók! Megéri harcolni, szerintem minden kis tett számít.
Igen. Ma is megvívtuk a napi harcot az illegálkodó szemetelőkkel... :(( és szerintem holnap is meg fogjuk. Ez a szomorú, hogy minden napra jut, és sosem fogy el.
Megjegyzés küldése