2011. május 1., vasárnap

Dió

A diófa (Juglans regia) megint egy olyan növény, amelyet mindenki ismer - nem sokat fogok mesélni a rendszertanáról (a diófafélék - Juglandaceae családjába tartozik) vagy az anatómiai sajátosságairól - tudjuk, hogy fa, felismerjük a kérgéről és leveleiről.
Nálunk ültetik, de a Balkán félszigeten és Előázsiában a spontán flóra része. Vannak adatok, melyek szerint a Kárpát-medencében is léteztek vadon élő dió-populációk.
A diófát mindig nagyra becsülték, a halhatatlanság jelképe volt az archaikus néphitben és sok mitológiában léteznek hozzá fűződő legendák: Artemisz görög istennő szívesen nézte a diónimfák (kariatidák) táncát, a germán mitológia a védelemként dióba varázsolt aranyalma mellett mágikus erőt is tulajdonít a diónak - az agyvelőhöz való hasonlósága miatt.
Talán picit érdemes volna a virágaira kitérni: egylaki - ez azt jeleni, hogy a hím és női virágok ugyanazon a fán, de egymástól külön helyezkednek el.
A hím virágok lecsüngő zöld barkák, melyek elvirágzás után megfeketednek.
A nővirágok végállók, két húsos bibével. A megporzást a szél végzi, ezután a női virágokból alakul ki majd a csonthéjas termés, melyet húsos burok borít.
Egy érdekes tény az, hogy az diófa által termelt juglon nevű anyag gátolja a növények fejlődését - ezért van az, hogy diófák alatt nem sokminden tud megmaradni (allelopatikus hatás). A gyökerek is kiválasztják ezt az anyagot, de nagyrészt a levelekben tárolódik, ezért nem szabad a talajba beleforgatni a lehullott dióleveleket.
A dió igen fontos haszonnövény.
Fája értékes alapanyag, a bútoripar előszeretettel használja.
Gasztronómiai értékéről nem is kell írnom, mindenki ismeri. Jóízű olajos magva azonkívül, hogy a cukrászat fontos alapanyaga, az egészséges táplálkozás összetevője is.
Gyógynövényként ritkán használják, de van gyógyhatása is: a levelek és a barkák összehúzó, gyulladásgátló, féregűző, vízhajtó hatásúak.
Sokkal fontosabb azonban a sok egyéb haszna:
- rovarirtó hatása van - a szekrénybe helyezett diófalevelek elűzik a molyokat
- az áztatott diófalevelekből készített folyadék gyomirtó hatású, de hordómosásra (fertőtlenítésre) is használták.
- a burokból fapácot készítenek
- festékanyagkét használják: a levelei, a kérge és a burka is tartalmaz festékanyagokat, melyek zöldre, barnára vagy feketére festenek gyapjút, bőrt. A dióbelet elválasztó fásodó hártya is fest, porrá őrölve hajat festettek vele barnára.
- a levélből készült főzetet hajmosáshoz használták.
Post about the walnut - uses and stuff...

5 megjegyzés:

paribanu írta...

Megint egy csomó új dolgot tudtam meg olyasvalamiről, amiről azt gondoltam ismerem...:-) Nagyon jó ez így, hogy a gyönyörű kötéseid közzé becsempészel ilyen botanikai kitérőket. Mindig szívesen olvasom...

bemka írta...

Én is szívesen olvasom:)

Amanda írta...

Köszönöm, mostmár más szemmel nézek az udvarban álló vén diófára. Szavaztam én is, szerintem így egymás mellett nagyon jól megférnek a dolgaid. Én szívesen olvasom ezt is, és a kötött beszámolóid is.

Zazálea írta...

na, ezt szerettem volna! :o)
(köszönöm is)

Annamari írta...

Örömmel írom ezeket a posztokat. S így, hogy érdekel titeket, annál inkább.