2011. május 1., vasárnap

Talán a kor teszi,

vagy nem tudom mi más, de elég rendesen változom.
Most nem arról van szó, hogy kezdenek ősz hajszálaim lenni (mert ez a folyamat is elkezdődött), hanem hogy olyan dolgokat kezdek megkedvelni, amelyeket régebb elutasítottam. Tegnap írtam a muskátlikról, ma pedig a rózsaszínről mondhatom el ugyanezt.
Soha - mióta magam döntök az öltözködésemet illetően - nem volt rózsaszín ruhadarabom, még most sincs, de egyre inkább barátkozom a színnel.
Itt van például ez a darab, egy csipkestóla amit épp kötök, vad rózsaszínből. És... tetszik!
A szándék az, hogy nagy legyen, minimum 12 mintaismétlést szeretnék belekötni (a 32 soros mintából), ami olyan 180-190 cm hossznak felelne meg. Ez leginkább a szegély megkötését teszi unalmassá (a 800+ szemes sorok nem a kedvenceim), a végeredmény viszont megéri.

4 megjegyzés:

Macus írta...

A stóla megint mesés lesz.
A változásról: "kétfiús" anyukaként a színvilágom nem volt túl lányos, nem is szerettem azokat a színeket. Aztán a kislányvárás alatt teljesen átalakultam. Szeretem a rózsaszínt, a lilát,a narancsot stb. És nem csak Vikin szeretem, magamon is.

Jutka írta...

Nem a kor teszi, inkább az ízlésünk alakul és formálódik más irányban.
Szerintem a változás előtti szín és ízlés világ sem volt rossz és az elkövetkezők is nagyon jók lesznek, külső, belső hatásokra változunk.

Annamari írta...

Szóval akkor ez benne van a normálisban :o)

Adél írta...

Nekem is tetszik nagyon. Pedig nem vagyok túl nőcis. Ismered a tanmesét a bíbor kalapról?