Valamikor régen láttam egy reklámot, ezt:
ma pedig teljesen így jártam el én is. A helyzet elcsendesedett de én nem felejtettem el nekik és eljött a nap, hogy léphettem.
Ugyebár volt nekem a régi konfliktusom a postai alkalmazottakkal, akik maguk szabták meg a posta működési szabályzatát és nem voltak hajlandóak a szabályos küldeményt elküldeni, csak más besorolásban, kb 4-szeres áron.
Na hát ma munkaköri kötelességként (amiért cseppet tettem, hogy kialakuljon) ellátogattam a postafőnökséghez. A szakmai dolgok letárgyalása után nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá a problémámra.
És mi derült ki: hogy a postásnéim úgy indokolták azt, hogy nem akarták a küldeményemet rendesen kezelni, hogy az én védelmemben tették. Mondom neki, ugyan már, tudja jól hogy tudom: a szándék a felár kikönyökölése volt --- erre egy sokatmondó csend volt a válasz.
Na de a beszélgetés baráti hangú lefolyása után mondtam, úgyis már vagy két hónapja előkészítettem egy küldeményt, ma elmegyek a postára.
És vettem a csomagocskát, mentem a postára, szerencsére épp ott volt a főlúd-asszonyság. Odaadom pont neki, mondom levelezésként küldöm. Nagy csend, hogyne persze.
De én nem bírtam ki. Folytattam, hogy volt egy számomra kielégítő válaszokat adó beszélgetésem a főnökével, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az ominózus esetkor túllépték a hatáskörüket. És hogy remélem, a további együttműködésünk mindkét fél szempontjából kellemetlenségektől mentes lesz.
Persze, kezdte ő is, hogy ők akkoriban csupán engem, az én küldeményemet akarták biztosítani, és hogy nem érti, ezen miért kapom fel a vizet. Erre közöltem vele, hogy szerintem ő végezze a munkáját, azaz: a szabályos tranzakciómat bonyolítsa le, ne kérdezzen és ne javasoljon, hagyja a küldeményem biztonságát rám.
Ezek után kíváncsi vagyok a további dolgokra, remélem, a mai küldemény biztonságban elér a címzetthez.
(És csodával határos módon megjavították a mérlegüket is, már reális súlyt mér!!! Úgyhogy talán volt értelme a múltkori felhajtásnak.)
7 megjegyzés:
Na, ilyen kalandom nekem is volt közvetve. Néha, ha nem jutok el a postára, akkor megkérem a párom, hogy adja fel nekem a cuccokat. Ezt ő egy másik városban teszi, és az ottani postáskisasszony mindig rábeszéli mindenféle "biztonságosabb" marhaságra. A párom persze jót akar, meg nincs is képben. Nemrég csaptam én is patáliát, hogy hadd döntsem már el, hogy mit hogyan akarok feladni!
De a postásnak igenis fel KELL ajánlani a plusz szolgáltatásokat! Gondolom, nálatok is. További részletekre nem térnék ki, elég annyi, hogy postán dolgozom. Az már más kérdés, hogy a nemleges választ nem akarták tudomásul venni.
Ercsu, pont így látom én is.
Gabella, a gondom nem az ajánlgatás volt, hanem az, hogy NEM AKARTÁK kis csomagként regisztrálni, hanem normál csomagként, ahol bármekkora súlynál a min. 500 grammra vonatkozó tarifával dolgoznak. S hadd ne részletezzük, az mennyi.
Gabella, ha totál útra készen ott van a cucc feladásra, mindenféle kitöltött fecnikkel, akkor én már eldöntöttem, hogyan akarom feladni, és semmiféle ajánlat nem érdekel (pláne azok nem, amik után jutalékot kap a postáskisasszony).
Hadd ne érdekeljen már, hogy miből mennyit kell teljesíteni. Pontosan tudom, hogy elő van írva, miből mennyit kell produkálni, de engem, mint ügyfelet ez egyszerűen nem érdekel. Másrészt meg nézzék már ki belőlem, hogy el tudom dönteni, mit akarok.
A jutalékosrészt mindeddig csak gyanítottam, de most megerősödtem benne.
Engem sem érdekel ügyfélként az ő tervük megvalósítása, mint ahogy nyilvánvalóan őket sem érdekelné az én munkám elvégzése.
Ismétlem, ameddig ajánlat-szinten mozogtunk nem zavart a hozzáállásuk, csak onnan, amikor odajutottunk, hogy nem tudtam őket rávenni a saját szabályzatuk betartására. De most visszanyalt a fagyi nekik, s máskor gondolják meg, hogy attól, hogy az ügyfél fiatal(nak néz ki) nem biztos sem hogy befolyásolható, sem hogy hülye.
Harmadszor futok neki, de valahogy nem tudok tömören fogalmazni. Ugyanis ügyfélként engem is idegesít, hogy minden hülyeséget ajánlanak mindenhol, dolgozóként viszont tudom, miért muszáj. És erre nem a jutalék a válasz! Bár úgy lenne...
Én nem tudom akkor miért muszáj, gondolom a főnökök jutalékáért, ami gyanítom a pultnál levőkénél nég nagyobb. De még ez sem érdekel ügyfélként.
Tudom milyen alkalmazottnak lenni, tudom milyen az amikor hajtanak. De tudok (és szoktam) nemet mondani olyan esetben amikor olyasmit várnak el tőlem, ami az én elveimen túlmegy.
Viszont újra és újra vissza kell térjek valamihez: engem nem az ajánlgatás zavar, hanem az önkényeskedés és a saját szabályzat be nem tartása. Most mondjam azt, hogy ilyen esetben jólesik az orrukra koppintani?
Megjegyzés küldése