Most már tényleg muszáj

Tavaly több sikertelen próbálkozásom volt a fogyást illetően. A hízásom oka megszűnt (már régebb), vagyis megszüntettem, de nem sikerült leadni a felszedett kilókat, sőt, talán jöttek fel újabbak. Is.
Nem sikerült a régi mozgásmennyiséget produkálni, ebben nagy szerepet játszott az is, hogy Zuram a lábtörése óta még mindig nem tud futni (mi a mozgásnak inkább ezt a fajtáját szerettük), de reméljük, tavaszra annyira helyrejön a dolog, hogy bár kocogásszinten űzhessük újra a régi kedvenc sportunkat.
Nekem is voltak térdproblémáim, de jelen pillanatban úgy tűnik, rendbejöttem én is.
Már hetek óta bánt a lelkiismeret minden hízlalósabb étkezés után, és mindig azt mondtam, holnaptól mozgok. És az a holnap mindig elmaradt.
Aztán valamelyik nap lepattant egyik nadrágom gombja.
Nem férek bele régebbi ruháimba.
Nehezen kötöm be a cipőmet.
Nehezen húzok zoknit.
Idegesít és zavar ez az állapot, és változtatni akarok!
Most nagy lendületet adott Marcsi sikeres és véleményem szerint gyors fogyása, ma már letornáztam két fél programot, egy fél kardio kick-boxot és egy fél Pilatest - az egész program még nem megy, pedig régebb nem okozott gondot...
És igen, kidobom a hűtőből azokat az élelmiszereket, amelyek nem férnek bele abba az étrendbe, ami a fogyáshoz vezet. Igaz, újabban nem is vásároltunk ilyeneket...
Szerencsére nem egyedül kell ezt végigcsinálnom, ketten vagyunk benne az egészben - vagyis mindketten benne vagyunk - így sokkal könnyebb lesz. Mindkettőnknek.
A célom nem olyan sok, legalábbis kezdetben nem sok. Sosem voltam sovány, most sem csontsoványra akarok fogyni, csak ledobni 6-7 centit deréktájon (meg centiket máshonnan is, nyilván) és 8-10 kilót magamról. Az ominózus kockásnadrágba akarok újra beleférni... és nem akarom feladni. Remélem, nem jön be semmi olyasmi, mint tavaly - semmi sérülés, egyikünknél sem.
Nem teszek fogadalmat, mert értelmetlen. Egyszerűen csak ebbe az irányba akarok haladni.