Igazi

észt fonalat hozott a posta, Jucuu jóvoltából, millió köszönet érte!

Rusztikus gyapjú, és nagyon nagy adag - már beindult az agyam, pörögnek benne a minták. Hogy Haapsalu motívumok lesznek, azt már tudom, hogy épp melyik - azt még nem.

A színe gyönyörű, a tapintása olyan, amit nagyon szeretek - kötni is, viselni is...
Egyelőre viszont csak nézegetem, itt van mellettem, meg-megtapintom - várom, hogy kötni kezdjek belőle, de abban nem vagyok biztos, hogy jó ötlet bármit is elkezdeni a Zuram pulcsijának a befejezése előtt. Mert ha igen, tartok attól, hogy végül tényleg karácsonyi ajándék lesz - de a következő Karácsonyon.
(Azzal különben egészen jól állok, a második ujja is majdnem egészen kész van, még 27 kört kell kössek hozzá, és akkor kezdem a testét. Ha nem fogja a figyelmemet elvonni semmi - pl. hirtelen felindulásból megkezdett csipke vagy ilyesmi -, akkor némi van esélyem arra, hogy hétvégére készen legyek vele.)
Közben jó hírek járnak: az idén a szűk családban is és kedves barátok-ismerősök körében is gyermekáldás várható. Én pedig bevásároltam múlt héten zoknifonal címen valami pihepuha finomságot, már akkor tudtam, hogy nem zokninak amikor megvettem, de hát már akkor, a polcon babakardigán akart lenni.

(csak a natúrszínűről van szó, a szürke zokni lesz. Valamikor. Azt nem értem, miért ilyen változó a fonalminőség nálunk, ennek a cégnek a fonalaiból többször kötöttem már, és mind olyan volt, mint a szürke, ehhez képest most lett ez a natúrszínű - ég és föld, komolyan...).
Úgyhogy munkára fel, most már elkezdem a délután programot - máris köthetek...