Ma itt voltam.
Az Erdélyi Mezőségen jártunk, Hadrév környékén, kilátással a Torockói hegységre,
a Tordai hasadékra és a Marosvölgyet övező löszös dombvidékre.
Ezért szeretek a kopár magaslatokra felmenni - az ember onnan sokfele ellát, s ha olyan szerencsés mint mi a mai napon, akkor még a pára sem zavar be.
Közelebb pedig a meleg szalmaszínek, gyepben rejtőzködő szépségekkel
és az elmúlást idéző jelekkel
És bárhonnan az ég fele minden tiszta és fénylő...
Szeretem az őszt...
9 megjegyzés:
Gyönyörü helyen jártál! Én is szeretem az öszt, ha ilyen szép, minta aképeiden, nem pedig olan, mint ma nálunk: szakadó esö és 10 fok :(
Tegnap itt is olyan volt... és reggel bizony izgultam, hogy lesz ma menés vagy nem, de aztán összejött, sőt, nagyon szép időnk volt! Szerencsére...
Ne fájdisd a szivem te csaj, mennék is vissza gyorsan arra a vidékre... Jaj de jó is volt, és de rég is volt már az a július...sok-sok sóhaj
Az ilyen ragyogó őszt én is szeretem főleg a szinek miatt. De az ősz nekem főleg azt jelenti, hogy valami jónak vége lett, siratom a nyarat, ami imádok és ami idén kurta is volt meg furcs is volt.
Az én szívem is vérzik.:( De ugyanakkor jó öszi fényben is látni ezeket a csodálatos tájakat.
Istenem, milyen jó lenne ott lenni.
Ez a dolgok rendje... minden elmúlik és minden megújul, és ez így van jól.
Én nagyon szeretem az őszt.
Ami a többit illeti - próbálunk vigyázni mindenre, amit láttok, amennyire erőnk engedi.
Óóó, milyen szép helyen jártál, és gyönyörű képeket hoztál! Köszi!
Csodaszép táj, csodaszép fotók. Élvezet nézegetni őket!
nagyon szép fotók!!+!
Köszi, Lányok!
Megjegyzés küldése