Szeptember derekán

Szeretem a péntekeket. Még mindig kétlakiskodunk, és a péntek azt jelenti, hogy elmegyünk a városból, itthagyjuk a hétköznapokat, a zajt, a port, a tömeget.
És vasárnapig kint vagyunk a csendben.

Viszem a fonalazós projektjeimet is, szeretek az udvaron kötni.

Ez a kardigán különösen illik a jelen időszakhoz.
Szeretem a szeptembert, amikor már nincs nyár, de még nincs ősz sem.
Különleges a hangulata ennek az időszaknak.
Más a fény,

változnak a színek.

Még nyáriasak a felhők, de őszies a szél.

Még nyílnak a virágok,

de a kikericsek már jelzik, hogy közeledik az igazi ősz.

A reggelek már hűvösek, és hideg a harmat. (de még a hintában iszom a reggeli kávét, még ha gyapjúzoknival is a lábamon)

A rovarok a következő generációról gondoskodnak mielőtt a fagyok megölnék őket.

És minden lassul, lassul a fogyatkozó fényben.

(P.S. Szombat este elmentünk holdat fotózni. Nem sikeredett, de egy medvére sikerült rámenni. Sajnos kép nincs, mert csak árnyakat láttunk. Egyre inkább közelednek a településekhez így ősszel, úgyhogy szerintem lesz még medvés kalandunk.)