2017. április 24., hétfő

Varrogatok

A múlt héten eldöntöttem, hogy Klárinak születésnapjára varrok egy ruhát. (tavaly kötöttem, és nagyon szerette).
Kiszemeltem a mintát is, egy régebbi (2014 július) Burdában volt
(fotó a Burda weboldaláról)

már csak anyag kellett hozzá.
Sajnos méteráruboltban nem láttam valami igazán szépet és egyedit, ezért turkálni mentem, és a harmadik turkálóban ráakadtam két, egyenként kb. 140x140 cm-s függönyre. Vadonatújakra, darabonként kb 2 euróért. Jöttek velem. Ki is mostam őket még aznap. És ki is vasaltam (gyorsan ment a száradás, valamilyen műszál)
Közben kirajzoltam a nagy mintalapról a szabásmintát (ilyen), kivágtam, majd kiszabtam a felsőrész bélését. Az valamilyen régi vászon, még a mi gyerekkorunkban (80-as évek eleje) került hozzánk, szerintem valamelyikünknek ruha lett volna belőle, csak nem került rá sor. Mondhatom, hogy vintage darab :)
Aztán kiszabtam a felsőrészt a függönyömből, az eleje közepére céltudatosan kerestem a virágot,
a többit ahogy esik úgy puffan alapon.
És összevarrtam a bélésrészeket meg a külsőrészt.
Közben olvastam a mintát, és írta, hogy a külsőrészre rá kell varrni a szoknyát. Eredetileg rakott szoknya, de én körszoknyát akartam, és ezzel elkezdődött a káosz.
A matek csak egy része volt, de az a sok méregetés... közben meg úgy gondoltam, hogy nem elég csak a szoknyát odavarrni, nehogy túl fent legyen a dereka, ezért szerkesztettem neki egy derékpántot is.
És ugye össze kellett varrni a bélést meg a külső részt, hát az sem volt egyszerű, megvallom...
Sok hiba van benne, sokkal több mint ami látszik.
No, és volt közben olyan, hogy a varrást rossz oldalra tettem, meg a szoknya elejét és hátulját úgy varrtam össze, hogy az egyik darab a visszáján került felülre. Szóval boldogtalankodtam rendesen.
Aztán tegnap estére eljutottam oda, hogy bevarrtam a cipzárt (nem ment könnyen),
és mára csak a szoknya felhajtása maradt. Ami ugye körszoknyánál nem éppen triviális dolog, de kb egy óra alatt elvégeztem.
Minden hiányossága ellenére Klári szereti, és ez a lényeg.
Forog, élvezi ahogy pörög a szoknyája
Igazi hölgy benne.
Én meg tervezek egy bevásárlókörutat magamnak valamilyen ruhaanyagnak...

4 megjegyzés:

MrsYarnart írta...

csinos, romantikus, finom színű és mintájú, nagyon nőies. Klárinak szemlátomást nagyon tetszik. és nekem is :)

böpörö írta...

Hú, de csoda lett, igazi hercegnős ruha, ügyes vagy :) A hibái úgysem számítanak, csak a tökéletességre való hajlamunknak fontos. Akinek készült, az pedig az igazi arcát látja a ruhának. Hogy Anya készítette, hogy benne van a szeretete, hogy pörög, hogy csajos a mintája, és hogy hercegnőnek érezheti benne magát. És kábé ennyi a lényeg :)
A hatásodra pedig én is elővettem a varrógépem végre, köszönöm! ;)

aarkus írta...

Jól megvariáltad az eredetit - szerintem szuper lett, nagyon jól áll Klárikának! Jó látni ezt a felhőtlen örömet, klassz képek!

Annamari írta...

Köszi mindenkinek :)
Tényleg az a legnagyobb öröm benne, hogy szereti.
Én meg tanulok, minden darabbal.
Tudjátok, lehet, hogy egy kezdő varrós jobban jár ha tartja magát a mintához, amikor ott szenvedtem a szoknya centizésével bizony bosszankodtam is rendesen, de már nem bánom. Így lett olyan amilyent szeret :)
Ráadásul a füzetben olvastam, hogy mit kell csinálni, és nem értettem, és nem azért mert románul volt, hanem mert nem elég szájbarágós, úgyhogy néha vakrepülésben haladtam, de a végére értem. Sikernek élem meg akkor is, ha tudom, hogy nagyon nagyon messze van a tökéletestől :)