2016. augusztus 27., szombat

Nyárutó

Sok éve az idén érzem leginkább azt, hogy közel az ősz.Még nem jött el az a reggel, amikor úgy ébredek, hogy érezni már a levegőben, de már látszik a színeken és a fényeken, hogy a nyár ereje elmúlt.
Hétvégeken a házunkhoz megyünk, két pénteken egymás után ott is aludtunk.
Tegnap este mire a nap lement már rég hosszúujjú pulcsi volt rajtam - de felöltözve éjfél utánig ültünk kint. Hideg volt és sötét, és holdfény híján nagyon jól látszottak a csillagok. B. megmutatta az Androméda galaxist - én rádöbbentem, hogy abban a hatalmasságban mennyire porszemnyiek vagyunk és mégis milyen jó dolog hogy vagyunk, ráadásul boldogok vagyunk.
Múlt héten még nem, de ma reggel már fáztam amikor kiléptem az udvarra.
A harmat fehérebb már és a nap első sugarai is máshonnan jönnek.
A muhar kalászai is az őszt idézik
Nagyon várom az igazi, színes őszt.

4 megjegyzés:

aarkus írta...

Nagyon szép fotók, megint. Csodálom a természethez való, magától értetődő, magabiztos és belsőséges viszonyodat.

MrsYarnart írta...

szép :)

vmarty írta...

Én is ezt érzem. A levegő, a fények, a nap állása, ahogy fakulnak ki a zöld színek. Nagyon különös, de szép is egyszerre. Remélem, idén tényleg színes őszünk lesz nekünk is.

Annamari írta...

Köszönöm! Otthon érzem magam a természetben, idomulunk hozzá. :)
Igen, fakulnak a zöldek, élesednek a sárgák-barnák-vörösek. Hiába hűl a levegő, melegedik az ember a látványtól.