horgolhatnék, ha...
Az elvarrt ujjamtól lehetne, ugyan érzékeny még, de elviselhető, és belakkoztam a körmöm (azt az egyet) (színtelennel) ami az akaszkodást is nagymértékben csökkenti, de este nem látom a feketét (remélem, azért hamarosan sikerül mutatni a kész darabot), alig 2-3 sort bírok végighorgolni és már kifolyt a szemem. Nem megy és nem megy és kész...
Napközben meg az van, hogy mindkét gyermek velem van, a kicsi nyilvánvalóan, de Klári nem mehet egyelőre oviba, várjuk, hogy himlős lesz-e vagy nem - a láz, taknyolás, nyűgölés már megvolt múlt héten, de nem akar hólyagosodni. Az oviban bárányhimlő-járvány van, a csoport 21 gyerekéből 14 volt himlős aznap, amikor Klári utoljára volt. Hogy most mi a helyzet azt nem tudom...
Ez így elég rossz, mert ugyan az nem lenne gond ha Klári túllenne a himlőn, viszont jó volna, ha Mákszem nem kapná el, de senki sem tudja ezt garantálni, és ma épp gyerekgyógyásznál voltunk, ahol azt is megtárgyaltuk, hogy elméletileg nem kéne elkapja, mert ugye anyatejes én meg már immunis vagyok rá és kapja tőlem az immunanyagot, de ha mégis sikerül elkapni akkor lehet, hogy antivirális kezelést kell kapnia.
S hogy ma miért voltunk gyerekgyógyásznál? Mert a köldök-rémálom tovább üldöz, ugye aznap leesett amikor panaszkodtam róla, viszont pár nap múlva levezni kezdett és aztán be is pirosodott a környéke, hiába kenegettük. Kiderült, hogy köldök-granulóma, ismertebb nevén köldökgomba - ami nem gombás fertőzés (meg egyáltalán semmilyen), hanem egy hegszövet-túltengés ami nedvezik, viszont ezüst-nitrátos ecseteléssel állítólag egy-két napon belül meggyógyul. Hogy mik vannak...
Én lassan köldökspecialista leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése