Kötöttem egy pár zoknit,
Az első napokban nagyon bosszantott, kellett a fenének ez a hatalmas felelősség, de azóta már nagyjából megszoktam az új posztot, viszont szembenéztem azzal, hogy a hátrányai közé tartozik az, hogy pár hete nem vettem kötőtűt a kezembe. (no meg azzal, hogy ezzel bekerültem a megyei katasztrófavédelmi állandó bizottságba, és nem kapcsolhatom ki a telefonomat, ami rendületlenül szól)
Minden este eldöntöm, hogy akkor most... és amikor lerogyok a kötőshelyemre akkor a fonalazás kimerül abban, hogy megnézek pár mintát, tervezgetek és nem sokkal 10 után eljön az álommanó és onnan tovább semmi.
De ma legalább kijutottam az erdőbe munkaügyben. Hiányzik a régi (főként) biodiverzitás-felügyelőségem... és hiányzik a kollegám, akinek nemrégiben volt egy szívinfarktusa, szerencsére túlélte.
Eltökélt szándékom, hogy a kötés nem marad abba, úgyhogy elő kéne szedni a tűket és elkezdeni valamit. Aprót és gyorsat. Mondjuk zoknit, a változatosság kedvéért. :)
4 megjegyzés:
Akkor most nem is tudom, hogy gratuláljak-e vagy sem - de mert ez mégiscsak egyfajta elismerés, hát szívből gratulálok! A többletterheléshez meg sok erőt kívánok. Nem féltelek, szerintem, ha belerázódsz az új helyzetbe, újult erővel száguldanak majd a kötőtűid megint! :-)
gratulálok az előléptetésedhez! a fonalazáshoz meg majd úgyis megtalálod a módot. nekem is mostanában alig jut idő egy kis kézimunkára. na majd húsvétkor...
Gratulálok az előléptetéshez, és sok erőt hozzá! Kollégádnak mielőbbi felépülést! A zoknik pedig szépek lettek, és remek kötnivalók ilyen hajszás időkre.
Köszönöm! Nagy felelősség, rengeteg munka, de legalább többet tehetek, hogy a dolgok előrehaladjanak.
Csak a kötésben nem haladok túl jól :(
Megjegyzés küldése