2015. január 10., szombat

A dolgok egymásból való következése

A hét elején varrtam egy párnát Klárikának. Így történt, hogy a varrógép visszakerült az asztalra. Így, hogy mindig szem előtt van, nagyon piszkál a varrós kisördög. Előszedtem a Burdákat, kerestem valami házinadrág-mintát- de nem találtam gumis derekút. Tudom, volt egy minta a neten, de újra meg kell keressem, aztán kinyomtatom.
Vásároltam némi piros poláranyagot, Klárikának, télinadrágnak, de néhány -21 fokos nap után most olvad minden, egyelőre múlófélben a tél. (Bár még visszajöhet)
A nagy hidegekben az jutott eszembe, hogy hiába van nekem rengeteg kendőm meg stólám, kell egy sál. Csak egyszerűen, sima, vagy lustakötéssel, puha fonalból, viszont hatalmas darab. Valószínűleg már csak következő télre (ha még lesz olyan. Nem szeretem a globális felmelegedést) 
A hatalmas darabokról viszont az jutott eszembe, hogy kell egy táska. Abból is van néhány, de egyikben sem tudok zokninál nagyobb kötősprojekteket hordozni egy normál munkanapon (ugye ott van az ebédesdobozom és a kávésüvegem). Azt nem tudom eldönteni, hogy varrjam-e vagy horgoljam, a bélést mindenképpen varrni kell bele. De nem tudom eldönteni a színét sem, úgyhogy egyelőre ez csak terv.
Április közepére kéne horgolni egy Dirk-et egy kisfiúnak. Egy kedves kolleganőm babát vár, és amikor megmutattam neki a lalylala-babákat egyből beleszerelmesedett a sárkányba. Már a fonalam is megvan hozzá.

És ezek mellett én mit csinálok? Kötök. Zoknit.
Sima zoknit, 45-ös méretet. Ujjaktól kezdve, kettőt egyszerre, egy szerelem-színben.

2 megjegyzés:

aarkus írta...

Hát, szokás szerint nem unatkozol, irigylem a hatalmas kreatív energiáidat! :-)

Annamari írta...

A tervező-energiámat :) alig van időm kötni...
Most meg kinyomtattam végre a szabásmintát, és nem volt időm öszerakni sem.