2014. október 13., hétfő

Újra itthon

a héten.
Klárika sikeresen összeszedett újra valamilyen hőemelkedéses izét, nem rettenetes az állapota csak éppen annyira, hogy ne lehessen oviba vinni.
És én ezzel most úgy vagyok, hogy az nem jó, hogy beteg, de az, hogy reggelente megint összebújunk egy kicsit ébredés után az nagyon jó lesz. Majd átjön a takaróm alá, tapos a kis lábaival, fogja a kezem és ad egy-egy puszit... és öleli a nyakam. Nincs ennél jobb.
---------------------------------------------------------------------
Ma reggel már nem vittem oviba, viszont elcipeltem az irodába, hogy a nehéz munkában segítsek a kolleganőmnek - nem akartam otthagyni a nehéz döntéssel -, 11-ig dolgoztunk, aztán hazajöttünk és Klárika ágyba kívánkozott. (igen, így látszik rajta, hogy beteg, másként nem aludna). Miután felébredt kérdem tőle: fáj valamid? Mire a válasz: "a seggem". Így. Szavak nélkül maradtam.
---------------------------------------------------------------------
Tegnap azért élveztük a hétvégét. Elugrottunk egyet új utat felavatni fotózni kávézni Szovátára. Csodálatos meleg őszi nap volt, az előrejelzések szerint az utolsó az ilyen az idén.
Dél körül indultunk, és még elég párás volt a levegő, a Küküllőmente dombjai csak sejthetőek voltak a messzeségben.
De sikerült azért egy kis színt fotózni
Még nyílik egy-egy bánsági sáfrány is
És amikor hazafele jöttünk már teljesen tiszta volt a légkör.
Most pedig feltöltődve várjuk a szürkébb őszt...

2 megjegyzés:

Dominika írta...

De jó képek!
Klárikának gyors jobbulást!

Annamari írta...

Köszönjük!