Ma reggel már keményebb voltam.
Miután Klárika tegnap evett (!!!) és aludt (!!!) az oviban úgy gondolom, hogy nem olyan rossz neki ott. Ma reggel alig tudtam felkölteni, még aludt volna (én is, pedig igazán nyugis éjszakánk volt, csak egyszer voltunk fenn kb félórát, 4-5 között), de muszáj volt, hát időben kezdtem ébresztgetni, hogy kicsit még bújhassunk az indulás előtt.
Kacagva mászott ki az ágyból, szó nélkül öltözött - igaz közben játszottunk a lufival ami a jelenlegi kedvenc.
Az ovi kerítése mellett viszont kezdődött a "menjünk haza". Mondtam, nem lehet, anyunak dolgozni kell - "nem kell!" - tudja ő jobban.
A folyosón sok gyermek sír, ordít, hisztizik - ki hogyan fejezi ki nemtetszését (Klárika is természetesen, ő főleg hisztizik). Tegnap nyugi volt de ma már mindenki tudta hova mennek.
Ma más anyukák sírnak, én hősiesen nem, így meg, hogy láttam felfedeztem pár játszóteres ismerőst.
Szegény óvónők. Nem volt annyi kezük ahány gyereket kellett ma pátyolgatni. Azt hiszem nagyon várják a nyugisabb időszakot, amikor túl a kezdeti sokkon a gyerekek elkezdik élvezni az ottlétet.
Ha már itt tartunk: minden óvónő olvasóm előtt (és nemolvasóm előtt is természetesen) le a kalappal, én nem lennék képes azokat a helyzeteket kezelni.
Na de munkára fel, anyunak tényleg dolgozni kell, de kis szerencsével ma már legyőzöm a lakásban kialakult kupit. (a tegnapi állapotomban csak egy szobában sikerült teljesen, meg egy másikban félig.)
7 megjegyzés:
Nálatok mennyi a beszoktatás, mert úgy veszem ki a posztokból, hogy semennyi??? Úgy viszont tényleg piszok nehéz lehet.
Semennyi. Egyből mélyvízbe. :(
Alakul lassan :)
Hű, Annamari, minden elismerésem nektek! Ez így nagyon kemény. Öleld meg helyettem is Klárikát, édes kisbogyó!
A múltkori bejegyzésed is gyanús volt, hogy mintha nálatok nem lenne beszoktatás, de most teljesen meg vagyok döbbenve, hogy 2014-ben Európában ilyet lehet csinálni. Hát ez mindenkinek rossz: gyereknek, szülőnek, óvónőnek.....
Nem csoda, hogy hisztizett szegény Klárika. Komolyan mondom, hogy ez embertelen!
Na, mindegy, nem hergelni akarlak, bocsánat. Csak rettenetesen sajnállak benneteket. Valahoy éljétek túl ezt az első két hetet (betegség nélkül! Mert akkor kezdhetitek előről!), aztán már mindennek meglesz a maga rendje.....
Igen, sajnos nálunk nincs beszoktatás - bár a kicsiknek nálam egyszerübb volt, mert már ismerték az ovit, többször mentünk közösen a tesó után, mégis nehéz volt otthagyni őket egész napra. Meg vannak nyilt napok, oda is mentünk tejes csapattal - pontosan ezért : hogy ne legyen annyira idegen a környezet. de ha belegondolsz : egész nap idegenekkel lenni, enni, elaludni, wc-re menni - bizony eléggé nehéz lehet egy gyereknek - nekem is az lenne!
Ahogy Enikő mondja, bár nálunk nyílt napok sem voltak. Vagy nem tudtam mikor vannak, de szerintem nem voltak.
Klárikának egyelőre úgy látom jól jön egy kis rend, ott hajlandó megenni az ebédet (itthon nem), és aludni (itthon ezt sem). Este 9-kor megyünk lefeküdni (előtte ilyen nem volt) és csak 5 után ébredezik reggel (tehát én is alszom).
Kegyetlen, az. De örülök, hogy gyerektársasága van, és az óvónők is kedvesek, szeretik őket és úgy látom, szinte második mamánk lesz egyikük...
Megjegyzés küldése