Nem akarok a sok ökörségről írni ami folyik mostanában, és belecsöppentem azzal, hogy visszamentem dolgozni, a kollegáimat viszont nem irigylem... annyi, hogy most épp olyan helyen dolgozom amit csesztetnek ha kell ha nem, és lassan már nem arra fogunk koncentrálni, hogy a munkánk lényege meglegyen, hanem hogy nehogy egy betűt is lefelejtsünk a papírjainkról. Kb a nyuszika vagyunk, az is baj ha van sapkánk, az is ha nincs.
Emellett külön jó az, hogy tegnap orvoshoz mentem, és alig tudok szuszogni meg járni (valami vírus támadott meg de nagyon hamar komplikálódott is, már a fülembe is beleült), de ő úgy vélte, hogy lázasan simán mehetek munkába, majd csak ne felejtsem el beszedegetni a gyógyszereimet - amit egyébként ki sem tudtam váltani, olyan receptet írt. Szóval tegnap este nagyon komolyan elgondolkodtam azon, hogy családorvost váltok, olyanra akinek nem kell könyörögni, hogy legalább ilyen állapotban kiírjon pár napra - mi másokkal ellentétben nem szoktunk visszaélni a helyzettel és ő ezt nagyon jól tudja. Betegség miatt 2-3 évente kerülünk hozzá. Az tart vissza, hogy más orvosokról még rosszabb dolgokat hallok. Például a 7-10 napos várólistát. Szóval ez olyan, hogy vagy azért járok betegen dolgozni mert MÉG nem kerültem el az orvoshoz, vagy azért mert MÁR túlvagyok rajta de ő nem tart betegnek.
Vasárnap kivételével - amikor a kötőtűre ránézni sem bírtam azért kötögettem. Most zoknivírusom is van a másik mellé.
Kötöttem egy párat simán már elég rég. Azon egy újfajta sarokmegoldást gyakoroltam, ami jelenleg nagyon bejön.
Ezt követte egy pár 41-es BSS, tizedik pár ezzel a mintával. Ez is az újfajta sarokmegoldással. Természetesen nem magamnak, ajándék lesz.
Most újra zoknit kötök. Kukorica-fonal, 2.5 mm-s tűn.
4 megjegyzés:
ez a zoknimánia eléggé fertőző lehet, bizseregnek az ujjaim a szépségeket látva...
Annamari, először is gyógyulást.
S pont ugyanazt érzem a Tanüggyel kapcsolatosan, mint te a te munkahelyeddel, mintha a nyuszika lennék, s lassan elborítanak a papírhegyek, kezdem érteni miért vágják ki az erdőket, hogy nekünk legyen papír elég.
A zoknik csodásak :)
Nagyon sajnálom a betegeskedėst! Azért remélem, gyorsan el is megy, ha már ilyen gyorsan jött!
De amit az orvosról írsz, az szörnyű! Nekünk legalàbb a csalàdorvossal sem, meg a gyerek orvossal sincs bajunk, de a faluban, ahonnan szàrmazok, komoly gondok vannak a gyerek orvossal ( vàrólistàzàs, amit te is írsz - na, de gyerekekkel?!)..... Én többek között az ilyen dolgok miatt is lennèk boldog, ha sikerülne a vilàg boldogabb felère költöznünk. De nem sikerül, mert màr betelt. :)
De én is zoknizok! és az nagyon jó!
Köszi :) én nagyjából rendbejöttem, viszont a kollegám (akivel egy irodában vagyok és vele jártam terepre betegen) lebetegedett. Mire kivette a nyári szabiját.
A bürokráciától hányingerem van, de azt hiszem eljutottam arra a szintre, hogy leszarom-tablettán fogok élni.
Éljen a zoknikötés, Lányok! :)
Megjegyzés küldése