Hangolódás

Közeledik a Karácsony. Talán soha nem vártam ennyire mint idén. Annyira kell a meghittség, a melegség és egy kis nyugalom. Csend és béke. De mégis leginkább a nyugalom.
Próbálom kizárni az életemből azt ami felzaklat (tudom, nem fog menni, de legalább két hónapra "szabadságot" szeretnék venni.).
Tervezem, hogy Klárikának készítek valamit, most vacillálok egy nagyobbacska játék és Elif cicapárnája között, majd eldöntöm - úgysem ma kell elkezdenem.
Tervezem továbbá, hogy majd amikor hármasban leszünk itthon és - talán - nem lesz egyéb befejezetlen kézimunkám akkor majd haladok a takaróval (a poszthoz képet már sokkal több négyzetem van). 
Egyelőre tehát befejezek.

Ma befejeztem a kapucnis kesztyűt, és most Zuram zokniján dolgozom. Már szinte teljesen lefogyasztottam a lábfejet is, a képhez képest. Befejezek egy már befejezett sapkát is - másként. Aztán elkezdek újabbakat. Sapkát, kesztyűt. Zuram keze is fázik... És talán ezeket is befejezem.
Valaki linkelt nagyon jópofa karácsonyfadíszeket. Horgolt baglyokat. Kell(ene) pár olyan is...
És ha ez meglesz akkor úgy lesz ahogy gondolom most.
De tudom, hogy a tervek sorsa részben a megvalósulatlanság, hiába nyúzom - nem elég a 24 óra mindenre.
Úgyhogy igazából bárhogyan is lesz jó lesz, mert együtt leszünk hármasban. És ez az ami mindennél fontosabb...