Apróságok

Ma itt ilyen szomorkás hangulatú idő van:

ilyenkor a legjobb semmit nem csinálni, hanem csak felkucorodni egy kanapésarokba és kötni.
Mostanában úgy vagyok, hogy nem kívánom a nagy darabok kötését (pl. stóla), elég fáradtnak érzem magam ahhoz, hogy ne élvezzem, és úgy nem esik jól. Ami viszont kell, az a gyors és egyszerű darabok kötése.
Ezért volt jó a manókosztüm

meg a baglyos sapi.

Tudom, ezek nem újak itt, de akcióban így néznek ki.
Aztán meg ugye kacérkodom a horgolással, az első nagyis darabom készen van:

nem jó még, nagyon sokat kell még tanulnom és tapasztalnom, de mindennek van egy kezdete. Nálam a nagyiké ez.
És úgy van, hogy szombaton babalátogatni megyünk, a háromhetes minipasi-unokaöcsémhez. Neki készült ez a kardi-sapka együttes.

Persze, gombok nincsenek még rajta, vagy keresek itthon vagy veszek ma délután, majd eldől.
Most azért kötnék valami mintásabbat is, csak ne legyen nagy. Zokni-kesztyű méret elmegy.
Vagy valami horgolás.
Ja, és a jó hír: végre visszaülhetek az anyósülésre, Klárika megül egyedül a székében. Igaz ehhez az kellett, hogy középre tegyük és kilásson előre, de rájöttünk, és hát jobb későn mint soha. Most én tudok Kolozsvárig és vissza kötni-horgolni, vagy legalábbis remélem, így lesz szombaton. Az kemény 2-2 óra.